Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-515

515. országos illés 1900. január 19-én, pénteken, 43 emócziója nélkül beszélünk arról, hogy a közös hadsereg szelleme ránk nézve idegen, hogy a közös hadseregben magyar szellem nincs, és akarjuk a magyar törvény érvényrejuttatását azért, hogy magyar szellemmel ellátott magyar hadsereget kapjunk, akkor nem tudom miért jön á t. miniszter úr olyan nagy, úgynevezett hárnisba, ha azt kérdezem, hogy azon áthelyezett tiszteknek a magyar hazafiságból minő qualifikácziójuk yan. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy ezzel szellemességemet akartam kimutatni. No, legyen meggyőződve a t. miniszter úr, én nem aspiráltam soha arra, hogy az igen tisztelt miniszter úr engem ilyen, vagy olyan szellemességű mértékkel mérjen, nem aspirálok most sem, hanem egyszerííen csak hazafias lelkiismeretemnek megnyilatkozása volt ez. Én esak közbeszólás alakjában, egy röpke szóban jelentettem ki, hogy sajnos, az áthelyezés kérdésében nem játszik szerepet az a momentum, hogy az illető ezen földben, ezen magyar talajban, melynek a magyar honvédséget teremteni akarjuk, olyan hazafias mértékben tud-e bánni új hatáskörében, mint a milyen magyar hazafias szellem itt kívánatos. Ebben semmi inszinuáczió sincs. Én nem aposztrofáltam egyéneket. Ha ezt akartam volna, legyen meggyőződve a miniszter úr, lett volna erre is bátorságom. (Úgy van! tetszés a szélső baloldalon.) Én általánosságban kifogásoltam, kifogásolom és kifogásolni fogom, hogy egyszerűen a szolgálati konduite alapján, a mely lehet igen tökéletes, anélkül, hogy a magyar hazafiság mértékét az illető megütné, bárkit áthelyezhessenek. Ezt kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. ház! Barta Ödön t. képviselő úr azt mondja, hogy ránk nézve idegen a közös hadsereg. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezt én, minthogy e hadseregben száz meg százezer jóravaló, kitűnő magyar ember szolgál, egyenesen visszautasítom. (Zaj a szélsőbalon.) Azt mondja a képviselő úr, hogy ez csak olyan röpke szó volt. Jól van, de egészen más az, ha általánosságban az ő felfogása szerint szól a közös hadsereg szelleméről és nem tudom miről; ez általános diszkusszió. De itt speczialiter azokról a tisztekről van szó, a kik áthelyeztettek. Nevezzen meg nekem a t. képviselő úr, — mert okos ember csak tapasztalás alapján beszélhet, — egyetlen áthelyezett tisztet, ki bármely irányban olyast tett, a minek alapján jogosítva volna bárki is kétségbe vonni hazafiságát. Nem képes! Ennélfogva még ily röpke szónál is meglett embernek egy kis óvatosságra van szüksége. Én semmiféle erősebb kifejezésekkel nem szoktam élni és most sem élek, de bocsánatot kérek, az ily röpke szó, ha nincs átgondolva, csak a meggondolatlanság folyománya. (Tetszés jobbfelől.) Barta Ödön: T. ház! Bocsánat, még egy megjegyzésem van a t. miniszter úrnak iménti szavaira Az ellen a szellem ellen is egészen bátran felhozhattam volna azt, a mit tegnap mondtam, a mely szellem a miniszter úr mai közjogi fejtegetéseiben nyilvánult. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Komjáthy Béla képviselő úr kíván szólni. Komjáthy Béla: T. ház! Bár igen kedvező volna az alkalom arra, hogy a t. miniszter úr beszédjével foglalkozzam: nem teszem, még pedig megvallom, önzésből. Mert azt a hatást, melyet ő elért, azon érvek igazsága mellett, melyeket én képviseltem, most egy felelettel elrontani nem akarom. Legfeljebb csak annyit mondok, hogy köszönettel adózom a miniszterelnök úrnak, hogy azon szerepet, melyet ma a kormány betölteni hivatva vau, önnek engedte át. Gsak azért veszem igénybe a felszólalás jogát, hogy a t. miniszter úr két megjegyzésére azonnal válaszoljak, mert ez országban ily kijelentéseket czáfolatlanúl Nagyni egy óráig sem szabad, (Úgy van! a szélsőbalon.) A t. miniszter úr az ő mindenesetre nagy alaposságra és előtanúlmányozásra valló közjogi fejtegetései közben azt a megjegyzést tette, egy angol lordra hivatkozva, hogy igenis az a helyes, hogy ne a politikusok, ne a pénzemberek véleménye jusson előtérbe, hanem a katonai tekintetek. Elfeledte a miniszter úr, hogy ő itt nem katona, hanem alkotmányos miniszter. Legyen meggyőződve, hogy ezen országnak minden politikusa és pénzembere minden alkalommal, mikor joga és kötelessége lesz, a katonai túlkapások ellen fel fog szólalni, és az Isten mentse meg az én szegény hazámat, hogy a katonai előjogok még inkább előtolúljanak, mint a hogy, fájdalom, most is van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha netalán még tovább akarnának menni, akkor nemcsak ezt a pártot, de reménylem, az egész nemzetet szemben fogja magával találni a t. miniszter űr. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Másik megjegyzésem, hogy mikor én a német nyelv használatának jogosulatlanságáról beszéltem, akkor odavetette, hogy furcsa, majd akkor lehetne cseh, lehetne lengyel kommandót is követelni. Ez oly nem ismerése mostani közjogunknak, a mely szerencsétlenségünkre bennünket Ausztriával összeköt, hogy én felelet helyett odafordulok a t. miniszterelnök úrhoz, és kérdem, magáévá teszie-e ezt, vagy ha nem, idejét látja-e annak, hogy ez ellen o tiltakozzék illetékesen. (Helyeslés a szélső baloldalon ) B Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. ház! Azt a köszönetet, melyet a 6*