Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-514

514. országos ülés 1900. január 18-án, csfltBrtökBn. .. ezen politikának jogos és helyes voltát egyesek előtt bebizonyítani képes legyen ? Elismerem én, sőt tudom, hogy Magyarország 1526-tól 1867-ig üldözés tárgya volt, jogait elkonfiskálták, azonban a maga jogairól soha le nem mondott, jogilag mindig független és önálló volt. Az az állapot, melyet esetleg zsarnok esküszegők, hazugok, gyújtogatok előállítottak, az Magyarország tényleges viszonyaiban feküdt, de nem volt jogosult. 1867-ig tűrt, szenvedett ez a magyar nemzet, de mindig jogainak teljes birtokában várta az alkalmas perczet, a mikor, ha kell, fegyverrel a kézben is, visszaszerezze teljes önállóságát, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem tudták legyőzni a nemzetet, de legyőzték 1867-ben, mert akkor elalkudták önállóságunkat, függetlenségünket. Nem is kell messze mennem; az indokok és érvek tárházából nagy számmal hozhatnék elő bizonyítékokat arra nézve, hogy 1867. óta önállóságunk és faji fenmaradásunk biztosítékai, fájdalom, nap nap után kevesbednek. De én most ezúttal, mert kötni tartozom magamat a tárgyalás alatt levő javaslathoz, csak ezen javaslatból és az itt tárgyalt eszmekörből kifolyólag akarom bizonyítani, hogy Magyarország 1867-ben a megsemmisülés útjára lépett. T. képviselőház! Egy tételt állítok fel és azt mondom, hogy egy országnak önállóságáról, függetlenségéről, ha nincs önálló nemzeti hadserege, beszélni nem lehet. Magyarországot önállónak a létező viszonyok közt csak önáltatás, vagy a magas állással, ranggal és Isten tudja mivel megvettek szolgalelkusége mondhatja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A nemzeti hadsereg az, a mely egy nemzetnek izomerejét képezi. A nemzeti hadsereg egyedül képesít egy országot arra, hogy létező jogait, önállóságát megtarthassa, a támadások ellen magát megvédhesse. Nagyon helyesen jegyezte meg Tóth János t. barátom ma elmondott beszédében, hogy minden áldozatra kész e nemzet vérben és pénzben, ha a nemzeti erőt, a nemzet izomerejét kell fejleszteni, a mely védelmünk és a nemzet javára követel tőlünk áldozatot; de olyan hadseregnek, a mely ellenünk használtatik ki, nem hazaszeretet, hanem hazafiúi bűn, erőt kölcsönözni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Mi az a nemzeti hadsereg, t. képviselő árak ? Talán egy fegyelmezett tömeg, a mely vakon engedelmeskedve felebbvalói parancsszavának, bármilyen irányba megyén? A nemzeti hadseregben is kell fegyelemnek lenni, de ott a vezérszellemnek a hazaszeretetnek, a haza iránti lelkesedésnek, a dicső jövő megteremtése reményének kell lennie. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pichler GyŐZŐ : Sohsem lesz ez a közös hadseregben! El fogják verni, mint a burok az angolokat! Kubik Béla: Mint a kétfenekü dobot! Komjáthy Béla: A fegyelem ellen nem szól senki; mert fegyelem nélkül egy hadsereg sem lehet. Magasabb czélért, a hazáért, a szabadságért, a népnek jogáért és jólétéért fegyelem alá vetni magát, ez férfias és dicső dolog. De egy bálványnak engedelmeskedni, annak vak eszközévé lenni, ezt csak a szolgák teszik. A hazaszeretetet, a szabadság iránti vágyat, a faj iránti ragaszkodást Isten oltotta lelkünkbe; a bálványok iránti engedelmességet csak a butaság diktálja belénk. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Elengedhetetlen a fegyelem, — azért térek erre vissza, nehogy valaki azt mondhassa, hogy a katonai fegyelem ellen akarok szót emelni, — de akkor, mikor annak a hadseregnek élén olyan emberek állanak, a kik ezzel a nemzettel együtt éreznek, a kiknek nincs más vágyuk, nincs más aspirácziöjuk, nincs más törekvésük, a földön nincsen másutt számukra hely, mint azon nemzetben. Pichler GyŐZŐ: Az ilyen érzelműeket rögtön penzionálják! Komjáthy Béla: Elismerem én azt, t. képviselő urak, hogy egy nem nemzeti hadsereg, csak a fegyelem által alkotott hadsereg is képes nagy és erős hadjáratokat győzelemre juttatni, de mi annak az eredménye? Annak az eredménye rendesen egyesek hatalmának öregbítése, azt pedig megtanultuk hosszú történelméből nemcsak a magyar nemzetnek, hanem az egész világnak, hogy az egyesek hatalmának emelkedése mindig a közösség szabadságának rovására történik. (Úgy van! a szélső haloldalon.) A múltból tanulhatjuk azt meg, hogy az emberek butasága teremtette meg az emberi nemnek a szolgaságát. És lehet-e butább cselekmény az emberek részéről, mint mikor oda adják saját erőiket egy másik erőnek fokozására, a mely arra fogja azt felhasználni, hogy őket semmivé, koldussá, nyomorulttá tegye. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, mindenki egyetért velem, a kinek lelkében megvan még a szabadságszeretet, a kit még lelkesít a hazaszeretet, hogy a melyik nemzetnek nincsen nemzeti hadserege, nincs ereje, a melyre támaszkodik, vagy a melyik arról lemondott, az az életben önczélt többé nem képez. Az olyan nemzetnek, a melynek nincs ereje, a melylyel parancsoljon és védjen, annak joga csak ajándék, a melyet a hatalom addig fog ott megtartani, a míg neki tetszik ; ennek a nemzetnek szabadsága csak megtűrt dolog addig, míg nem kényelmetlen annak, a kinek a kezében hatalom van; annak a nemzetnek jóléte csak ingatag valami. A kiben nincs önrendelkezés, a ki elhatározásának erejével nem rendelkezik, és a kinek nincs végrehajtó szerve, az a nemzet az esemé-