Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-514

514. országos ülés 1900. ténjék ezen királyi leirattal, 8 általában nyilat­kozat sem történt e részben az elnökség részéről... Elnök (csenget): Ha a képviselő úr meg­engedi, őt most beszéde közben félbeszakítva, kijelentem, hogy én indítványt nem tettem, ez abból az okból történt, mert a királyi leirat fel­olvasása után a t. képviselő ár azonnal felállott, és szólni kezdett, anélkül, hogy én e részben indítványt tehettem volna, és így ez indítványt a t. képviselő úrnak beszéde után voltam meg­teendő. De miután a t. képviselő úr által erre provokáltattam, a házszabályok értelmében elnöki jogommal élek, és azon indítványt kívánom meg­tenni, hogy a ház, mint eddig mindenkor tette, most is, e királyi leiratnak tudomásul vételét határozza el. (Helyeslés jobbfelöl.) Komjáthy Béla: T. ház! Nem önkényű­leg állottam fel. Velem, a házszabályok értel­mében a jegyző úr felhívása parancsolt és azért szólaltam fel. Sőt tovább megyek. Vártam, hogy indítvány tétessék az elnökség részéről; azon­ban ez nem történt. Most azonban indítványnyal állván szemben, nekem ugyan ellenindítványt nem kellene tennem, mert a házszabályok szerint minden érdemleges indítvány, mely határozat hozatalának alapjául szolgál, írásban adandó be, én azonban mégis Írásban fogom indítványozni, hogy a királyi döntés napirendre tűzessék. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) Azt hiszem, a t. ház minden egyes tag­jának . . . (Nagy zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. házS A képviselőház min­den egyes tagjának vannak jogai és köteles­ségei. E jogokkal nem élni, kötelességmulasztás; a kötelességet nem teljesíteni pedig, a választók bizalmával való visszaélés. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy ez az álta­lános tétel nem az ellenzéket külön, nem is a kormánypártot külön, hanem a képviselőket együt­tesen terheli. Már pedig a nemzetnek tudnia kell, hogy ezen döntés milyen alapon történt; a nem­zetnek tudnia kell, hogy vájjon jogkörén nem lépett-e túl a király, mint a hogy az én fel­fogásom szerint igen. Est pedig egy tárgyalás útján lehet helyesen megállapítani. Benyújtó m tehát írásban indítványomat, és kérem a t. házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Élénk helyes­lés a szélső baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kivan szólni. Széll Kálmán miniszterelnök: Mindenek­előtt azt kell megjegyeznem, hogy a t. kép­viselő urnak azt a kitételét, hogy itt egy királyi leiratról van szó, nem helyesen használta: az nem felel meg a tényállásnak. Itt nincs szó királyi leiratról, hanem szó van a miniszter­elnök iratáról, melyet az elnök úr előterjesztett a képviselőháznak, és a melyben a miniszter­elnök értesíti a képviselőházat, hogy az 1867: [(tanár 18-án, cstttSrtSkCn. 7 XII. tóTvényezikk 21. §-ában előirt módon történt a folyó év egy időszakára, a quótára vonatkozó döntés; ennek mellékletéül közöltetik az a királyi kézirat, a melyben a döntés bekövetkezett. (Igaz / Úgy van! a jobboldalon.) így áll a kérdés. Már most a képviselő úr azt kívánja, hogy ez az előterjesztés, illetőleg a t, házhoz intézett iratom, tárgyalás alá bocsájtassék. Értsük meg egymást, t. képviselő úr. Ha a t. képviselő urak azt akarják, hogy a quóta-kérdés ezen alkalom­ból és ezen alapon ebben a házban újból érdem­leges tárgyalás alá vétessék, ehhez a magam részé­ről hozzá nem járulhatok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ennek semmi értelme, a mi tör­vényeink szerint czélja nincs, és abszolúte semmi eredménye sem lehet. (Igaz! Úgy van! a jobb­oldalon.) Mert ezt a királyi döntést határozat tárgyává tenni, vagy diffiktiltálni, vagy a királyi döntésnek érvényességét bármily határozattal meg­erősíteni akarni, vagy kétségbe vonni, vagy kér­désessé tenni, egyáltalán nem lehet, (Élénk helyes­lés a jobb- és baloldalon. Zajos ellenmondás a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Komjáthy Béla: A király nem kényúr! Mi nem vagyunk szolgák! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem lehet, mert a törvény szerint a döntés végleges. Méltóztassék türelemmel lenni; még nem végez­tem. Be fogom bizonyítani a türelmetlen kép­viselő uraknak, hogy én helyesen disztingválok, és nézetem helyesebb, a törvény intenczióinak és betűinek megfelelőbb, mint a t. képviselő úré. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Fentar­tom, hogy abban az értelemben, a döntés feletti tárgyalásnak ebben a házban nincsen helye, de épen, hogy azt bizonyítsam, hogy a törvényes és alkotmányos felfogás iránti érzékbennem mily eleven és mennyire helyes, de aztán tiszta is, a törvénynyel megegyező: ez ügyet oly érte­lemben, vájjon a döntés, mint minden, a mire nézve a törvény azt előírja, miniszteri ellen­jegyzés mellett, megfelelően a törvénynek és alkotmánynak, történt-e, alkotmányjogi szem­pontból megvitathaíónak és megbirálhatőnak tartom és ezen szempontból, de csakis ezen szempontból az átirat tárgyalását nem ellen­zem. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Csak­hogy nem keverek össze két dolgot, a mint a t. képviselő úr nézetem szerint tette, a ki nem­csak alkotmányjogi, de érdemi szempontból is birált oly irányban, ;i melyben nézetem szerint többé bírálni nem lehet, és így két dolgot össze­kevert, de ezenkívül a t. képviselő úr, a ki tár­gyalás tárgyává akarja tenni a kérdést, bírálat végett azt napirendre kéri tűzetni, egyúttal már azonnal el is mondta a bírálatot előre, és be­ment oly állításokkal az előzetes bírálatba, a

Next

/
Thumbnails
Contents