Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-521

166 521. országos ülés 1900. február 5-én, hétfőn. aég árát a vétel napján arbitrage-üzlettel magának biztosítani, addig, míg a fogyasztónak a lisztet kezeihez juttatja. De tovább megyek. Mi, t. képviselőház, már a XX. századba jutottunk, a melyben látjuk, hogy csak a gondolkodó, gondolkodni tudó elme érvényesülhet, s a melyben a létért való küzdelem mind nagyobb arányokban jelentkezik, B valóban érvényre jut e magyar közmondás, hogy szemesnek a világ, vaknak az alamizsna. En, .t. ház, magam, mint gazda, nem óhajtom magamat sem esetleg kitenni és alávetni annak, a mit agrárius társaim óhajtanak. Én kezemet és szabad elhatározásomat megköttetni nem akarom, mert nem akarom, hogy tétlenül arra legyek utalva, hogy az Isteni gondviseléstől várjam jövőmet, sorsomat s függjek attól, vájjon hoz-e felhőt, esőt és kedvezőt, vagy nem az én vetésemnek. Én fenn akarom tartani önrendelkezési és cselekvési jogomat, és hogy érvényesíthessem esetleg szupremácziámat és intelligencziámat helyzetem javíthatására. A kellő intelligencziával nem bíró emberekre nézve igenis szükségesnek vélem egyes esetekben a védelmet, és ha jól tudom, a földrníveléstigyi miniszter úr már elő is készítette az elővételi ügylet korlátozásáról szóló törvényjavaslatot, a mely hivatva lesz arra, hogy oltalmába vegye a kellő intelligencziával nem biró kisgazdákat, nehogy azoknak tudatlanságával a lelkiismeretlen elem visszaélhessen. Úgy tudom, hogy ez törvény itt legközelebb már le lesz téve a t. ház asztalára. De én, mint intelligens gazda, nem óhajtom, hogy függetlenségem és cselekedeteimnek szabad elhatározása megköttessék. Meg is fogom mondani, hogy miért? Én, mint gazda, tényleg közelebb állok a földhöz, mint a tőzsdén az a kereskedő, vagy ügynök ; én tehát legelőbb látom azt, hogy az én búzám, az én vetésem milyen termésreményekre jogosít. Ha én azt látom, mint gazda, hogy terméskilátásaim jók, s az ugyanakkor jegyzett szokványárak számításomnak megfelelők, s tarthatok attól, hogy később, a midőn a termés beérik, s midőn az tényleg effektív szállíthatóvá lesz, annak ára csökkenni fog, miért ne biztosíthassam én magamnak előre leendő terményemért eme kedvező árt? És viszont, ha én mint gazda azt látom, hogy a téli fagyok kipusztították azt a vetést, vagy a drótféreg bántja, esetleg köd teszi tönkre, vagy a rozsda lepte el, — s a mit szinte hamarább látok meg, mint a tőzsdén ülő ügynök, vagy nagykereskedő, — és én ne tehessem meg azt, hogy azon mostoha évvel szemben, melyet a gondviselés mér reám, ne fedezhessem károm, illetőleg vétellel az elveszett termésembenikárt! hanem kénytelen legyek még esetleg majd már felemelkedett árak mellett beszerezni az esetleg hiányzó vetőmagomat s a cselédségem járandóságát? Én azért, mint gazda is, a jövőben sem a nagy természet gyakran mostohán osztó sorsára akarom kizárólag bízni jövőmet, és összetett kezekkel nézni romlásom, vagy tönkrejutásom, hanem a megadott inteliigenezÜm alapján magamat ily eshetőségekkel szemben meg védhetni is akarom. És most, t. ház, áttérek azon hibának beigazolására, a mely itt Budapesten jelentkezik a terménytőzsdén. Az őrlési forgalom behozatala előtt, tudniillik az 1882.-ik esztendőben, (Zaj jobb felől.) a határidőüzletre megállapíttatott, akkoriban 75 kiló súlylyal biró szokvány egység kizárólag belföldi osztrák, vagy magyarországi búzából volt előállítható és szállítható, és ez kizárólag magyarországi búzához viszonyított egységet képezett, miután más idegen búzákhoz viszonyló egységre szükségünk sem volt. Ennek folytán az akkori tőzsdeszokásokban egész világosan bennfoglaltatott, hogy eme szokvány búza csakis belföldi búzából állítható elő. Az őrlési forgalomnak 1^82-ban történt behozatala alkalmából, azon nagyzási hiedelem fogta el itt a kereskedő világot és malmokat, hogy mi most már egy nagy internacziónális gabonatermelő piaezczá váltunk ezen őrlési forgalom következtében, pedig az őrlési forgalom nem volt semmi egyéb, mint az azelőtt is már régen divó és kölcsönösen nemzetközi viszonyokon nyugvó internacziónális tranzité forgalom révén bejött, vagy keresztül menő nyerstermények feldolgozhatásának engedélye. Szóval, ha nem is tudtam talán magam egészen kifejezni, a t. kereskedelmi miniszter úr úgy látom, mégis megértette, és ez elég megnyugvás nekem. Szóval az 1882-iki őrlési forgalom behozatala után és annak következtében a tőzsdetanács az ő régi szokványát tőzsde szokásaiban úgy módosította, hogy abból ezen szót »belföldi« kiNagyta, és így az ma általánosságban minden idegen országból származó gabonaoemüekre is érthető. Kimarad tehát a belföldi szócska a tŐASdeszokásokban a különös határozatok 3. §-ában, habár nincs világosan kimondva annak ellenkezője sem, és így ez nemcsak a magyar, illetve osztrák-magyar terményekre értendő. S csakis eme határozatok 17. §-ában találunk egy megjegyzést erre vonatkozólag, úgy szól, hogy (olvassa) .•... »musíra szerinti eladások eseteit kivéve, a belföldi gabona külföldi gabonával — belföldi alatt az osztrákmagyar vámterület értetvén, — össze nem keverhető« s csakis e pontból tűnik ki, hogy az usance búza idegen búzákból is előállítható. T. képviselőház! 1883-tól kezdve tehát gyakorlatba lépett az, hogy nemcsak belföldi 76 kilós súlyú búsából volt szállítható az úgynevezett határidő búza, a melyre milliókra menő kötések történnek, és a melyre a tőzsdén tényleg játszanak is óriási mennyiségekben, hauem