Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-522

522. ersüágos fllée 1900. február 6-án, kedden. 183 közigazgatás gépezetének akként való átalakítása, hogy némely fölösleges kerekek onnan kidobassanak. (Helyeslés.) A harmadik pontra nézve hosszabb ideig fogom a t. ház figyelmét igénybe venni, mert miután a pénzügyi igazgatással foglalkoztam és az adóreform előtérben áll, bátor leszek rámutatni azon adalékokra, melyek kiküszöbölése nélkül az adóreformot megcsinálni nem lehet. A másik két ponttal röviden végzek. (Halljuk / Halljuk!) A mi a tisztviselők fizetésének felemelését illeti, azt sürgősnek és sok minden előtt valónak tartom. Természetesen távol van tőlem az, hogy az állam hivatalnokainak kérdését akként kívánjam megoldani, hogy az államot és a hivatalnokot ketté vágjuk és a hivatalnokok fizetésével fölfordítsuk az állam rendjét. De szeretném a t. kormány figyelmét arra felhívni, hogy itt némely kisebb visszáságok megszüntetése által nagyon sokat lehet lendíteni. Ilyen például, hogy azok a megszorítások, melyek a szolgálati díjak levonásából állanak, megszüntettessenek; hogy a hivatali főnöknek némely, hónapok elején való levonásai szintén töröltessenek; hogy a szolgálati díj eltörlésén kivfíl oly kisebb dolgok, mint az, hogy a nőtlen tisztviselő nem kap temetési költséget, szintén javíttassanak s hogy az a visszásság, hogy a pénzügyi biztosok és szakaszok azért, mert jövedéki büntetést felfedeznek, abból a pénzből öthatodot kapnak, ami a közönséget vérig sérti, szintén megjavíttassák.. (Élénk helyeslés.) A másik, a hivatalnok jogainak kérdése. Erre nézve tiszteletteljes véleményem az, hogy nem csak a szolgálati pragmatika megteremtése, hanem a hivatalnok jogainak minden tekintetből való biztos körvonalazása okvetlenül, szükséges. Szükséges nemcsak a hivatalnok önérzete szempontjából, azért, hogy tudja, mikor és milyen határok közt szabad az ő véleménye, hanem szükséges azért, mert itt a fizikai törvény érvényesül, tudniillik az ütközésnek a törvénye. A mennyivel kevesebb biztosított joga van a tisztviselőnek, annál inkább tovább adja a felülről jövő nyomást lefelé, és minél kevésbbé vannak biztosítva a tisztviselő jogai, annál inkább él azzal a jogával, a mely nincs, tudniillik a felekke] való gorombáskodás jogával. (Ügy van!) Harmadszor áttérek arra, a mit mondtam s a mit az egésznek czentrális pontjául tartok: a közigazgatásnak az átalakítására. A t. házat nem akarom soká fárasztani, és igy csak a pénzügyi közigazgatás átalakításával akarok foglalkozni. A mint mondtam, szükségesnek tartom ezt nemcsak azért, mert ez az előadó ár beszédének folyománya, hanem azért, mert a kormány a legégetőbb szükséget, tudniillik az adóreformot, másképen meg nem oldhatja. Mindenekelőtt, t. ház, két dolog az, a mit meg lehet csinálni és meg kell csinálni; az egyik a deczentralizáczió, a másik a fórumoknak, a felebbezési instancziákn tk apasztása. Ezt természetesen könnyű kimondani, de nehéz keresztülvinni. Azonban, ha a t. ház megajándékoz figyelmével, elmondom, hogyan gondolom ezt keresztíílviaetőnek. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a mi a fórumok apasztását illeti, nem tudom, hogy t. képviselőtársaim milyen tapasztalatokkal vannak ez irányban, de én azt láttam, hogy a közigazgatási bizottság egyáltalán nem vált be a pénzügyi igazgatás terén. (Igás! Úgy van!) Az, t. ház, hogy ez a bizottság a közigazgatás többi ágaival szemben hogyan működik, azt nem tudom; azokban az esetekben azonban, a melyek a kezemen megfordultak és pedig nagy számmal, egy komputust próbáltam összeállítani. Ez a következő; 100 eset közül nyolczvan esetben a közigazgatási bizottság helybenNagyta azt, a mit a pénzügyigazgatósäg végzett; az illető ülésen igen derék, tehetséges, nagytudományu urak voltak, de egyetlen ember volt csak, a ki a pénzügyi törvényeket elolvasta: a pénzügyigazgató. (Élénk tetszés és helyeslés.) Mi következik ebből, t. ház? Az, hogy ezen nyolczvan eset mellett, akármilyen legyen is a húsz másik, nem érdemes egy fórumot fentartani, mert ebben az illető adózó félnek egy félévi halasztása van, a melv a ehicanériák egész sorozatát vonja maga után. Maradt még húsz eset. A számokat latolva, mondhatom, hogy öt eset az, mikor a közigazgatási bizottság kijavította a pénzügyigazgatóság véleményét. De ez csak akkor fordult elő, mikor ;>z illető törvényhatóságok érdekéről volt szó, vagy jelenlevő, vagy esetleg képviselt egyénről. (Élénk tetszés és helyeslés.) Marad még 15 eset. Tiz eset igen különös; tudniillik mikor a törvény világosan megmondja, hogy az A. alá tartozókat a közigazgatási bizottság a miniszterhez küldi, a B. alá tartozókat a bírósághoz. E tiz esetben a közigazgatási bizottság megfordítja a sorrendet, és azt. a mit a minisztériumnak kell küldeni elküldi a bíróságnak, a mit a bíróságnak kell küldeni, azokat a miniszternek! (Élénk tetszés és helyeslés.) Marad még öt eset; ebben az öt esetben megváltoztatja a közigazgatási bizottság az első fórum véleményét. De miként? Mondhatnék el furcsa eseteket, (Halljuk! Halljuk!) de ha mathemathikáról lenne szó és logarithmust kellene keresni, a következő karakterisztikont állítanám fel: Jön a pénzügyigazgató, és azt mondja, ez tőkekaroat adó alá tartozik, fizessen a fél tíz százalékot. A fél azt mondja, hogy a követelés nem tartozik adó alá, s hogy ő nem fizet. A közigazgatási bizottság elé terjesztik az ügyet és a pénzügyigazgató 10°/o-ot kér, a fél