Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-520

•520. országos Illés 1900. február 3-án, szombaton. |51 Elismerem, hogy az előbbihez képest ez meglehetős haladás, azonban nem tartom fentarthatónak a törvény azon intézkedését, hogy az alkotmányos költségeket nemcsak megállapítani engedi meg, hanem egyúttal még törvénybe is iktatja. Politikai, erkölcsi felfogással a törvény ezen intézkedése ellentétben áll, azt meg nem engedhetőnek tartom. Más oldalról a népet is meg akarom kimélni attól, hogy áldozatokat hozzon, azért kimondom, hogy a központi választások helyett a községi választásokat tartom helyesnek. A múlttal szemben haladást látok abban is, hogy a jövőre nézve bevették a választási lajstromba azokat is, a kik a czenzus mértékét megütik, hanem a kik adóhátralékban voltak. A tapasztalat bizonyítja, hogy az bizonyos mértékben a választók számát szaporítja. De ezt nem tartom elégségesnek, mert abban a nézetben vagyok, hogy az igazi közvélemény liamifítatlan megnyilatkozásához szükséges, hogy az alkotmány keretébn a népnek mentől nagyobb rétegei bevonassanak. (Helyeslés a baloldalon.) Azt akarom, hogy a nép akarata föléje emeltessék a nemzet életében változásnak kitett mindenféle kormány hatalmának. Azt akarom, hogy a kormányzat rá legyen utalva arra, hogy támogatását a népnél keresse és csak a nép szellemével, akaratával megegyező politikát folytathasson. Ennek elérése természetesen nem vihető keresztül a most érvényben levő negyed úrbéri telek minimális jövedelmének megállapítása alapján, mert ezt én a magam részéről elavult, igaztalan alapnak tartom. Ebben a tekintetben rengeteg adathalmaz áll rendelkezésünkre; csupán egypár adatot akartam volna felemlíteni, de az erre vonatkozó íráso.n eltévedt; nevezetesen azt akartam feltüntetni, hogy a negyedúrbéri telek jövedelme nemcsak az országban, nemcsak egy és ugyanazon vármegyében, hanem még ugyanazon választókerületben is annyira eltérő, hogy, például csak az én választókerületemben is egyik választó, a választói czenzus alapján, 38 korona adót fizetett, a másik pedig 4 korona 30 fillért. Mindezekből kifolyólag abban a nézetben vagyok, hogy a negyed úrbéri telek után megállapított ezenzust el kell ejteni és e helyett oly alapot kell keresni, a mely azokat a czélokat viszi előbbre, a melyeket beszédemben hangoztattam, nevezetesen a választójog kiterjesztését. Ujabb időben úgy a házban, mint a sajtóban gyakran felmerült a kérdés, hogy vájjon a kúriai bíráskodás alapján lesznek-e választások? Arra a hitre alapították sokan e kételyüket, hogy az ígért rendszerváltozás mind ezideig elmaradt. Csakngyan, annyit látunk, hogy a kígyó bőre megváltozott, mely a kígyónak sajátsága is, hogy bőrét változtatja ; de valóságban a kígyónak úgy a fullánkja, mint méregfoga még megvan. Nem gondoltam én, hogy a rendszerváltozás olyan lesz, mint például az Egyesült-Államokban, hogy az elnökválasztás után minden hivatalnok az utolsó emberig leköszön hivataláról, de a rendszerváltozás alatt értettem, hogy úgy a központi kormányzásban, mint a kormánytól függő oly állásokban, a melyek bizalmi természetűek, nagy mérvű változás fog beállani, A t. miniszterelnök úr nemrég egy ellenzéki támadást azzal vert vissza, hogy kezébe vette a törvényt és azt mondta: »Ez az én bibliám, innen merítem az igazságot* Elhiszem a t. miniszterelnök úrnak, hogy az az ő bibliája és onnan meríti az igazságot, de az igazságot végre is kell hajtani, és az igen tisztelt miniszterelnök úr is csak egy ember, korlátolt hallással és látással. Ezt az igazságot csak úgy lehet végrehajtani, ha olyan faktorai vannak, a kikben meg lehet bízni. Ha azoknak az általunk annyira kárhoztatott régi rendszer férfiainak vérét mikroskopicze vizsgáljuk, ezeknek vérparányaiban a korrupcziót és a törvénytelenséget fogjuk találni. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Ha a miniszterelnök úr magára veszi a felelősséget, hogy ezekkel az emberekkel fogja a törvényt, jogot és igazságot megvalósítani, akkor semmi közöm hoz-cá, hogy a bizalmi állásokra kit alkalmaz, nekem abba beleszólásom nem is lehet, mert legfeljebb csak az a kötelességem, hogy a törvénytelenséget a nemjet előtt bemutassam. Ha a miniszterelnök úr ezt a felelősséget magára veszi, majd itt leszünk, és én egyenesen kinyilatkoztatom, hogy minden törvénytelenséget, mely az országban bekövetkezik s mindent, a mi a törvény, jog és igazsággal ellentétben lesz, a miniszterelnök úrnak fogjuk egyenesen betudni, mert neki van módja változtatni, nekünk nincs. Csak figyelmeztetem, vigyázzon, nehogy alantas közegei az ő, általunk tisztelt és nagyrabecsűlt politikai jellemét sárral be ne dobálják, és nevét meg ne hurezolják ; csodálom, hogy a miniszterelnök ítr ezt a nagy ígéretet ilyen környezetben és körben, ilyen kezekbe le merte tenni. A miniszterelnök úr úgyszólván egész életét letette ezen emberek kezébe, türelemmel várjuk az események fejleményeit. Ezzel befejezem beszédemet. A t. miniszterelnök úr romokat vett át elődeitől, a nép könnye, szenvedése és a múlt kormányzásnak szégyene és gyalázata tapad e romokhoz. Ki kell emelni ezt a szegény magyar nemzetet a korrupczió posványából és a politikai erkölcstelenség bűntengeréből. Vissza, t. ház, a nemzet régi, ősi tradiczióihoz, (Helyeslés balfelől) mert csak ez képes visszaszerezni a nemzet régi dicsőségét, a nemzet jövőjét és boldogságát. Miután én azt nem látom biztosítva azon politikában, melyet a t. miniszterelnök úr képvisel, a politikai bizalom