Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-514

»li. országos ülés 1900. január 18-án, csütörtökön. n gyár király jogköre körül van irva, azt nem szabad túllépnie, abban minden magyar ember támogatására, sőt lelkesedésére számíthat, de hogyha önérzetes ez a nemzet, akkor a jogkörön túllépve, kell, hogy szembe találja vele magát a király. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. képviselő urak, hiszen önök ragaszkodnak az 1867 : XII. törvényczikkhez, ép önök állítják az élükön álló miniszterelnökkel, hogy az nenyúljhozzám virág, azt nem lehet megtámadni, módosítani. Most csak annak a védelméről beszélek. Akkor, midőn az 1867 ; XI. törvény czikk 14. §-a ott van, hogy csak a hadfenségi jogon adják meg ezen jogot a királynak, kérdem, miféle törvény alapján mert 8 a magyar hadseregbe kinevezni idegen nyelvűeket, nem magyar születésűeket, a mikor világosan meg van irva az 1841 : II. törvényezikkben, hogy tiszteket, tábornokokat és stabálisokat nem lehet, csakis magyar születésííeket, magyar honpolgárokat kinevezni. Ezt Bécsben előre tudták, hogy így lesz, de ismerték a magyar nemzetet, és a magyar nemzet már akkor beleszokott abba, hogy mi hozzá vagyunk kötve Ausztriához, és ez a tudat a legnagyobb szerencsétlenség erre a a szegény nemzetre. Mindezeket nyugodtan tűrtük, de remélem, hogy az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr nem fog kitérni, és majd itt az ország szine előtt rámutat azon törvényre, a mely törvény alapján a király a német vezényszót behozta, mert én bár jurista vagyok és végigkutattam törvénykönyveinket, de megvallom, hogy ennek nyomára akadni nem voltam képes. Hogyan gondolkoztak 1867-ben az osztrákok, emlékezzünk csak vissza arra, hogy mindjäit az első delegáczió üléseinél, még a véderőtörvéuy meghozatala előtt, hiszen hires eset volt a Grivicsics esete, midőn a hadügyminiszter nevében kijelentette, hogy a hadsereg egysége ellea senkise szóljon, hogy a hadsereg egységét és szellemét tisztelje úgy mindenki, mint a hogy a hadsereg tiszteli az ország külön jogait, tehát a hadsereget mint statust a statusban, úgy állította oda. Igaz, hogy akkor adták még a magyart, és hogy a magyar alkotmányt meg kell védeni, és felháborodtak, és erre két nap múlva tett is olyan ibis-redibis féle nyilatkozatot a hadügyminiszter nevében, — gondolom G-hyczy Béla, — a mire a nemzet annyira megnyugodott, hogy már az utána következő évben hozott véd* erőtörvényben a magyar hadsereg kifejezés egyszerűen elkallódott, elsikkasztották. De hát, még akkor sajátságos felfogások voltak a hadügy terén. Ma próbálná ezt valaki megcsinálni! A t. miniszter úr méltóztatik-e emlékezni reá, hogy 1870-ben, Wahrmann indítványára, egy határozatot hozott a delegáczió, hogy egy bizonyos terv szerint építendő hajóraj megszavazása az országgyűlés elé tartozik. Vájjon mit gondol, hogyha napjainkban eszébe jutott volna valakinek ezt a jogát Magyarországnak követelni, mi történt volna ? Letagadták volna, a mint letagadták akkor is B Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Akkor se fogadták el! Komjáthy Béla: Pozitive méltóztatik tudni ? Csak kérdem, mert esetlegesen két poziti? értesülés találkozik. Kérdem, pozitive méltóztatik tudni ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mert különben előterjesztették volna ide! Komjáthy Béla: Bocsánatot kérek, nagyon sok határozatot hozott már a delegáczió. Hát hányszor hozta azt a határozatot, hogy tessék a katonai bíráskodást reformálni? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Folytonosan dolgozunk rajta! Komjáthy Béla: Akkor még más világ volt, akkor még mertek. Még egy másik esetre hivom föl a t. miniszter úr figyelmét. Emlékezik-e a t. miniszter úr arra, hogy Zsedényi bele sem akart bocsátkozni a tárgyalásokba. Miért? Mert a hadügyminiszter kétmillió forinttal a költségvetési előirányzatot túllépte. És akkor a hadügyminiszter nevében Benedek kijelentette, hogy ez sohasem fog többé megtörténni. Most elkölt a hadügyminiszter 35. sőt 50 milliót is; a mi delegátusaink felmennek Bécsbe, ott nagyot ebédelnek, és esetlegesen egy pár megszólítással kitüntetve, boldogul jönnek haza, hogy Magyarországon segítettek. (Tetszés a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, mindaz, a mit én eddig előhoztam, azt hiszem bizonyítja azt, hogy csak azért, hogy a magyar nemzetnek azon szuverenitását, mely abban nyilvánult, hogy nemzeti hadserege van, egyszerűen eljátszhassak, félremagyarázták az 1723-iki törvényt, úgy hozták meg az 1867-ikit, hogy a magyar lássa benne saját jogait, de a német tudja, hogy a magyarnak nincsen semmi joga. És azóta pontról-pontra oda engedték ezt a hadsereget fejlődni, hogy az nem is közös hadsereg már, a mint itt ezen a helyen nemrégen Thaly Kálmán t. barátom nagyon szépen bebizonyította, hogy a közösségnek semmiféle látszata sincsen a hadseregben, hanem hogy az tisztán osztrák hadsereg, mely magyar pénzen, és ha kell, a magyar érdekek ellen is küzd. (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) De itt a törvényjavaslatban még a honvédség számára való ujonczokról is van szó. Vájjon, t. ház, és t. képviselő urak, hát ezzel a honvédséggel is hasonlóképen nem csapták-e be a nemzetet? Méltóztassanak csak visszaemlékezni. 4*