Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-522

tgg 522. országai ilés 1900. február 6-án, kedden. élő valósággá váljon, hogy az életben érvényesülhessen? 30 év alatt egész műszerré változott a parlamentarizmus, mely játszi könynyílséggel működik bárki kezében. Az államélet minden fokozataiban összegyűlik önmagától az az anyaghalmaz, melylyel üzemben tartható, és ha szükséges, megnyílnak azok a nagy tartalékok, melyek a nemzet korrumpálására mindig megnyíltak, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) melyből a készletek kiegészíttetnek, melyből a hiányok pótoltatnak. Ha ehhez hozzávesszük azt a hatalmi szervezetet, mely érzelmeiben, egziszteneziájában hozzá van fűzve, akkor gúny nélkül nem lehet mondani, hogy itt Magyarországon érvényesülhet az egyes ezzel a szervezett hatalommal szemben, mert ezzel szemben a legideálisabb alakok, a legnagyobb harezot kifejtő egyének sem bírják magukat érvényesíteni, mert a közvélemény felkeltése és csatlakozásának lehetősége van megakadályozva.(Igaz! Úgy van ! a szélső "baloldalon.) Képzeljék el önök, hogy történelmünk legjobb múltú, legmagasabb ideáljai szállnak ki a porondra és érvényesíteni kívánják magukat a hatalommal szemben; másnap ezer szó, millió betű fogja hirdetni szerte az országban, hogy az illető a nemzet bizalmára méltatlan, gíiny, szidalom és rágalmazás követi szavait s mindent félremagyaráznak, a mit mond vagy tesz, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert csak a hatalom szolgálatában állók számíthatnak ezeknek támogatására. Ez nem azért baji mintha érzékenyen érintené azokat, kik szerepelnek, mintha egyéniségük súlyát bántaná, hanem baj azért, mert ezek közébe állanak a nemzet akarata kiformálódásának, megakadályozzák, hogy egységes nemzeti erő keletkezhessek szemben a hatalom támadásaival. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) A keleti császárságban lehet felfedezni az alkotmányosságnak azt a formáját, hogy a ki a császár szolgálatában álló egyének legtöbbjének bizalmát megnyeri, ki napról-napra kedves dolgokat súg be a felső hatalom fülébe, ki naprólnapra mindent elkövet, hogy befeketítse ellenfeleinek politikai és a magán-karakterét, az számíthat a császár kegyelmére; ellenben a ki elég gondatlan, hogy oly érzelmeket áruljon el, melyek nem teljesen fedezik a legfőbb úr akaratát, ki nemzeti velleitásokat támaszt, az abban a perczben elveszti a kegyet, megkapja a selyemzsinórt, hogy a politikai élet porondjáról letűnjön. (Igaz! Úgy van! a széső baloldalon.) Vájjon nálunk az eszmék harczában támad-e fel a kormányképesség? Itt keressük-e a parlament porondján, az eszmék harczában az akczióképességet? 0 ez a tér egészen mellékes, itt csak a látszatot kell fentartani, itt csak arra kell törekedni, nehogy elszólják magukat s a bizalomra méltatlawok legyenek, de a kormányképességet ott kell a bécsi Burg kazamatáiban, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) az udvarhoz vezető folyosók rétegeiben, folyoiókon lézengő udvari szolgák jó véleményében keresni, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) és bármennyire mondjuk is azt, t. képviselőház, hogy a mai vbzonyok alakulása kedvező, ez Magyarországon azt a szomorú tényt meg nem változtatja, hogy a nemzet az ő szervezetében teljes mértékben összetörött, és ki van szolgáltatva a felsőbb akaratnak és a felsőbb hatalomnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék csak arra gondolni, hogy századokon keresztül milyen nagy gondját képezte eunek a nemzetnek az, hogy szervezetten álljon a hatalommal szemben; sohasem engedtük meg, hogy egy védelmi pontra legyünk szorulva. Mindig volt arra gondja a nemzet ellenállási képességének, hogyha a hatalom a nemzetnek akaratát, a törvényhozásnak akaratát megkerülni akarja, akkor még védelmet találjon a nemzet a végrehajtó szervek ellenállásában, hogy az a hatalom ne birjon olyan közegekkel, a melyek az ő törvénytelen akaratát, a melyek abszolutisztikus rendelkezéseit keresztül viszik. Ennek a rendszernek, ennek a kettős védelmi vonalnak tökéletességét a történelem bebizonyítja, hacsak ennek a századnak históriáját nézzük is. Nézzék meg önök. a 20-as évek törvényhozásásának aktáit, midőn a hatalom csak nagyon csekély, de a nemzet teherviselési képességével arányban nem álló hadi terheket követelt, a nemzet országgyűlése szívósan ellenállt ezen követeléseknek, és később, midőn a nemzet érzése, fölfogása folytán a nemzet nyelvének jogát kellett terjeszteni szemben a hatalommal, az országgyűlés ü]ésrőI-ülé8re,országgyülésről-országgyülésrement előre, a hatalomnak követeléseivel szemben, a nemzet jogainak a törvényhozásban, a nemzet jogainak a közigazgatásban és a hadszervezetben is megvédelmezésében. Nem ismert akadályt ez a"~nemzet és szervezetten állt szemben a hatalommal. Csak most engedjük meg, hogy a népképviseleti rendszer mellett, a népképviseleti rendszer formájában összetörjék azt a szervezetet és az alkotmány a nemzet kezéből egészen kisikotjék. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) A heyett, t. ház, hogy odaadó gonddal ápoltuk volna ezen kezdődő intézményt, hogy midőa bevontunk egész milliókat a nemzet alkotmányába, hogy erősséget adjunk a nemzet ügyének; a helyett, hogy ezen új csemetét a legnagyobb gonddal ápoltuk volna, körül vettük volna a mi várunkat védbástyákkal: össze Nagytuk omolni, hogy a nemzet kezéből kiragadtassék. Az alkotmánynak az a fő elve, hogy a nemzet és a korona egyenjogú törvényhozási faktor, a nemzet | szervezve van a parlamentben, a korona pedig