Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-519
J28 ® 19, országos ülés 1900. azzal a védelemmel, a melyet a magyar állam részéről eddig is élvezett. Nos, én nem csinálok belőle titkot; ha én nekem — lehet, hogy csak sovinisztikus gondolkodásomból ered ez, — hatalmam volna az ilyen kérdés eldöntésére, annak csak két megoldása lehetne: az egyik annak az iskolának a bezáratása, a mely a törvénynyel visszaél, és a másik azon egyház autonómiájának a megcsonkítása, a mely képes a magyar állam ellen küzdeni. (Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) De hát az igen tisztelt miniszterelnök ár olyan szépen előadta, hogy osztatlan tetszéssel találkozott, hogy ő milyen nagy dolgot vívott ki, mert hiszen a pénz a kormányhoz tétetett le, és neki a felügyelete meg lesz és számadással tartoznak az illetők. T. miniszterelnök úr, ugyan ne játszunk a szavakkal. Hát ugyan kérem, az a 38.500 frank más czélra fog ezentúl fordíttatni, mint eddig? S vájjon az a számadás másra vonatkozik-e, t. miniszterelnök úr, mint arra, hogy megnézi, hogy vájjon az az iskolafentartó nem költötte-e el azt a pénzt? Legyen róla meggyőződve, csaknem jótállást merek vállalni érte, hogy becsületesen fogják kezelni; mert azokban a fajszeretet nagy ; ha talán még egyéni gyengeségek volnának is bennük, a midőn a fajukról van szó, nemzeti jövőjükről, akkor ez a faji szeretet diadalmaskodik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Arról tehát szó sincs, hogy ők ezt el fognák költeni; igaz, hogy szükségük nincs rá, mert épen az igen tisztelt miniszterelnök úr még a vagyonukat is felsorolta, a melylyel bírnak. Hát tudja a miniszterelnök úr, mit fognak esinálni ezzel a pénzzel? Azt, a mit a többivel csináltak, a melylyel megváltották Zudicsot és megvették azokat a havasokat, a melyeket felemlítettem. Ezt is tőkésíteni fogják, mert saját vagyonuk fedezi az egész iskolát, és a reáliskola mellett majd fel fogják állítani a Janku végrendeletében említett jóg akadémiát, a melyre nézve Janku azt mondta, hogy az oláh faj, az oláh nemzet csak akkor fog előre menni, ha, a mit nem tudott kivívni fegyverrel, azt olyan intézmények felállításával mint a jogakadémia, és erős intelligenczia nevelése által fog igyekezni megvalósítani. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát hogy valami nagy érzékkel bírna a mostani kormány a mi védelmünk iránt, azt nem fogadhatom el. Csak egy tényre hívom fel a t. ház minden egyes tagjának figyelmét. Talán méltóztatnak visszaemlékezni, hogy az 1899-ik évi költségvetés tárgyalása alkalmával a közoktatásügyi tárczánál felállott Wlassics Gyula miniszter úr és nagy kijelentést tett, — épen a brassói iskolákról volt akkor szó, — azt mondván: »Most pedig bejelentem, hogy hatályos institucziószertí ellenőrzést akarok gyakorolni, és a jövő költségvetésben ez február 1-án, csütörtökön. már el is lesz számolva.« Ugyan, t. miniszterelnök úr, hát miért nincs ez most elszámolva? Én komolyan szoktam venni az egyes miniszter urak szavát, különösen, ha ilyenekről van szó, és én vártam, de fájdalom, egyáltalában ennek nyomára nem jöttem, sőt meg kellett .győződnöm, hogy akkor hangúlatkeltés czéljából jó volt ezt oda dobni, hogy higyje a magyar parlament, hogy itt csakugyan erélyesebb rendszabályt alkalmaznak, és fel fognak az ottani üzelmekre ügyelni, de a szó elhangzott, a taps is megtörtént, és a minisztérium részéről semmi, de semmi lépés a mai napig nem tétetett. (Ügy van a ssélsö baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Midőn a t. miniszterelnök úr a megkötött paktumot itt bejelentette, azt olyan szinbe tüntette fel, mintha az nekünk valami nagy előnyünkre szolgálna. (Egy hang jobbfelöl; Mindenesetre elönyösebbl) Bocsánatot kérek, egyáltalában nem előnyösebb ránk nézve, mert tökéletesen mindegy, hogy azt a 38.500 frankot postán küldik-e el Bakaresthői, ha ugyan közbe el nem lopják, vagy pedig itt fogják postára tenni Budapesten. Mert az az ephória azzal az összeggel épúgy fog rendelkezni, mint eddig rendelkezett. Bartha Miklós: De elszámol! (Mozgás és ellenmondások a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Másképen irtál az újságodban!) Mert eddig félre voltam vezetve, épen úgy, mint Komjáthy Béla ! Komjáthy Béla: Hát hogy én nem vagyok félre vezetve, arra nézve megnyugtatom t. barátomnak ez irányban aggódó lelkét, mert én nagyon öntudatosan beszélek ezen dologban. Látja Bartha Miklóst, barátom, ha a t. miniszterelnök úr előállott volna, és azt mondja: Halljátok, sok diplomacziai kellemetlenkedésem volt, átlátom, hogy ezt kellet volna tenni, de ezeknek magánjogi igényeik is vannak, és ha elfogadta volna azt az összeget nem az egyház számára, — az visszautasította volna, — hanem elfogadta volna annak az iskolának a számára, — vigyázzon a t. képviselő úr, hogy most ne legyen félre vezetve! — akkor tudja, mi történt volna? Akkor az alapítvány a gimnáziumé lett volna, mint a hogy történt Naszódon, és tudja mi történt volna akkor, Bartha Miklós barátom? Talán az, hogy a kormánynak bele szólása lett volna, de ez a rendelkezés nem az iskola javára történt, hanem az egyházéra, és méltóztassék ennek az egyháznak autonómiáját és fennálló törvényeit nézni; meg fogja látni, hogy ennek a kormánynak azon iskolának mikénti vezetésébe egyáltalában még szava sincs. Bartha Miklós: Van felügyeleti joga! • Komjáthy Béla: Bocsánatot kérek, én nagyon le volnék főzve, ha az itt levő kultuszi miniszteri államtitkár úr engem megczáfolni vál-
