Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-514

&14, országos ttlés 190'\ költségeiből a magyar korona országai 33'3/49 százalékot, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok 66*46/49 százalékot viselnek. Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza.« Polónyi Géza; Ki hitelesítette? Nyegre László jegyző: Nyiri Pál segéd­hivatali igazgató. Polónyi Géza: Segédhivatali igazgató? Molnár Antal: Mindig úgy szokták! Ta­valy Huszár hitelesítette! Tóth János jegyZÖS Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) A hiteles másolatban elénk ter­jesztett királyi leiratnak napirendre való kitű­zését óhajtom indítványozni. Óhajtom pedig azért, t. képviselőház, hogy az országgyűlés ezen ki­rályi leirattal szemben, és az abban elhatározott tényekkel szemben az őt jogszerűen megillető ellenőrzést, kritikát gyakorolhassa és esetleg, ha kell, határozatot hozhasson. Törvényeink értelmében a király jogköre a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány megállapításában nem korlátlan; nem saját tetszése és belátása szerint határoz ebben a kérdésben, de a törvény egész határozottan meg­mondja azt, hogy csakis az előterjesztett adatok alapján van neki joga a döntést elhatározni. A képviselőháznak tehát igenis, nemcsak joga, de kötelessége felügyelni arra, hogy vájjon a hozott királyi határozat mily előterjesztett adatok alap­ján keletkezett, mert az előterjesztésben a mi­nisztérium szintén nem önkényííleg, banem bizo­nyos korlátok között járhat csak el, akképen, a mint itt a ház előtt a quótabizottság az adatokat előterjesztette, Már magából a miniszteri felelős­ség szempontjából is szükséges tehát az, hogy a képviselőház tudomással birjon arról, hogy azon adatok miképen terjeszttettek elő, és hogy vájjon ezen döntés azon adatoknak a maguk egészében megfelel-e, és azokon nyugszik-e? Elismerem, t. ház, hogy, ha a törvényes elő­feltételek szigorú megtartása mellett határoz a Felség, és pedig a törvény alapján, akkor ezen határozatot itt kritika tárgyává, illetve megvál­toztatás és újabb határozathozatal tárgyává tenni nem lehet. Ha azonban az előfeltételek meg nem történtek, vagy a király nem a törvényben gyö­kerező joga alapján élt elhatározási jogával, akkor, igenis, a t. képviselőháznak joga van e felett kritikát gyakorolni, sőt határozni is. Elsősorban azt a kérdést vetem fel, hogy vájjon ő Felsége a magyar királynak egyálta­lában véve joga volt-e ezen határozatot meg­hozni, a mely most hiteles másolatban előttünk felolvastatott. Ha jól emlékszem, már évekkel ezelőtt, itt e házban, e kérdés felett vita is fej­lődött, a mikor is a ház egy tekintélyes tagja íinár lS-án, csütörtökön. 5 meggyőző érvekkel be is bizonyította, hogy ő Felségének a quóta tekintetében való határozata nem terjedhet évről-évre, hanem az csakis az esetben következhetik be, ha Ausztria és Magyar­ország közt a megegyezés létre nem jöhet, és csak egy esztendőre terjedhet. (Ugy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, ha ezt nem így íognók fel, akkor ki lehetünk téve annak, hogy évről-évre, évtizedeken keresztül, daczára annak, hogy megtagadnának osztrák részről min­den tárgyalást, és daczára annak, hogy mi iga­zainkat be tudnók bebizonyítani: az ő helytelen, vagy taktikából követett eljárásuk folytán min­dig a király dönthetne. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Felfogásom szerint a törvény értelmében a királynak biztosított jog már ér­vényesült, mert a múlt esztendőben a király egy évre a quóta felett döntött. Ha tehát ezen egy év eltelt, akkor itt csak két eshetőség volt lehet­séges : vagy megállapodunk az osztrákokkal és e megállapodás szerint iktatjuk a quótát tör­vénybe, vagy ha nem, a királynak döntési joga most már másodízben nincs, és nem is lehet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az alkotmány világos kijátszása volna, és akkor egész törvénykönyvünk, a melyre ezt alapítjuk, nem volna más, mint porhintés az emberek sze­mébe. (Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás ugyanott.) De ettől eltekintve, a mit már beszé­dem elején mondottam, kritika tárgyává lehet tenni a királyi döntést azon szempontból is, hogy vájjon az az előterjesztett adatok alapján kelet­kezett-e vagy nem, és hogy vájjon azon adatok helyesek, igazak, megbízhatók és jogszerűen elő­terjeszthetők voltak-e? Mert hogyha nem adatok alapján döntene a magyar király, akkor, t. ház, az ő szeszélyétől, gondolkozásától függne az, hogy nem a most megállapított arányban, ha­nem esetlegesen egy Magyarországot 60, vagy 70°/o-kal terhelő arányban állapíttassák meg a quóta. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig ezt a jogát a magyar királynak én nem ismerem el. De nemcsak én, maga a tör­vény sem ismeri el. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem is lehet a magyar királyt, álta­lában a fejedelmet kitenni annak, hogy ő eset­leges besúgások, iuformáoziók, vagy kedvtelések szerint határozzon az ország életérdekei felett. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) S e kérdés felvetése, t. ház, annál szük­ségesebb és jogosultabb, mert az én, s azt hiszem az ezen oldalon, sőt a túloldalon ülőknek meg­győződése szerint is, a magyar kormány más adatokat nem terjeszthetett a király elé, mint a melyek alapján már a múlt évben is határozott ő Felsége. Minden esetre feltűnő tehát az, hogy egy magyar király, a kinek személyét bizonyos szentséggel akarjuk körülövezni, a"bba a helyzetbe

Next

/
Thumbnails
Contents