Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-519
519. országos Illés 1900. pénzügyminiszter úr, hogy a már általam említett elrejtett rezervák még nagyobb összegeket fognak produkálni, hiszen, hogy csak egy példát említsek fel, az egyenes adóknál 15,686.301 koronával, a fogyasztási adóknál pedig 5,009.400 koronával irányzott elő kevesebbet, mint az 1898. évi tényleges bevétel volt. így képződnek a esöndes rezervák, a melyeknek létezése könnyűvé teszi a költekezést. Pedig ha a költség-megszavazás azt hozná magával, hogy az államháztartás egyensúlya felbillenne, és hogy passzivitás állana elő, a költségvetésben talán még a delegáczió is óvatosabb lenne a közöstígyes költségek megszavazásában. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Nem hiszszük!) Én legalább feltételezem, mert fel kell ezt tételeznem. Dicsekedni szokott a pénzügyi kormány azzal, hogy mekkora összegeket dugdos el a költségvetési előirányzatban, mert a csöndes rezervák tényleg eldugott összegek. (Úgy van 1 a szélsőbalon.) így például múlt évi október 9-én a pénzügyminiszter úr expozéjában eldicsekedett azzal, hogy az 1898. évnek tényleges eredménye 27,348.000 írttal, tehát 54,696.000 koronával volt kedvezőbb, mint az előirányzat. Erre a t. túloldal nagyot éljenzett, mi pedig nagyot csodálkoztunk, és mint szomszédom mondja, méltán búsultunk, mert azt kérdeztük magunktól, mivé lesz a budgetjog, ha ekkora összegeket lehet elrejteni az előirányzatokban? (Élénk helyeslés a szélsőbalon. A pénzügyminiszter tagadólag int.) Nem mondom, hogy rossz szándékkal teszi ezt a pénzügyminiszter úr, sőt távol áll tőlem, hogy ezt állíisam, de téves, nagyon téves az az irányzat, a melynek ő hódol. Ezen irányzat nem más, mint az, hogy ha több a költség, több adó vettessék ki, tekintet nélkül az adózó képességre; arra pedig, hogy az ország lakosságának adóképessége növeltessék, senkisem gondol. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Irgalom nélkül növelik az adókat, így például a fogyasztási adók 1868-ban 1272 millió forintot tettek csak ki, 1898-ban pedig már 82 millió forintra rúgtak, pedig ez az adó a szegény embert terheli legjobban. (Igaz! Ügy van ! a szélső baloldalon.) Hasonlóképpen emelkedtek más adónemek is. Ilyen háztartás, t. ház, nem gondos és nem előrelátó. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) A pénzagyi eredmény szép lehet, de ilyen eredményekkel az ország tönkre fog menni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindezen okoknál fogva pártom nevében a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani. (Halljuk ! b Halljuk! Olvassa): »Tekintve, hogy a kormány az ország függetlenségét csonkító 67-iki közjogi alapot mindenáron fenn akarja tartani; tekintve, hogy nem használja fel a többször febra&r l«én, csfttörtSkSn. JQ7 kínálkozó alkalmat arra, hogy a közös ügyeket megteremtett törvényeket megszüntesse, bár ezek fentartáfának alapfeltétele: a teljes alkotmányosság, már rég hiányzik Ausztriában; nálunk pedig e törvények károsaknak bizonyultak ; (Helyeslés a szélső baloldalon.) tekintve, hogy a kormány nem használja fel a vámszövetség megköthetésének lehetetlenségét arra, hogy az országot a vám és kereskedelmi téren függetlenítse, bár a vámterület közösségét a vámszövetség megkötésével elválaszthatlanúl összekapcsolják a fennálló törvények; tekintve, hogy a kimutatott pénzügyi eredmény a közadók oly mérvű felcsigázásával éretik el, mely az ország polgárainak gazdasági erejét kimenti nemcsak, de a közvagyon alapját, az adófizetők tőkéjét támadja meg; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) tekintve, hogy a költségvetés ismeretlen nagyságú, de mindeneseire sok millió forintra rugó csendem rezervákat tartalmaz, melyek szándékosan vannak a költségvetésbe illesztve, de a melyekkel a budgetjog szigorú alkalmazása lehetetlenné tétetik, a mellett, hogy kényelmes alkalom nyittatik a túlságba menő költekezésre, kivált a közösügyes kiadások terén: mondja ki a ház, hogy a beterjesztett költségvetési előirányzatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el.« (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Fluger Károly! Fluger Károly: T. ház! Egy pillantás a jelenre kibékít a múlt árnyékaival, de egyszersmind intőleg is utal a jövőre? (Halljuk! Halljuk !) E szerint előrelátó kormány és okszerű törvényhozás föladatuk teljesítésében folyvást szemelőtt fogják tartani, hogy az állami működés mely terén van hátramaradás, miben nyilvánulnak a nép igazi szükségletei, és hol hozandók összhangba a közakarattal és jogesztnével, hogy olyan alkotásokat létesítsen, melyek a szabad fejlődést lehetővé teszik és a közjót lényegesen előmozdíthatják. És így iparkodniok kell intézményeket teremteni, melyek a kor és nép szellemének megfelelnek, a hazaszeretetet táplálják, élénk tevékenységre serkentenek, és a munkát édessé teszik, (Helyeslés jobbfelöl.) melyek az állami és társadalmi viszonyok javítását czélozzák, a hajtóerőket nagyobb kiterjedésre és kifejtésre bátorítják és viszonos támogatás és gyámolítás által a jobb jövőt valóban előkészítik. (Helyeslés a jóbbfelől.) Ezen czéliráuyt a törvényhozás kitérhetlenűl, kell, hogy kövesse; hü maradván azon elvekhez, melyek a polgárság legszentebb szellemi, erkölcsi és anyagi javainak oltalmára szánvák, hogy ezeket ama garanczäákkal ellássa, melyek a jelenkor elutasíthatlan követelményét képezik; nem különít
