Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-501

501. országos ttlés 1899. deczember 7-én, csütörtJfkSn. 71 teljes kimerültség vett erőt az anyagi élet egészén s alig látjuk a kibontakozás módját abból a súlyos válságból, a melyben vagyunk.« (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) A kereskedelmi és iparkamarák általában csaknem valamennyien keservesen feljajdulnak az ipar és kereskedelem terén tapasztalható nyomasztó viszonyok és pangás miatt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon!) Azt mondják: az Ausztriából behozott nagyobbára selejtes portékák özöne teszi nehézzé, küzdelmessé a megélhetést. »Általában panaszkodnak az osztrák ipar tolakodó térfoglalása miatt.« Ha, r. képviselőház, az erőket össze akarjuk mérni, akkor rá kell mutatnunk arra, hogy Magyarország tudvalevőleg szegény ország, Ausztria gazdag. Ausztriának van tőkéje, van virágzó ipara, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) mezőgazdasága előrehaladottabb és jövedelmezőbb, mint a mienk, erdőgazdasága rendezetebb és természetesen ennélfogva többet jövedelmez, vasúti hálózata nagyobb kiterjedésű, útjai jobbak, járhatóbbak, sőt állattenyésztése is fejlettebb, mint a mienk. Az erőknek összemérésénél még azt a tényt sem szabad figyelmen kívül Nagyni, a melyre a quótabizottság igen helyesen hivatkozik, hogy tudniillik legnagyobb része azon intézmény éknek,« . . . azért olvasom, (Halljuk! Halljuk!) mert nem tudnám a magam szavaival egészen híven előadni, pedig különös súlyt helyezek a hü idézésre, nehogy bárki is azt mondhassa, hogy úgy színezem az elmondottakat, a hogy okoskodásom javára szolgál. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) ^Legnagyobb része az intézményeknek, melyek megalkotására, vagy fentartására a közösügyi költségek fordíttatnak, nevezetesen a külügyi hivatal és ezzel kapcsolatban a külhatalmak képviselete, továbbá a hadügyi kormány alatt álló hivatalok és intézetek túlnyomó többsége nem a magyar korona területén, hanem ő Felsége többi királyságaiban és országaiban van elhelyezve, és hogy az ezen közös intézmények útján forgalomba jövő pénz nagyobb része amaz országok lakosainak javára esik.« (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon és a baloldal némely padjain.) Ezt nem mi mondjuk a szélső baloldalon, a függetlenségi és 48-as párton, hanem ezt a quótabizottság mondja. De megjegyzem, hogy csak a választások előtt; mert a választások után már egészen másként beszél. (Mozgása szélsőbalon.) Ha már most, t. képviselőház, látjuk, hogy mindazon becses adatok, a melyek a quóta bizottság üzeneteiben, azonfelül Horánszky Nándor és Földes Béla kitűnő munkáiban a legnagyobb részletességgel fel vannak sorolva, mind azt bizonyítják, hogy Magyarország vagyonossági és jövedelmi viszonyai még a mai quótánál is kedvezőtlenebbül alakúinak, és ha mindezekhez hozzáveszszük, hogy nálunk a kormányzat minden ágában mennyi még a pótolni való, és hogy Ausztriában a megélhetési viszonyok sokkal kedvezőbbek, mint nálunk, valamint azt is, hogy a mi tisztviselői karunk fizetése sokkal rosszabb, mini az osztrák tisztviselői karé, akkor lehetetlen, hogy minden elfogulatlanul itélő és gondolkodó ember arra az eredményre ne jusson, hogy Magyarországon jog, törvény és igazság szerint a quótát nem emelni, hanem leszállítani kell. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Valóban nem értem, t. ház, hogyan lehet ennek az annyiszor agyonsanyargatott országnak, ennek a szerencsétlen közjogi helyzetünknél fogva folyton válsággal küzködő országnak nyugodt lelkiismerettel azt ajánlani, hogy hozzon ujabb áldozatot egy olyan kapcsolat fentartásáért, a melyből sohasem jött és sohasem fog jönni áldás hazánkra. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen maga a pénzügyi bizottság is elismeri jelentésében, hogy Magyarország quótájának 3 százalékkal való felemelése Magyarország súlyos pénzügyi megterhelésével jár. Azt mondja a pénzügyi bizottság, és ezt ismét leszek bátor szószerint felolvasni (olvassa): »Különösen nyomasztónak láttuk ezt a megterheltetést tekintettel arra, hogy Magyarország mezőgazdaságában épúgy, mint az ipar és vállalkozás terén az utolsó évek alatt a mostoha általános gazdasági viszonyok következtében nem volt tapasztalható a kívánatos előrehaladás. Egyébként minden újabb megterheltetés kétszeres súlylyal nehezedik oly országra, a melyben a tőkegyűjtés felette nehéz, és a mely képtelen polgárainak adózóképességét nagy mértékben megfeszíteni egyrészt azért, hogy államháztartásának egyensúlyát és szilárd rendjét minden körülmények közt feltétlenül biztosítsa, másrészt azért, hogy intézményeit polgárai szükségletének és a kornak színvonalára felemelhesse*. igaz, t. ház, hogy a pénzügyi bizottság ebb'il a helyesen felállított premisszából nem az egyedül logikus konzequencziát vonta le, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) azt tudniilik, hogy Magyarország mostoha közgazdasági viszonyai következtében szegüljön ellen a képviselőház miden erővel a qttótánakbá rmely mértékű felemelése ellen, hanem az önmaga által felállított premisszákkal homlokegyenest ellentétben elfogadja és elfogadásra ajánlja a quótabizottság legutóbbi álláspontját és a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban proponált quótaaráuyt. A bizottság ezen elhatározására, a mint azt jelentésében mondja, befolyással volt egyfelől abbeli megnyugvása, hogy a quótát beleértve, a kiegyezésnek teljes mérlege reánk hátránynyal záródni nem fog és