Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-516

818. országos ülés 1900. január 22-én, bétfftn. g j is ezúttal, ha úgy döntetett el a quóta, a hogy eldöntetett? (Helyeslés a jobboldalon,) Komjáthy Béla t. képviselő úr azt mondja, hogy a korona maga kijátszotta a törvényt, (Mozgás a szélső baloldalon.) — ezt tetszett mondani — mert elnapolta a Reiehsrathot. Bocsánatot kérek, de határozottan tiltakozom ez állítás ellen. Ilyen eset általában ki van zárva és lehetetlen, de tiltakozom a tényekre való egyszerű rámutatással. Épen ellenkezőleg áll a dolog. Nem az történt, a mit a t. képviselő úr mond, mert a Reichsrath egészen késői időben napoltatott el, sőt utóbb napoltatott el, mint a magyar országgyűlés. A Reichsrath egy nappal később napoltatott el, mint a hogy ez a ház a maga üléseit beszüntette. Hogy lehet hát akkor azt mondani, nogy a Reiehsrathot az elnapolással abba a helyzetbe hozták, hogy nem lehetett egyezkednie, és attól megfosztották, hogy egyezkedjék ? Ez nem áll, mert akkor már a fizikai idő hiányában s a kalendárium folytán lehetetlenné vált az egyezkedés. De hát azt mondja a t. képviselő úr tovább — ezt már múltkori beszédében iudigitáíta, és most ismétli Polónyi Géza képviselő úr — hogy furcsa dolog, hogy most nem a statusquó alapján történt a korona döntése, — a mely azért is sajátságos és kifogásolható, — hanem történt másképen, mint történt már kétszer, a mikor a status quó alapján döntött a korona. Hát ez iránt is elvállalom a teljes felelősséget. A mikor a statusquó alapján döntött, akkor még a két quótabizotíság nem egyezkedett és nem is közeledett, akkor a két quótabizottság között alig áthidalhatónak látszó űr tátongott; az osztrák a 42°/o, a míg a magyar ennek folytán és ennek ellenében, a status quó alapján állott. De ezúttal a két quótabizottság igenis egyezkedett és megegyezett abban, hogy tekintettel mindazon nagyhorderejű, kiváló fontosságú, és ez ország összes anyagi és politikai érdekeit érintő motívumokra, indítványozza mindkettő a 344°/o-ot. Ezen motívumok alapján történt a döntés most, midőn ezenkívül a kiegyezés az egész vonalon életbelépett, tehát egészen más helyzetben, mint a mely 1897- és 1898-ban fenforgott. Azt mondja Polónyi Géza t. képviselő úr, és határozati javaslatának konklúziója ebben a propoziezióban csúcsosodik ki, hogy írjunk fel a királynak és ne vegyük egyszerűen tudomásul a dolgot. Bocsánatot kérek, hiszen ez nézet dolga; (Mozgás a szélső baloldalon.) és ezzel nem mondom, hogy ez azok részéről, a kik a korona döntése iránti felelősséget, pláne törvényességi szempontból difikultálják, nem helyes dolog. De természetesnek fogja találni a t. képviselő úr, hogy nézetünk szerint, a kik azt hiszszük, hogy a törvény értelmében, annak szellemében és minden rendelkezéseinek leglelkiismeretesebb és legstriktebb betartásával történt a döntés, ennek a feliratnak mint feleslegesnek, természetesen el kell esnie. (Hdyeslés jobbfelöl.) És most, hogy egy dologra nézve se maradjak adós a válaszszal, azok közű!, a miket a t. képviselő úr mondott, engedtessék meg nekem, hogy egy rövid kijelentést tegyek arra nézve, hogy a t. képviselő úr ismét vitatja, és egy osztrák képviselőnek a bizottságban mondott beszédéből vett idézettel támogatja és mozgatja azt a kérdést, hogy ki az, a ki Ígéretet tett, ki az, a ki 35 százalékot, vagy ahhoz igen közelállót, mindenesetre a megállapított arányszámnál közelebb állót ígért, ki az, a ki ennyit, vagy annyit kötelezett, itt vagy ott tett prejudikáló nyilatkozatokkal ? Én azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek a deczemberi vitákban történt megütése folytán — mert hiszen megvitatásának semmiféle jogosultságát és hasznát és értelmét el nem ismerem, — elhangzott ezekről a székekről egy nyilatkozat, a mely szerintem minden tekintetben őszinte, határozott és korrekt volt és ilyennek mindenki elismerte. Én azzal, a mit Forscht úr az osztrák kiegyezési bizottságban mondott, nem vagyok szolidáris, nehezen is ellen • őrizhető az, nem is rám tartozik, én csak azzal a nyilatkozattal vagyok szolidáris, a mit t. barátom a pénzügyminiszter úr mondott erre nézve deczemberben, és én ezzel a magam részéről a dolgot befejezettnek tekintem. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Már most én értem is, hogy azoknak, a kik az 1867 : XII. törvényezikk ellen ostromot indítanak, minden téren és minden úton. és minden időben — nem is veszem tőlük rossz néven, meggyőződésük erejéből teszik, és azért, mert azt hiszik, hogy az rossz, earthaginem delendam esse censeunt — okuk van, és megengedem, joguk is van ebben a kérdésben is ostromot indítani az 1867 : XII. törvényezikk ellen. De viszont, én nekem és azoknak, a kik az 1867 : XII. törvényezikk alapján állunk és nem az önökén, jogunk van azt mondani, hogy mi meg Őrt állunk a mellett, hogy ez az 1867 : XII. törvényezikk sem értelmezésében, sem végrehajtásában meg ne sértessék, sem az önök kívánságai és kifogásolása, sem pedig azon időleges komplikácziók által, a melyek Ausztria parlamentáris életét bénították meg, és a melyek alkalmasak lehetnek arra, hogy az 1867 : XII. törvényezikk épületét megostromolják, a mely ha nem volna olyan erősen lerakva, talái ingataggá is tétetett volna. De ép azért

5 mivel mi résen állunk, kijelentem a képviselő úrral szemben, hogy úgy ebben, mint más esetben is azon leszek, hogy bármennyire nem tar-