Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-519

124 519. országos ülés 1900. febmir 1-én, csütSrtSkBn. mint minden más önczélú vagyon, vagy alapítvány, épségben őriztetik és más ezélra nem fordíttathatik. A magyar kultuszminiszter kiutalványozza az iskolafentartó egyház nyugtája ellenében, hogy az kizárólag arra a czélra, vagyis a Brassóban levő görög nem egyesült román gimnázium és főgimnázium — a kereskedelmi iskolára nem, abba nem egyeztem bele, mert az nem oly meghatározott czél és intézmény, — tehát ezen két intézet czéljaira fordíttassék számadás terhe mellett a felügyeleti jognak és az ellenőrzési jognak egész vonalon való fentartása és érvényesítése mellett. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Mindegy, akár így kapják, akár úgy! Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon) A román kormány hosszú tárgyalásokat folytatott velünk, míg ebbe a megoldásba belenyugodott. (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne konverzáljanak egymással! Széll Kálmán miniszterelnök: Már régebben, talán ötnegyed éve azt az ajánlatot tette, hogy ezt a kapitalizácziót megcsinálja, de úgy, hogy a magyar kormány útján megkapja a román metropolita, ki azt kiadja az egyháznak. Én azt mondtam, már a tavaszon, hogy ezt el nem fogadom semmi körülmények között, hanem csak egyet fogadok el, mert akkor jogi alapra van helyezve a dolog nemcsak, hanem a a magyar állam szuverenitásának és az 1883 : XXX. törvényczikk 70. szakaszában foglalt rendelkezésnek is teljesen elég van téve, ha ez az összeg, a kártalanítási tőke, a magyar központi állampénztárba tétetik le, a magyar kormánynak kezelése, utalványozása, kifizetése, ellenőrzése, felügyelete és elszámoltatási joga alatt (Élénk helyeslés és éljenzés.) T. képviselőház! Én ennél még többet kötöttem ki és a román kormány eleget is tett egész loyalitással ennek a kívánságnak, illetőleg kikötésnek, mert ez feltétel volt. Azt a feltételt tettem, hogy jelentse ki a román kormány, hogy ezen. a mostani kapitalizáczión és három évi elmaradt kamatokon felül, vagyis ezen a jogi alapra helyezett kártérítési összegen felül soha, semmiféle czímen, semmiféle ürügy alatt, semmiféle módon és alkalommal, semmiféle időben, semmiféle szubvencziót, a magyar állam területén, semmiféle iskolának nem ad. (Zajos helyeslés jobbról és a középen.) T. képviselőház! Én az internaczionális kötelezettségben, becsületességben, és a bona fidesben bizom. Mi Romániával jó, barátságos viszonyban vagyunk és akarunk maradni; nagy érdeke ez Romániának, de nekünk is érdekünk. Mikor internaczionális módon meg van állapítva, hogy ezzel a kártérítés czímén adott megváltásával e régi követeléseknek az egész iskola szubvenczió kérdése egyszersmindenkorra meg van oldva, akkor mi bizhatunk is ebben. Én nagy eredményt látok abban, hogy ez a szubvenczió kérdése végre megoldást nyert és ide tereltetik bele ebbe a szűk keretbe, és vége van annak a homálynak, a melyben ezek a szubvencziók évek hosszú során át voltak és most rendeztetik kártérítés czímén, úgy, hogy ide szolgáltattatok a magyar központi állampénztárba a váltságösszeg, s a magyar kultuszminiszter felügyelete alá helyeztetik; mikor ezt a rendezést tettem, akkor azt gondolom, olyan megoldást proponálok, a mely a magyar állam érdekeit nem sérti, és a magyar állam méltóságának megfelel. (Zajos helyeslés és éljenzés jobbról és a középen.) Azt gondolja a t. képviselő úr, megijedek ebben az ügyben attól az alaptalan és üres frázistól, mert frázis az velem szemben, hogy ez hazaárulás. Hát nem az! Istenemre mondom, nem az! (Tetszés jobbfelöl.) Miért ? Azért nem, mert a magyar törvény a legnagyobb skrupulozitással meg van tartva, meg van őrizve a magyar állameszmének érdeke, és még egy: ennek* a magyar államnak méltósága. Nem volna helyes oda juttatni a dolgot, ha ezen a módon és a törvényes alapon megoldható a kérdés, hogy mondhassa a magyar állam területén egy egyház, egy iskola: énnekem van követelésem Románián három század óta, és Románia elismeri, de a magyar kormány nem engedi meg, hogy ahhoz juthassak, hanem megakadályozza, hogy azok, a kik elismerik, hogy tartoznak, azt megfizessék, akkor én a magyar állam méltóságának az érdekében és annak a szempontjából jártam el, és jól tettem, hogy nem az ön által javasolt álláspontra helyezkedtem, (Hosszantartó, zajos helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl.) hanem úgy cselekedtem, a mint cselekedtem. Ezek a szempontok vezettek. Én szem előtt tartottam azt a törvényt, a mely 1883-ban keletkezett, a magyar középiskolákról szóló törvényt, a mely talán minden intézkedésében helyes, de talán egyben sem oly helyes, mint ebben, mert a magyar állam érdekének és ezen érdek átérzésének lüktetése van benne. Nem fogadunk el semmiféle idegen államtól semmiféle segélyt. Ezt szem előtt tartottuk, mert a segélyezés alapjáról a kártalanítás és tartozás alapjára helyezzük a megoldást. De szem előtt tartottam azt is, hogyha ezt a kérdést ezen a jogi alapon, a román király beismerésével, mint kártérítési kérdést meg lehet oldani, akkor ismét a magyar államérdek szempontjából helyesen cselekszem, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) ha nem adunk okot, hogy bevigyék ezt a kérdést egyesek a nemzetiség és az állam elleni izgatásba, hogy ezt bármily jogtalan, helytelen, nem igaz alapon, de mégis ürügyül használhassák fel arra. És hány nagy dolog történt a történetben, hány nagy horderejű