Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-519
519. országos illés 1900. február 1-én, csüttfrtSkSn. 109 Gr. Zichy János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk/) Az 1900. évi állami költségvetés benyújtása alkalmával a t. pénzügyminiszter úr igen érdekes visszapillantást vetett az Í898. évi államháztartás kezelésére. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis, összehasonlítva a preliminárét a tényleges eredménynyel, azon meglepő konklúzióra jut, hogy míg az illető költségvelési törvény a kiadásokat és bevételeket úgy állította egymás mellé, hogy a bevételek a kiadásokat 48.72 í forinttal haladják túl, addig a tényleges eredmény a pénzügyi felfogás egyik szemüvegén át tekintve, 27,348.000 forintnyi felesleget, a pénzügyi felfogás másik szemüvegén nézve pedig 34,736.000 forintnyi többletet mutat. Ezen óriási különbözetnek okát, a mely a remény és a tényleges eredmény közt létezik, a pénzügyminiszter úr a prelimiiiálás óvatosságában keresi és véli feltalálni. T. ház! Én legkevésbbé sem érzem magam hivatva arra, hogy a pénzügyminiszter úr szakvéleménye felett ítéletet mondjak, mert elismerem az ő szaktudását, de esak azt a kérdést vagyok bálor a t. képviselőházhoz intézni, hogy vájjon megnyugtatást lát-e abban a körülményben, hogy itt a házban oly költségvetések nyújtatnak be, a melyek még távolról sem felelnek meg a tényleges állapotnak s a realitásnak, (Úgy van! Úgy van! bál felől.) és annak látszatával bírnak, mintha azért szerkesztetnének meg a lehető legkedvezőtlenebbül, hogy minél tágabb tere nyíljék a finanoziális önkénynek, és azért állapíttatik meg a minimum olyan alacsonyan, hogy bármi történjék is, a végeredmény mindig csak azokat dicsérje, a kik a költségvetés ilyen megállapítása által megadták a módot arra nézve, hogy egy tág keretben minél fesztelenebbűl mozoghassanak. (Úgy van! Úgy van! halfelöl.) Az én felfogásom az, hogy az állami költségvetéseknek minél preczizebbeknek kellene lenni. Ezalatt nem azt értem, hogy épen a preliniinálás óvatossága szempontjából bizonyos, mondjuk néhány százezer forintra rúgó különbözetek ne állítassanak be előre a költségvetésbe, de azt sem tartom és nem tarthatom helyesnek, hogy a kormány 34 millió és majdnem 700.000 forinttal térjen el a költségvetéstől, azé r t, mert ez vagy azt jeleuti, hogy a t. kormány a költségvetés összeállítása alkalmával nem volt tisztában a jövőt illetőleg, vagy azt, hogy a költségvetés czélzatosan állíttatott össze így, hogy olyan alkalmakkor, mint a minő a múlt év október 9-iki volt, midőn a t. pénzügyminiszter úr egy visszapillantást vetett a múltra, a felhalmozott aranyak fényénél sütkérezhessenek, a mi lehet a pénzügyminiszter úrra nézve kellemes, a kormány politikájára és általában a kormányra nézve igen ezélszeríí, de mindenesetre rovására van ezen benyújtott költségvetés realitásának. (Igás! Úgy van! balfdől.) A tényleges eredménynek a költségvetéstől való ily óriási eltérése még azt is eredményezi, hogy az új költségvetés megítélésénél nem tudjuk, hogy minő álláspontra helyezkedjünk. Helyezkedjünk arra az álláspontra, a melyet az új költségvetés maga nyújt, avagy vegyük zsinórmértékül a múlt tapasztalatait, és helyezzük a költségvetést abba a rózsás világításba, a melyre példíúí az í893-iki állapot következtetni enged. Én mind a kettőt veszedelmesnek tartom azért, mert ha felteszszük, és feltehetjük, hogy az a költségvetés is olyan lax, mint az 1898 iki volt, vagyis, hogy a 1900-ik évi végeredmény is ugyanolyan különbözetet mutat, mint az 1898-iki, akkor a költségvetést nemcsak, hogy nem ítélhetjük meg részleteiben és egészében, de azt tulajdonképen helyesen még fel sem foghatjuk. Ha pedig arra az óriási különbözetre gondolunk, a mely az 1898-iki tényleges állapot és a költségvetés között létezik, és reá applikáljuk a jelenlegi körülményekre, akkor meg olyan horribilis számokkal állunk szemben, a melyek még a legmerészebb fantázia szüleményeit is felülmúlják. Egyszóval a költségvetések, a melyeknek hű tükröknek kellene lenni, a múltban, úgy látszik, experimentális czélokra szánt górcsövek szerepét voltak hivatva kijátszani, a melyek a körülményeknek megfelelőleg majd nagyítási, majd kisebbítés! czélokra szolgáltak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon) Akarom hinni, hogy ezen költségvetés a jelenlegi közállapotoknak megfelelőleg reálisabb, és hogy ez a 2 millió felesleg, a melyet a költségvetés mutat, egyúttal azt is bizonyítja, hogy állami életünk ethikai tartalma is dúsabb lett, és hogy a rendezett háztartás nemcsak a számok csoportosításában rejlő művészetnek kifejezése, hanem egyúttal azt is jelenti, hogy állami életünk erkölcsi tartalma is gazdagabb, a mely gazdagságot nem az arany érsekével mérjük, és a mely nincs kitéve az ázsió külünböző fluktaácziójának. A miniszter úr az ő expozéjában egy igen érdekes kijelentést tett, a melyre viaszatérek. 0 ugyanis ezt mondotta (olvassa): ^Bizonyosnak tartom azt, hogy oly időszakokban, midőn kedvezőtlen viszonyok és kedvezőtlen konjunktúrák folytáu a magántevékenység és magánvállalkozási szellem lanyhul és stagnál, az állam van hivatva magasabb czéljai és magasabb érdekei veszélyeztetése nélkül megtenni az intézkedéseket, és közbelépni a saját erejével és eszközeivel a helyes közgazdasági czélok megvalósítására.« Ezt örömmel veszem tudomásul és minden szavát aláírom, de egyúttal sajnálattal konstatálom, hogy e kijelentést e költségvetésben nem találom. A gazdasági és pénzviszonyok oly nyomasztóak, oly kedvezőtlenek hazánkban ie,
