Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-523

214 528. országos tüé» 1800, >. reforuAr 3-én, szerdán. meg is czáfolt hírlapi közleményekre alapította vádjait, s a mint egyrészről tapasztalom, hogy a napi politika hullámverései között a nemzetiségi ellentétek el nem tagadható kielégítéséért, a nemzetiségi súrlódások fokozásáért nem kis mértékben okolható a sajtó egy részének elfogult, sokszor talán czélzatos és rosszakaratú magatartása is, másrészről sajnálom, hogy a képviselő úr itt ebben a házban — úgy látszik, — ilyen forrásokra minden elfogulatlan birälat nélkül fektette előadását és ítéletét. Mert ha a képviselő úr a brassói zászlókérdésből tüntetést akar kiolvasni az állam lobogója ellen, hát ebben téved. Szó volt ott arról, hogy az állam lobogója mellett használtassanak azok a szinek is, a melyek régi gyakorlat szerint az evdélyrészi szabad királyi városok szinei, s a melyekben mi szászok látjuk igenis szász városaink színeit is, szó volt tehát nem az állam jelvényének háttérbe szorításáról, vagy mellőzéséről, 8 nem idegen szinek használatáról, hanem arról, hogy épúgy, mint széles ez országban nagyon sok helyen, ünnepélyes alkalmakkor az állam lobogója mellett helyet foglalhassanak ezek a helyi jelentőséggel biró lobogók is. És ha a képviselő ár felhozza a Brassó városi képviselő-testületnek a jegyzőkönyvi nyelv tárgyában hozott múlt évi határozatát, előadásában egy körülményre nem volt figyelemmel. Az állam hivatalos nyelvének használatát a törvény szabályozza, ugyanaz a törvény, az 1868 : XL1V. törvényczikk, a mely 22. §-ában szabályozza a községek és városok jegyzőkönyvi nyelveinek kérdését is és kötelezőleg előírja, hogy mikor kell az egyik, vagy másik nyelvet jegyzőkönyvi nyelv gyanánt elfogadni. Ennek a törvényes feltételeknek nem felelt meg az a visszautasított indítvány és a törvényes alap hiánya állotta útját az illető határozat elleni felebbezésnek is. De a t. képviselő úr, továbbmenve, felhozza a németországi »Sehulverein«-nak állítólagos segélyezéseit, a melyekről nálunk bizony senkisem tud, felhozza annak a fiatal szász egyetemi hallgatónak a szereplését, a ki a Bisniarcksiremlék ünnepélyénél fiatalos felbuzdulásában fogadja, hogy a szász nép mindig hü marad, nem a német birodalomhoz, mert az egyszerűen esztelenség, hanem német nemzetiségéhez, mely kijelentés tartalmában én kifogásolni valót nem találok, felhozza a német császár udvari lelkészének, Rogge doktornak a nagyszebeni Teutsehszobor leleplezési ünnepélye alkalmából tett azon nyilatkozatát, a melyben, utalva azon szálakra, a melyek a nyelv közösségénél fogva a szellemi élet terén és a reformáczió történelmi tényénél fogva a vallási élet terén a szász néptöredék és a nagy német nemzet között századok óta fűződnek, ebből a gondolatmenetből kifolyólag és határozottan visszautasítva minden politikai vonatkozást, felkiált: »Wir gehören zusammen« ; felhozza egy érdemdús és a szászok körén kívül is ismert és tisztelt férfiúnak, doktor Volff Károly, nagyszebeni takarókpénztári igazgatónak közgazdasági tevékenységét, a mely az ország gazdasági érdekeivel és gazdasági törekvéseivel összhangzásban arra irányúi, hogy ott abban az országrészben, egy ipari tekintetben is régi múlttal és most is egy bizonyos ipari fejlettséggel biró területen nagyobb iparvállalatok létestíljenek, ha lehet, német tőke és szakértelem segélyével is . . . Vészi József: És ez hazafias törekvés! Melzer Vilmos: ... és hogy ily úton az ottani lakosságnak és különösen a szász népnek gazdasági ereje és ezzel fejlődése és boldogulása előmozdíttassék; úgy hiszem, ez minden szempontból örvendetes törekvés, a mely hasonló irányzattal máshol az országban is létezik és elismerést érdemel az az óhajtás, hogy az erélyes férfiú tervei sikerre is vezessenek. A képviselő úr mindezeknek a tényeknek, a melyek mivoltára most röviden reá mutattam, politikai tartalmat tulajdonított és, úgy gondolom, kiolvashatni véli belőlük a szász politikai törekvések olyan irányzatát, a mely az állampolgári hűség rovására politikai czélokra segélyt keres az ország határain kivul és valamiféle politikai gravitálást jelent a német birodalom felé. Hát, bocsásson meg, ilyen vádnak minden egyéb oldalától eltekintve, én erre csak azt mondom : komoly férfiak vagyunk mi itt és komoly férfiak vezetik a szász politikát. Annyi meggondoltságot, annyi józan belátást, annyi politikai Ítélőképességet feltételezhet rólunk a képviselő úr, hogy nyitott szemmel és ép elmével nem gondolhatunk ilyen politikai oktalanságra; (Helyeslés jóbbfelől.) hanem gondolunk igenis arra, — és ez alaptétele annak a politikai programúinak, a melynek alapján mi itt ülünk, — hogy kis néptörzsünk nemzetiségi létele és fenmaradása eíválaszthatlanúl össze van nőve ez ország állami lételével, a melyhez bennünket egy hosszú sorsközösség hozzákapcsolt, (Helyeslés jóbbfelől) s gondolnak arra, hogy csakis akkor lehetünk ezen ország hasznos polgárai, csakis akkor teljesíthetjük itt a magyar állam érdekében is hivatásunkat, ha nemzetiségünkhöz ragaszkodunk s annak szellemi és anyagi boldogulásán minden erőnkkel dolgozunk. (Helyeslés jóbbfelől.) Ezzel a politikai gondolkozással homlokegyenest ellenkezik az az irányzat, a melynek a képviselő úr is szószólója vf>lt, s a mely a nemzetiségi kérdés terén ez ország kormányzatát mind jobban és jobban egyoldalú, kizárólagosan faji politika követésére akarja szorítani. Ellenkezésben áll ez az irányzat, a saját bevallása szerint, azon nemzetiségi politikával is, a mely a Deák* párti tradicziókhoz fűződik állam jogrend-