Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-522

522, omégon Illés 1900. fehrnár ft-án, kedden. |Q5 sággal van összeállítva. (Igag! Ú&y van! a jobboldalon.) Teszem ezt annál nagyobb készséggel, mert a költségvetés elfogadása a kormány részére bizalmat jelent, én pedig ezen szabadelvű' férfiakból alakúit kormány és annak a tűzpróbát kiállott elnöke iránt teljes bizalommal viseltetem. (Helyeslés a jobboldalon.) Bizalmi szavazatomat leszek bátor röviden megindokolni. (Halljuk!) Mindenekelőtt konstatálom azt az elismert tényt, hogy a szabadelvű párt, mely majdnem harmincz év óta az ország és a nemzet bizalmát birja, büszkén tekinthet múltjára, mert ezen idő alatt oly törvényeket alkotott, oly állami intézményeket létesített, alkotmányunknak oly védbástyáit építette fel, hogy mindezen tényezők emberi számítás szerint édes hazánknak örökké való feunállását biztosítják. Ez az oka annak, hogy az országnak a szabadelvű párt iránti bizalma a párt megalakulása óta annyi általános választás alkalmával nemcsak, hogy nem csökkent, hanem fokozódott. (Igag! Úgy van! a jobboldalon.) Maga a párt, a most már a miídthoz tartozó, de az országot nagy veszedelemmel és szerencsétlenséggel fenyegetett parlamenti válságot erős és egészséges szervezeténél fogva túlélvén, a volt nemzeti párt belépése folytán számszerűleg és szellemileg megerősödött. Az utolsó kormányváltozás óta, a mennyiben a belpolitikában változás állott be, az nem a liberális elvek rovására, hanem a leghatározottabb szabadelvűség irányában történt. Külügyi viszonyaink javulása külügyi politikánknak helyes mederbe való terelése, — a minél a magyar miniszterelnök úr üdvös befolyása lépten-nyomon észlelhető — önálló államiságunknak és függetlenségünknek a legilletékesebb és a legmagasabb helyről történt többszörös és pregnáns elismerése, állami szervezetünknek kicsúesosodására, édes hazánk anyagi és erkölcsi erejének gyarapítására, tekintélyének emelésére szolgál. (Úgy van! jobbfelől.) így tehát szerény, de megrendíthetetlen véleményem és meggyőződésem az, hogy az ország és a nemzet és közvetve e párt részéről, melyhez tartozni szerencsém van, a jelenlegi kormány iránt tanúsított bizalom minden irányban igazolást nyert, hogy azokat a nagy vívmányokat, azokat a fényes eredményeket, a melyeket itt egyenkint felsorolni szükségtelen, elég lévén, ha a parlamentarizmust, tehát az alkotmányosság alapelvének megmentését, önálló gazdasági berendezésünket és a quóta kérdésének szerencsés megoldását említem fel, azokat a nagy vívmányokat, mondom, a jelenlegi kormánytól és elsősorban annak] hazafias és tapintatos elnökétől, elválasztani, elvitatni, nem szabad és nem lehet. Bevallom, t. ház, hogy eleinte nem volt szándékom a jelenlegi vita alkalmával felszólalni^ mert azt, hogy a költségvetést elfogadom, a szavazás alkalmával akár néhány szóval, vagy akár csak felkeléssel is kifejezhettem volna, mert sem Széll Kálmán miniszterelnök úr, sem a kormány többi tagjai nem szorultak az én dicséretemre, sem pedig az én védelmemre, és mert a t. háznak szónoki tehetséggel nem biró tagja lévén, feltettem volt magamban, hogy nagy politikai kérdésekben és vitákban, és ott, a hol az ország kapaczitásai, korifeusai beszélnek, én hallgatni fogok. Ha mégis felszólalak, ha mindazonáltal a t. ház becses türelmét, habár néhány rövid perezre is, igénybe venni bátorkodom, teszem azt főkép abból az indokból, hogy az elhangzott politikai általános viták alkalmával felmerült bizonyos momentumra, ahhoz fűzött kijelentésekre és állításokra reflektáljak, a mely kijelentések mindegyike kellő visszautasításban nem részesült, amelyeken pedig tovább is hallgatagon átcsúszni, átsiklani, én magamra nézve mulasztásnak tartanám. (Halljuk! Halljuk!) A t. néppártnak egyik tagja ugyanis, midőn pártjának programmját, mely a nemzetiségek és a hitfelekezetek egyenjogúságáról is szól, fejtegette, tiltakozott az ellen, mintha a néppárt a nemzetiségekkel szövetkezett volna. Egy másik szónoka a néppártnak tovább ment, amennyiben a volt kormányt és annak elnökét úgyszólván egyenesen vádolta a nemzetiségekkel való paktálással. Én nem íudom, szövetkezett-e a t. néppárt a nemzetiségekkel Felső-Magyarországon ; minálunk az Alföldön, tudom, hogy nem, még azt is elhiszem, hogy ott sem szövetkezett. Készséggel elismerem azt is, hogy a néppárt tagjairól, nevezetesen Molnár János t. képviselő úr részéről történtek felszólalások a tót nemzetiségek érdekében. Nekem azonban azon felszólalások komolysága, őszintesége iránt némi kétségem van, (Helyeslés jobbfelöl.) mert ha komoly a t. néppártnak azon pontja, melyek a hitfelekezetek egyenjogúságáról és egyenlőségéről szól, hogy egyezik meg azzal Mócsy Antal t. képviselőtársamnak egyik későbbi beszéde, melyet 1898. márczius havában tartott és mely egy egész hitfelekezet ellen kikelt. Nekem úgy tetszik, hogy Mócsy Antal úr sem vette nagyon komolyan e programmpontot, mert különben, hogy magyarázhatom meg támadásait Mócsy Antal úrnak, a ki egy alkalmat sem mulaszt el, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség elveit hangoztassa, akkori beszédében pedig e magasztos, e fényes elvekhez torzképet rajzolt. Vagy nem az volt-e beszédének tartalma, hogy a keresztény vallás, a felebaráti szeretet és irgalom vallásának nyilt, vagy rejtett czélja a türelmetlenség, avagy végső konzequencziájában az antiszemitizmus. De, t. ház, Mócsy Antal t. m*