Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-522

522. orgiágog ülés 1900. február ft-án, kedden. Jgr, pénzügyigazgatásban itt-ott zökkenéseket idézett elő. Azért, mielőtt még a közigazgatást megjavítjuk, a törvényeknek ily nagy tömegét bocsátani azokra, a mely törvények mindenütt az illető polgároknak zsebeit is érintik, ez, azt hiszem, nem lenne helyes dolog. Hanem azt hiszem, hogy lehetséges, sőt szükséges is lesz a pénzügyi közigazgatásnak a közigazgatási bizottságnak elejtésével való reformálása. A reformot, néhány szóval leszek bátor előadni, ekként képzelem. (Halljuk! Bálijuk!) Mindenekelőtt az adóbeszedést ki kell venni a községek kezéből és azt állami közegekre kell bízni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezáltal nemcsak a község terheit fogjuk kímélni, de a nagy közigazgatási reform is egy egészséges lökéssel menne előre. Ezek az alsófokú pénzügyi adószedők alá volnának rendelve az adóhivataloknak, a melyeket sokkal nagyobb hatalommal kívánnék felruházni, mint jelenleg. Azt képzelem, hogy a pénzügyigazgatóság teendőinek egy nagy részét átvehetnék ezek, mert hiszen ők érintkeznek közvetlenííl a polgárokkal, és sok esetben szóbelileg intézhetnék el a dolgot és akkor el volna kerülhető az, a mi ma megtörténik, hogy felérkezik a pénzügyminisztériumba egy öt kilós akta, a mely öt kilóból egy kiló különféle szinti" papiros, a melyen azt jelenti valaki valakinek, hogy még eddig nem jelenthet semmit, de majd jelenteni fog. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy az adóhivatalok személyszaporítás nélkül is megbírnák ezt a munkát, ha itt egy viszás helyzetet kijavítunk. Tudniillik az adóhivatal főnöke az adópénztárnok. 0 minősíti az ellenőrt, ő tehát felette vau az ellenőrnek. Ez viszont köteles a felette lévő adótárnokot ellenőrizni. Ez teljes lehetetlenség. Én azt hiszem, hogy a kibontakozás akként történhetnék, hogy adóhivatali főnököket állítanánk fel, a kiknek a pénztárnok és az ellenőr alá volnának rendelve és akkor a munkát mint említettem személyszaporítás nélkül is lehetséges volna elvégezni. Az adóhivatalok fölé jönnének a pénzügyigazgatóságok, a kiknek megfogyna részint a munkájuk, részint a hatáskörük, mert elvennék azt tőlük az adóhivatalok, viszont ők a pénzügyminisztérium hatáskörének nagy részét vehetnék át. Hogy világosan szóljak, én azt hiszem például, hogy a negyedik osztályú kereseti adó és a tőkekamatadó kivetésére az adóhivatalok tökéletesen elegek volnának. A péuzUgyigazgatóságok talán szintén megbírnák személyszaporítás nélkül a munkát. Ezek volnának az előfeltételek, a melyek szükségesek arra, hogy a nagy adóreform megvalósuljon. De szükségesnek tartanám a hatáskörök kibővítését is, nemcsak a tisztviselők, de a közönség érdekében is. Mert szükséges, hogy a tisztviselő bizonyos önálló gondolkozásra, véleKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVI. KÖTET. ményadásra és bátorságra jusson el, hogy bizton érezhesse magát hatáskörében, és tudja azt, hogy nem áll elő az az állapot, hogy ha jót tesz, az amúgy is felül bírálta tik, ha pedig rosszul jár el, a felelősség nem őt terheli. Szükséges tehát,, hogy bizonyos véleményszabadságot és véleményadási jogot, hogy úgy fejezzem ki magamat, bizonyos önérzetet fujtassunk ezen tisztviselőkbe, a kik épen a pénzhiány folytán kezdenek lassanként egészen kiszáradni. De azt hiszem, előnyére válnék ez a közönségnek is, mert egészen más volna érintkezni ilyen közvetlen és önállóan fellépő tisztviselőkkel, már csak azért is, mert nem kellene az egyik fórumtól a másikhoz szaladgálnia, és nem kellene attól tartani, hogy ugyanazon dolog különféle fórumoknál másként dől el. T. ház! A mi adóigazgatásunktól azért fél annyira a közönség, azért nem mer még a gépezetbe bele sem tekinteni, mert az olyan bonyolult, annyi forumja van, olyan összevisszaság uralkodik a kezelésnél, (Helyeslés a szélsőbalon.) hogy elszédül, és attól fél. hogy a gép valamely kereke elkapja vagy őt magát, vagy a zsebét. Ha azonban tisztán látná, hogy melyik kerék mit végez, akkor nemcsak ezen félelme elmúlna, hanem elmúlna egy másik is, a mely szerintem még az igazságtalanságnál is nagyobb baj, tudniillik a bizonytalanság, a mely folyton előáll, valahányszor adót kell fizetnie, a mi pedig sokkal rosszabb és sokkal nagyobb baj magára az államra nézve, azért, mert az adófizetési erkölcsöt és az állam iránti kötelesség érzetét gyöngíti meg. (Igaz! Úgy van! jobbf elől.) T. ház! Most már nem marad egyéb hátra részemre, mint az, hogy ezen meg nem érdemelt szíves figyelmet megköszönjem a t. háznak és valamint ezt azáltal köszönöm meg, hogy egyrészt ezután is ritkán szólalok fel, úgy másrészt teszem ezt azáltal, hogy egész beszédemben egyebet nem mondok, mint a mit láttam és a mi meggyőződésem volt. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Fel akartam azonban használni azt a kedvező helyzetet, a melybe csöppentem, azt a Herberiséget, melyet néha a fejemhez vágnak, fel akartam használni nem másra, hanem arra, hogy volt tisztvise!őtársaim igazainak szószólója legyek. De fölhasználom más dologra is: először arra, hogy tanúbizonyságot tegyek itt arról, hogy milyen jó most az ország bajaival és nagy szükségleteivel foglalkozni, a midőn sem közjogi vita, sem egy más becsmérlése nincs; milyenjóaggódniaz ország sorsa felett, a midőn nem kell aggódni a kormány sorsa miatt, (Derültség a szélső baloldalon.) és milyen jó foglalkozni nem a magunk, hanem az ország bajaival. (Helyeslés jobbf elöl.) 34