Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-523
212 523. orsz&gog UéO900 vonatkozó nézeteimet. Engem nem tudott megigézni az a fényes fellépés és környezet, melyek közt a Széli-kormány helyét elfoglalta. Azóta is így vagyok. Pedig de soktól hallottam, hogy most már nincs ok az ellenségeskedésre, és legokosabb lenne, ha mi is a kormánypárthoz csatlakoznánk, mert az igazság, jpg és törvény uralma bekövetkezett. (Derültség ajbal- és szélső baloldalon.) Polczner Jenő: Elegen vannak, eléggé megszaporodtak. Páder Rezső: Mily felületesek az emberek ! Nem vették észre, hogy a miniszterelnök úr az ő jelszavát csak úgy hozta fel, mint a mely minden kormány jelszava, és nem is lehet más. Nem látták, hogy az új kabinet legnagyobbrészt a régi tagokból áll, kik Bánffyval együtt csinálták az erőszakosság, a jogtiprás politikáját. Nem hallották meg, hogy Széll Kálmán is az igazi, hamisítatlan szabadelvűséget emlegette, mint előtte mások, s mint utána fogják mindazok is emlegetni, a kik abból a táborból kikerülnek, de mindig adósak maradnak ennek a szónak helyes magyarázatával, s nekünk kell kikombiuálni, hogy miből áll ez. Sokszor igen kedélyes jeleneteknek vagyunk tanúi, mikor a házban a régi és új szabadelvű elnevezés közt különbséget tesznek, kidomborítják a régi és új szabadelvű árnyalatokat. Lónyay Sándor úr például majdnem nap-nap után ezzel szolgál nekünk, és kíváncsiak vagyunk, hogy ez tulajdonképen mit is jelent; új elveket, tartalmat, vagy pártárnyalatot ért-e ez alatt? De különösen kíváncsi volnék megtudni, hogy a miniszterelnök úr melyik árnyalathoz szegődik, és melyikkel igyekszik az ő tiszta és hamisítatlan szabadelvűségét érvényesíttetni. Elfelejtették, hogy Széll Kálmán is aláirta a Tisza-lexet s ő is a régi rendszernek tüskön-bokron keresztül támogatója volt és egyetlenegyszer sem szólalt itt fel Báuffynak azon politikája ellen, melynek előreláthatólag nem lehetett más vége, mint egy valamelyes alakban kitörő forradalom. És én megvallom, nem értem azt, utólag hogyan tagadhatta meg a szolidaritást Bánffyékkal, azt mondván, hogy a múltról nem beszél, ő csinálja a maga politikáját és majd aztán bírálják meg őt. Ám! a kinek tetszik, t. uraim, ne nézzen hátra, csak előre; de én vissza is tekintek, mert a múltból is veszem politikai magatartásom indokait, valamint onnét is származik az én politikai bizalmatlanságom nemcsak a mostani kormányelnök, hanem az egész kormány, az egész szabadelvtípárt iránt. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És egy év óta már, mily sajátságos módon történik az új kormányzati programmnak hirfebrnár 7-én, szerdán. detése, szavakkal ée újságokban! Sűrűen emlegetni kezdették a magyar föld védelmét, a kis emberek fölkarolásai, az igazságos adórendszert, a jó és olcsó közigazgatást, a kisiparos gondozását; és kikerekedett egy olyan agrár-programm, melynek hallatára az agráriusok ámulatból bámulatba esnek. Azok, a kik azelőtt mint merkantilista apostolok voltak ismeretesek, a kik csak a tőkének voltak szószólói, az uzsora minden válfajainak védelmezői, a kiszipolyozásnak szívtelen nézői, felcsaptak a mezőgazdaság, a földmíves és munkás prófétáivá, s különös hangsúlyozással emlegetik a néppártnak közgazdasági, ipari és társadalmi programmjait. Azok, a kik az állameszméért rajongtak, s e mellett a, haza területe, földje mellékes volt előttük; a kik a haza földjében csak az államgépezet joghatóságának alárendelt tárgyát látták, most egyszerre bevallják és hirdetik urbi et orbi, hogy a haza földje és a haza fogalma és a hazaszeretet korreláczióban vannak, és meginog a hazaszeretet, ha ingóvá tétetik a haza földje. (Tetszés a középen.) »Földet a népnek!« kiált Beksics Gusztáv, a liberális nemzetgazdasági politikusok egyik főalakja, pedig ezelőtt ő is, párthívei is, ütötték a dobot olyan törvényhozás és intézmények érdekében, melyek alkalmasak voltak a népet a földjéből kiforgatni, földnélkülivé tenni. (Derültség.) Beksics Gusztáv új alapokat keres a magyar politikának. Elsősorban földet keres, ráveti szemét a hitbizományokra, a latifundiumokra. Tehát a mit eddig ő is, társai is, ott a szabadelvű oldalon, a magyar állam kiépítésének nevezett, azok a modern intézmények és törvények, — ezek alap nélkül voltak építve, vagy rossz volt az alap? Talán új alapokat keres azért, hogy a régi építkezést azokon is folytathassa, s ugyanazon úton, melyen a magyar föld egy része idegenek kezére jutott, a többi is elveszszék, a magyar őslakosság új polgársággal helyettesíttessék ? Kérdezzék meg György Endrét, ki szintén liberális társuk, mily adatok alapján irt a múltkor Magyarország állapotáról? És olvassák el az 1898-iki kormányjelentésnek 18-ik lapját, látni fogják ott, hogy a ruthén nép nyomorát a Gácsországból bevándorló zsidók okozták. Múltkor Buzáth Ferencz t. barátom beszédét majdnem egyhangúlag megtámadták a hírlapok, — mert ma valódi hírlapírói ring létezik, — ki>gy ő otrombán fajgyűlöletet szít és százszor megczáfolt dolgokat hoz fel. Miért támadják meg őt? Támadják meg a. t. miniszter úr megbízottját, Egan Edét, mert az hozta fel azokat az adatokat, melyekre a szabadelvű lapsereg azt mondja: ízetlenségek. Mi igenis a jövőben
