Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-520

146 S20. országos filés 1900. február 3-án, szombaton. adók íerhe nyomja. Artéri adót fizetnek a nélkül, hogy az árviztől meg lennének védve. Az árviz gyakran elpusztítja mindenükei, a nélkül, hogy ezt valamivel pótolhatnák. Az árvíznek gakorta kitett vidékek lakói kirendeltetnek közmunkák teljesítésére, a nélkül hogy bármivel kárpótoltatnának, és végül az ekként szorultságba jövő népre ránehezednek a hiénák és vámpírok, és uzsorájukkal elveszik azt a keveset is, a mijük megmaradt, (Igaz! Úgy van bal felől.) Ilyen és hasonló bajokban gyökeredzik a szoeziálista kérdés, és ezek is a kormányzás hibájából fakadnak. Ha a gazdasági bajokat veszszük, amelyek teljes mértékben megvannak, ezekre nézve a pénzügyminiszter úr ugyan azt mondja, hogy a sporadikusan jelentkező kedvezőtlen gazdasági helyzet okát nem a mi viszonyainkban, hanem a külfödnek reánk gyakorolt befolyásában kell keresni. Én ebben a nézetben ugyanazért nem osztozhatom. És mindezekhez járul a szegény népnek elnyomatása a köztéren, majd megingatták a szegény népben a vallásosságot, és ezáltal a szegény nép a lelki egyensúlyát vesztette el. Nem lehet csodálkozni aztán, ha mindenféle lelkiismeretlen izgatók termékeny talajra találnak a különben is elégületlen nép különböző rétegénél. (Igaz! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Meszlény Pál: Vigyáznának inkább odaát! Buzáth Ferencz : A szoeziálista bajokat nem a felszínre dobott üres jelszavakkal lehet orvosolni, hanem a nép különböző rétegeinek bajaiban kell keresni, ezeket kell kikutatnunk, bele kell képzelni magunkat az ő nehéz helyzetükbe, keresztény szeretetei kell ügyüket felkarolni. (Helyeslés balfelől.) Csakhogy önök erre nem képesek, mert önök ettől a szellemtől époly távol állnak, mint azok, kiket politikájukkal ekként megrontottak. Ezért van nagy jelentősége a mi keresztény szoeziálista programmunknak, a melynek érdekében fejtünk ki úgy társadalmi, mint politikai téren tevékenységet. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Szocziális kérdés szerintem a kivándorlás kérdése is, mert az szintén szoeziálista bajokban gyökeredzik. Utolsó dolognak tartom azt egy állam életében, hogy a nemzet lakói szakítva az ősi Nagyománynyal, elNagyják azt az édes földet, á mely annyi vértől ázott, s szakítva családaikka], jószágaikkal, idegenbe kénytelenek vándorolni, bizonytalanság és kétely közt ugyan, de abban a reményben, hogy megmenthetik magukat és családjaikat az itthon reájuk váró éhhaláltól. így lesz állomképpé nemzeti munkánknak minden dicsősége, mely a haza földjén kivííl más hazát nem ismerhet. Itt munkálkodott, áldozta életét és vérét, hogy megtartsa e hazát annak, a mi, fájdalom, már nem az, a magyarok hazájának. Lehet-e egy kormány terhére irni nagyobb vétket, mint azt, hogy közön3

r

nyel nézi a nemzeti erő eme pusztulását ? Mert mit tettek, vagy mit tesznek önök ezek orvoslására ? Mondhatjuk, vajmi keveset, vagy semmit. Azaz mégis lesznek valamit, kiadják az útleveleket, mintha azt mondanák: menjetek Isten hírével, nincs rátok szükségünk, nem tudunk rajtatok segíteni, terhére vagytok az államnak. Mi pedig azt mondjuk: maradjatok, maradnotok kell, meg fogunk menteni, mert a nemzet nem lehet hálátlan azok irányában, kiknek elődei mindenüket áldozták ezért a hazáért. (Helyeslés balfelől.) A kivándorlás kérdését nem lehet kicsinyelni, mert itt nem egy-két emberről van többé szó, nem is százezrekről, hanem számuk a milliót is meghaladja. így csak a legutóbbi egy pár adatot említem fel. Zemplénmegye közigazgatási bizottságának jelentése szerint az elmúlt évben 9500 útlevelet adtak ki. A helyi viszonyokkal ismerősöktől hallottam, hogy az útlevél nélkül kivándorlók számát legalább is ennyire lehet tenni, s így csak ezen egy vármegyéből egy év alatt kivándorolt 19.000 ember. Szepesmegye törvényhatóságának jelentése szerint útlevéllel és a nélkül kivándorolt 6000 ember, tehát csak ezen két törvényhatóságból egy év alatt 25.000 ember vándorolt ki. Hallottam azt is, hogy úgy egyes családoknak, mintáz uradalmaknak cselédeket az alföldről kell szerezni. Ismét Szepesmegye közigazgatási bizottságának jelentésében kifejezés adatik annak, hogy nem lesz, a ki tavaszszul a földet megművelje. Ismét a viszonyokkal ismerősöktől hallottam, hogy 30 év alatt az új világba, Oroszországba, Romániába és a szomszédos államokba kivándorlók számát közel egy millióra lehet tenni. Elismerem, hogy a kivándorlók egy része vagyonszerzés czéJjából megy ki és jön vissza, hanem a legnagyobb része az általam említett okokból vándorol ki és ott marad. Az állam vajmi keveset tesz ez állapotok megszüntetésére. Legújabban megindította a telepítési akcziót, melyről pártunk nevében már Zichy János t. képviselőtársam szólott, de a melyre nézve én is kívánok még néhány megjegyzést tenni. Én ez akcziótól valami nagy eredményt nem várok. Midőn a nép százezrei itt Nagyják lakhelyeiket és egész vidékek lakatlanná válnak: a mely azelőtt megélhetést biztosított, akkor mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy mindenkinek saját otthonába biztosítsuk a megélhetést és elhárítsunk mindent, a mi ennek útjában áll. (Élénk helyeslés a középen.) A telepítés csak kis érdekkört tud kielégíteni, azonkívül kiváltságos helyzetet is teremt, a mi a népben elégedetlen-