Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-521

521. országos ülés 1900. február 5-én, hétfőn. 169 ezen bais irányzatot csak támogatni és elősegíteni hivatott fegyver ama érdekkörök kezéből kivétessék. Remélem, az igen tisztelt miniszter úr ez irányban érvényesíteni is fogja befolyását. T. ház! Mielőtt zárnám felszólalásomat, legyen szabad kifejezésre juttatni azon szerény, nézetem szerint czélszerü intézkedéseket, a melyek ezenkívül még szükségesek. (Halljuk!) Egyúttal óhajtandónak találom, hogy az e czélra szükséges összegek még most a költségvetésbe fel is vétessenek. S hiszem, hogy mégis történend, meri meg vagyok győződve, hogy az igen tisztelt kormány vezérét igaz hazafiság tölti el. Ismerem fényes tehetségét, és nekem teljes garancziát nyújt az a kormányelnök, ki ezelőtt 25 esztendővel, midőn pénzügyminiszter volt, és midőn meggyőződésével ellentétes helyzetbe került, inkább ottNagyta miniszteri tárczáját és visszavonult. Míg egy ilyen férfi kezébe van Magyarország sorsa letéve, én meg vagyok nyugtatva, hogy a közérdekből igazán szükséges intézkedések meg is tétetnek. Az első, a mi nézetem szerint rendkivííl fontos, az, hogy a földmívelésügyi minisztérium statisztikai osztálya minél előbb sokkal szélesebb alapokon szerveztessék, és hogy annak kimutatásai hivatva legyenek úgy az agrárius, mint a kereskedők beléje helyezett bizalmának teljesen megfelelni, s hogy abból minden gazda mindenkor helyes következtetést vonhasson le nyersterményeinek- értékére nézve. Ennek megalkothatására törvényhozási úton szerezzen felhatalmazást a t. földmívelésügyi miniszter úr közegei részére a végből, hogy úgy, mint Amerikában is gyakorlatban van, közegei a készletek ellenörízhetése szempontjából, legyenek feljogosítva a magtárakban, raktárakban és piuczékben tartott készletek mennyiségének megvizsgálására. Az nem elegendő, hogy én nekem a t. miniszter úr kimutatja authentikus adatok alapján, hogy mennyi termeltetik; nekem a visszamaradó készletekről is kel! pozitív informáczióval bírnom, hogyha én a következő esztendőre nézve véleményt akarok magamnak alkotni egy ilyen államban, mint jelenleg a mienk, a hol most már csak az a bajunk, hogy nem tudjuk határozottan megállapítani a vámok jogos érvényesűlhetését, és árainkkal folyton a legnagyobb ingadozásoknak vagyunk kitéve, s a hol egy esetleg tendencziózosan kolportált hir, avagy csak egy téves adat már 2—3 forintos á különbözetet csinál, legalább megközelítő képet nyerjenek, mert egy pár, de sőt igen sok ezer métermázsára sem lesz a való soha kimutatható, hogy legalább annak értékét mások lényegileg és tervszerűen kétségbe ne vonhassák. A statisztikai kimutatások jelenleg, a gazdasági tudósítóknak — a kik, ha jól tudom, mintegy ezerén állanak a földmívelési miniszter úr KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXVI. KÖTET. rendelkezésére, — csak hold fhozama szerint taksált jelentéseiből állanak. Három esztendő óta azonban nem érkezett be jelentés arról, és nem tétetett az iránt kutatás, vájjon a felszántott és búzával bevetett teriiletek szaporodtak e, vagy pedig apadtak. Ha jól tudom, 5,500.000 hoki lett egységalapál felvéve, ez után számítják az átlag remélt termést, és ennek alapján állítják össze a jelenlegi statisztikai eredményt. Ha helyes statisztikát akarok összeállítani, a melyre támaszkodhatik úgy a kereskedő, mint a gazda, annak évenkint fel kell tüntetnie azt is, hogy búzával mennyivel kevesebb, vagy több területet vetettek be. Kérésem tehát oda irányú!, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr méltóztassék a jövőben erre is súlyt fektetni, és inkább gazdasági tudósítóit eme nagyobb munkáikért jutalmazni. Csak rövid szavakkal óhajtok még kiterjeszkedni az 1903-ban lejáró és ugyanakkor újból megkötendő vám- és kereskedelmi szerződésekre. Én szükségesnek vélném azt, hogy itt a törvényhozó testület, a képviselőház, ha nem is határozati javaslat alakjában, mis alakban juttassa kifejezésre már most azon óhaját, hogy az 1903-ban életbe léptetendő nyersterményvámok, vonatkozással főleg a búzára és borra, azaz különösen az élelmezési czikkekre, hogy ezek határozottan legalább olyan vámvédelemben részesüljenek majdan 1903-tól kezdve, mint a minőt a nyugateurópai államok szükségesnek tartanak saját agráriusaik érdekeinek megvédésére. Én nem kötöm magamat és nem fejezem ki magamat összegben, mert nem tudhatjuk ma, hogy vájjon a német, franczia olasz stb. vámszerződések milyen magas vámokat fognak alkalmazni a jövőben. Egyet azonban még engedjen meg a t. kép iselőház, hogy elmondhassak, és hogy erre a t. képviselőház szives türelmét még néhány pillanatra igénybe vegyem. (Halljuk!) Nézetem szerint főleg egy agrárius államnak nem előnye, ha olcsó gabonaárai vannak, még abban az országban lévő iparra nézve sem, mert egy ország gazdagságát, vagyonosságát a föld értéke fejezi ki, s azt az emeli, ha nyerstermékeit minél kedvezőbben értékesítheti. Már most mi Ausztriával egy közös vámterületet képezünk. És ha mi egymást testvéreknek tekintenők is, akkor is úgy állnánk, hogy a különbség csak az volna, hogy odaát van az iparunk az egyik oldalon, és a másik oldalon van és volna az agrárállam. Tévednek t. osztrák testvéreink, ha azt hiszik, hogy az ő iparuknak előnyére szolgál, ha arra törekszenek, hogy a mi gabonaáraink ne érjék el azt az árt, a melyet elérni ma jogosan hivatva van, tudniillik a nyerstermény védvámjának érvényesűlhetését. Az osztrák agráriusoknak ugyanez 22