Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-539

539. országos ülés 1900. márczius 1-én, cstttörtiüdin. 585 alkotására, tűzoltóságok felállítására, szerekkel való ellátására. Rövid néhány év alatt 7—8 millió forintnyi tüzoltóeszköz szereztetett be a vármegyék által, s mintegy 2000 új tűzoltóegylet alakúit 180.000 tűzoltóval. Megmozdultak a társadalmi erők, s karöltve a hatóságokkal, igen szép eredményeket értek el. A javulás számos jeleivel találkoztunk. A legmagasabb közigazgatási fórum, a belügyminisztérium is hatalmasan előmozdította a tűzoltóügy élén álló szakférfiak törekvéseit, azzal, hogy az 1889—94. években megalakult vármegyei tűzoltó-szövetségek alapszabályaiba a vármegyei tagtestületeknek a vármegyei tűzoltószövetségbe, s ezeknek az országos tűzoltószövetségbe való kötelező belépését kimondotta, jóváNagyta. Sőt Heves vármegye tűzoltó-szövetsége alapszabályaiba csak az önkéntes csatlakozást vévén fel, a tűzrendészet jól felfogott érdekében az önkéntes csatlakozás helyett a vármegye területén létező összes szervezett tűzoltó-testületekre nézve a kötelező csatlakozás kimondását elrendelte; »ekként adatván meg — a miniszteri rendelet szerint, — egyedül a lehetőség arra, hogy a szervezés, felszerelés, kiképzés és ttízszolgálat terén eddigelé annyira nélkülözött egyöntetűség létesíthető legyen.« Az 1888. évi kormányrendelet 20. §-a kimondotta, hogy a tűzoltó működése közben hatósági személynek tekintendő. Ennek alapján több vármegyei, sőt községi tűzrendészed szabályrendeletben is kimondatott, hogy »tűzoltók működés közben hatósági személyeknek tekintendők, s mint ilyenek a törvény különös oltalma alatt állanak.« Ezen szabályrendeletet a belügyminisztérium jóváNagyta. JóváNagyta egyes vármegyei tűzoltó-szövetségek azon szabályrendeleteit is, hogy a szövetségi tagdíjak közigazgatási végrehajtás útján szedettessenek be. A tűzrendészeti kormányrendelet kibocsátása óta 12 év telt el, s nézzünk körül, hogy állunk ma ez országban tűzrendészeti tekintetében? (Halljuk! Ildijük!) Mielőtt ezt bírálva megtenném, s javaslataim a létező bajok szanálására előterjeszteném, szabad legyen a t. ház türelmét néhány statisztikai adat meghallgatására is igénybe vennem. (Ralijuk! Halljuk!) 1883. év elejétől 1892. végéig a szorosabb értelemben vett Magyarországban átlag évenként 11.300 tűzeset fordult elő 13—14 millió kárral; 1893. év elejétől 1897. év végéig átlag évenként 12.700 tűzeset fordult elő 15—16 millió forintnyi kárral; 1898. és 1899. években átlag 15.000 tüzeset fordult elő 18 millió forinton belüli kárral. Fokozatosan szaporodnak tehát évrőlévre a tűzesetek és tűzkárok. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVI. KÖTET. Minthogy a tűzvész által okozott károk nagyobb része nem térül meg a biztosításokból, 10 millió forintnál több nemzeti közvagyon semmisül meg évenként. (Mozgás.) 19 vármegyei tűzoltó-szövetség, 3500 önkéntes — és mintegy 5000 kötelezett tűzoltó-egylet van jelenleg hazánkban, fél millió tűzoltóval. A kötelezettek közül a legnagyobb szám — fájdalom — csak papiroson létezik. Megalakultak a tűzoltó-egyletek több vármegyében, s el is láttattak tüzoltóeszközökkel; de akárhány vármegyénk van még, a hol tűzoltóságok egyáltalán nem állíttattak fel, sem tűzoltóeszközöket a községek el nem láttattak, A hol felállíttattak is a tűzoltóságok, nem rendelkezvén a hatóságok szakképzett közegekkel, útbaigazítást és tanácsot nem adhattak, annál kevésbé ellenőrizhetik őket, így azután a fejlődésben a tűzoltóságok csakhamar elakadtak. Akárhány helyen hatósági úton szereztettek be a ttízoltószerek, s mint a következés megmutatta, nem a legnagyobb szerencsével. Nem rendelkezvén a hatóság szakértő közegekkel, számos helyen, a tisztességtelen konkurrenczia alapjában rossz, más helyen alkalmatlan és nem megfelelő tüzoltóeszközökkel szolgáltatott. Kis községekbe nagy fecskendőket, hegyes vidékekre nehéz gépeket, más helyekre még trágyáié-fecskendőket is szolgáltattak. (Igaz! Ügy van!) A hatóságok sok helyen a legjobb indulattal és ügyszeretettel tették meg kötelességüket, de a végrehajtásban a szakképzettség hiánya és túlságos egyéb elfoglaltságuk miatt csakhamar megakadtak, s a legjobb kezdet után sem tudták kitalálni, milyen irányban haladjanak tovább. így azután hazai tűzoltóságaink virágzó fejlődésnek indálni nem tudtak. Részint azért, mert a hirtelen föllobbanó és szalmatíízhöz hasonló magyar természet szerint, a mint évrőlévre újabb és újabb társadalmi intézmények létesültek, a divatját múlt tűzöltóskodástól igen sokan elmaradtak; részint azért, mert hatóságok részéről se erkölcsi, se anyagi támogatásban nem részesülvén az egyesek, vagy testületek bármily ambiczióval fogtak is hozzá ezen valóban humánus czélú intézmény felvirágoztatásához, törekvésük legtöbb helyen kárba veszett, nemes ideálizmusukat megölte a rideg önzés és a bántó közöny. Az 1888. évi kormányrendelet kiadását követő öt-hat évi fellendülést, fájdalom, kétségbeejtő hanyatlás és visszaesés követte és követi. Bármerre tekintünk majd, mindenütt hanyatlásra találunk. Az önkéntes tűzoltó-egyletek évről-évre fogynak. A kötelezett tűzoltóságok legnagyobb része csak papiroson fungál. Virágzó tűzoltó-egyletek tagjainak száma felére, harmadára leapadt. Nincs u