Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-522

522. országos ölés 19(10. február 6-fa, kedden. 175 nem foglaltatnak. Igaz, hogy ezek az adók egyenként nem látszanak súlyosnak. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Benyovszky Sándor: De ha ezeket összeszámítjuk, akkor elég terhesek és siilyosak. Ezek pedig a megyei adók. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha mindezen adókat összeszámítjuk és hozzájuk adjuk a direkt és indirekt állami adókat, akkor bizony az igazi költségvetés tálhaladja az egy milliárd koronát. Ha ezt az óriási összeget népességünk közt akár fejenként, akár családonként elosztjuk, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy elérkeztünk a Rubikonig, a melyen túllépni semmiesetre sem szabad, mert különben adófizetőink teherviselési képessége fog megingattaíni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) T. ház! Ezt a nagy költségvetést elbirnók, ha országunk vagyonos, gazdag volna. Ámde mi bizony szegény nép vagyunk, és nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy anyagi viszonyaink az utolsó évtizedben határozottan hanyatlottak. Csak egy példát fogok felhozni, ég ezt az egy példát az igen tisztelt pénzügyminiszter úrnak szíves figyelmébe ajánlom. Épen tegnap olvastam, a »Budapesti Hirlap« közgazdasági rovatában, hogy 1898-ban itt a fővárosban 64.000 adóvégrehajtás volt. Ez megdöbbentő adat. Hisz a főváros családainak száma 120—130.000-ret tesz ki, úgy, hogy minden második családra egy adóvégrehajtás esik. Ez annál megdöbbentőbb adat, t. ház, mert hisz az köztudomású dolog, hogy a fővárost az országnak nem a szegényebb, hanem vagyonosabb része lakja. Azonkivííl már a quótavita alkalmával is rámutattam arra, hogy a hivatalos kimutatások szerint, itt a fővárosban a múlt évben polgári peres ügyekben 42.000 végrehajtás intéztetett, tehát minden harmadik családra esett egy végrehajtás. Ez a példa jellemzi az ország helyzetét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, a vidéken sem jobbak a viszonyok. Meg vagyok róla győződve, hogyha a vidéken intézett adó- és egyéb végrehajtásokról kimutatások állanának rendelkezésünkre, ezekben erre nézve nagyon sajnos adatokat találnánk. De nincs is szükség ezekre a kimutatásokra; elég, ha látjuk, hogy a jelzálogos és váltóterhek évrőlévre mily ijesztő mérvben szaporodnak. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezen csodálkozni nem is lehet, mert mezőgazdaságunk határozottan súlyos válságban van, a melyet egyrészt a termények értékének csökkenése, másrészt a terhek folytonos emelkedése okoz. Hiszen nagybirtokosaink sincsenek már valami igazán irigylésre méltó helyzetben; ámde ők még csak segíthetnek valahogy a bajaikon. De mi történik a mi tulajdonképtni államfentartó osztályunkkal, a közópbirtokos osztálylyal? Ez már jóformái) elpusztult, tönkrement, a legtöbben ősi birtokaiktól is megválni kénytelenek, . . . (Zaj jobbfélől. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Benyovszky Sándor: .. . és azok is középbirtokosaink közííl, a kik birtokaikat valahogy fenn tudták tartani, súlyos anyagi gondokkal kénytelenek küzdeni. De nézzük, hogyan állunk az ország népességének tulajdonképeni zömével: a kisbirtokos osztálylyal. Ennek a helyzete talán még súlyosabb, mint a pusztuló félben levő középbirtokos osztályé, mert sokkal nehezebben segíthet a baján, mint a képzettsége, iskoláztatása folytán erősebb középbirtokos osztály. Ha megfordulunk az ország bármely részében és egybevetjük a kisbirtokos osztály adó- és magánterheit annak jövedelmével: azon meggyőződésre jutunk, hogy ez a nagyszámai osztály tulajdonképen már nem tulajdonosa a földjének, hanem csak haszonbérlője, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely óriási haszonbért fizet saját földjéért. Pedig ennek igen rossz következménye lesz, sőt már van is, mert a kisbirtokos osztály, hogy óriási fizetési kötelezettségeinek megfelelhessen, rablógazdaságot kénytelen folytatni, ennek következménye pedig a talaj kimerülése, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mi nagyon veszedelmes dolog, mert a kimerült talaj csak nagyon jó esztendőben aá jó termést. A terhek folyton szaporodnak, a jövedelem, a a rossz talaj és a csökkent árak miatt egyre apad, úgy, hogy a kisbirtokos-osztály a legroszszabb kilátásokkal nézhet a jövő elé. De hogyan áll már most a mi mezei munkás-osztályunk ? Azt mondják sokan, kik ez osztály helyzetével nem, vagy nem eléggé foglalkoztak, hogy ez osztály nálunk igen jó helyzetben van, mert hiszen a napszám, a rész minálunk oly nagy, mint kevés más osztályban. Ez igaz, t. ház, csakhogy nem szabad elfelejtenünk, hogy a mi mezei munkásainknak tulaj donképen csak a nyári hónapokban van keresetük. A mit ők nyáron át keresnek, abból meg kell élniök és eltartani a családjukat egész hosszú éven át. Ezek síncsenek tehát valami kedvező helyzetben. De már most nézzük, hogyan állnak a mi kereskedőink és iparosaink. Kereskedőink bizony nincsenek valami irigylendő helyzetben, eltekintve néhány nagykereskedőtől. Hiszen a mi kisebb kereskedőink a fővárosban és a vidéken sorra buknak és tönkre mennek. Nézzük, hogy az iparosoknak hogy megy a Sorsa. Ezt nagyon könnyen meg lehet ítélni. Magyarország elsősorban mezőgazdasági állam; ha tehát a mezőgazdának rossz a sorsa, természetes, hogy az iparosnak sem mehet jól a dolga; hiszen a mezőgazda a vevője, megrende-