Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-500

5Q 500. országos illés 1899. deczember 8-án, szerdán. hogy 200°/o-kal emelkedett a vám, mert az osztrák érdekek így követelték, így parancsolták. És, t. képviselőház, nem a közösségnek egyik hátránya-e nyersterményeink védelmének hiánya. Árra önök mindig szoktak hivatkozni, hogy mi viszont megtaláljuk nyers terményeink védelmét. De vájjon lehet-e védelemről beszélni ott, a mikor tény az, hogy az 1890-es években Magyarországnak évenként 80—85 millió árunak kellett elhelyezést keresnie a vámkülföldön, ugyanakkor, — méltóztassék megnézni a statisztikát, — a mikor a közös vámterület évenként 115—120 millió nyers terményt hozóit be az országba. T. képviselőház! Mikor előttünk áll a tény, csak nem kell vakoknak lennünk, csak nem kel] szemet hunynunk, hogy mily óriási előny az egyik oldalon, mily óriási hátrány a másik oldalon a közösségnek a folyománya, akkor megdöbbenhet ez a nemzet, hogy nekünk ez a közösség mennyibe kerül. Hiszen csak — nem akarok itt statisztikával előhozakodni, csak rá akarok mutatni arra a tényre, hogy akkor, midőn mi mindinkább szegényedünk, Ausztriának mindazon kiviteli czikkei, a melyek gyártásának fejlesztése neki érdekében van, ezen politilui folytán az utóbbi időben forgalmukban megháromszorozódtak, megötszöröződtek, sőt egyesek forgalma tizennyolczszórta nagyobb, mint a mikor a közös szerződés köztünk megköttetett. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ezzel az óriási teherrel szemben már most — mert ezeket letagadni nem lehet, ezek tények, ezeket mindenki megolvashatja, a ki Magyarország iránt még érdeklődéssel viseltetik, (Igás! Ügy van! a szélsH baloldalon.) — nézzük az 1867-iki erőviszonyokat, mert én ezekből indulok ki, mert akkor határozta el magát a két nemzet az egyesülésre, akkor kötötték meg a szerződést, tehát kell, hogy ezeket az erőviszonyokat egészen pontosan ismerjük. A szabadság leveretése után az a hatalom, a mely még ma is felettünk áll, azon kezdte, hogy elrabolt hatvan millió államiegyet, elrabolta az érczalapot Magyarországtól (Ügy van! a szélső baloldalon.) a mi pedig a becsületes ember kezét mindig égeti. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Akkor mit csináltak? A vámközösség kimondásával azonnal halálos csapást mértek a magyar iparra. Mit tettek, t. képviselőház? Mert ha az 1867-iki viszonyokat hiven akarjuk itt leírni, nem szabad szemet hunynunk az előzmények előtt. 1851. február 6-án egy helytartótanácsi rendelet jött ki, a melylyel az ipar folytatását engedélyhez kötötték. 1852. november 26-án egy nyiltparanes tétetett közzé, a melylyel minden társulás Magyarországon engedélyhez köttetik. Igaz, hogy 1859. deczember 20-án azután az iparszabadságot és a társulási szabadságot kimondották, de hát akkor már mit értünk vele? Már akkor a létező magyar ipart tökéletesen tönkre tették. Méltóztassanak visszaemlékezni ! Ennok a politikának lett a következménye, hogy a Valero-féle selyemgyár, a mely hetven évig volt itt Magyarországon és a nemzetnek dicsőséget szerzett gyártmányaival, megbukott; akkor bukott meg a stearin-gyár, a vegyészeti gyár, a czukorfinomítógyár, nagyon sok czukorgyárunk, három olajgyárunk, a budai szőnyeggyár és szövőiparvállalatainkból az a kevés is, a mi volt. De ezzel szemben, t. képviselőház, mi történt? A mikor bennünket leszorítottak a térről, a mikor a kést nekünk szorították, a mikor nem engedtek élűi, ez alatt ők minden alkalmat felhasználtak arra, hogy az osztrák ipart megerősítsék, hogy az osztrák állam megizmosodjék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És már most, t. képviselőház, ne a mostani viszonyokat tekintsük, hanem menjünk vissza az akkori viszonyokra, a mikor velünk szerződött ez az állam, bizonyára nem a mi előnyünkre, hanem a mi megsemmisítésünkre. Nos, kérem, nézzük csak az 1866. és 1867. évi viszonyokat! Milyen állapot volt akkor? Magyai országon volt a textiliparban összesen 6 gőzgép 90 lóerővel; Ausztriában volt 480 gőzgép 10.131 lóerővel; a kő-, agyag- és üvegiparban volt Magyarországon 2 gőzgép 12 lóerővel ; ezzel szemben csak magában Csehországban volt 21 gőzgép 221 lóerővel. Akkor, a mikor a kiegyezésnek előestéjén állottunk, Magyarországnak közutai el voltak hanyagolva, a közlekedés úgyszólván lehetetlen volt; árúinkat, a melyeknek kivitele elé mesterségesen akadályokat gördítettek, még a piarczra sem voltunk képesek szállítani, pedig tudhatják önök nagyon jól, hogy azért tőlünk mégis évenkint, gondolom 368.000 forintot vett a bécsi kormány az utak fentartására igénybe. Ha visszatekintünk arra, hogy vasúti hálózatunk abban az időben még csak 1050 kilométernyi volt összesen, és ha nem hunyunk szemet a felett, hogy kormányzatunk vasutiigyi politikája mindig oda irányúi, hogy a birodalmi egységet szolgálja; ha tekintetbe veszszük akkori póstaforgalmunkban volt ínferiorításunknak nagyon szomorú jelenségét, és nem hunyunk szemet a felett, hogy kereskedelmünk oly szomorú állapotban volt, hogy az osztrák tartományok bármelyikének kereskedelme aránylag magasabb fokon állott: akkor, t. ház, nagyon tisztán áll előttünk annak a képe, hogy Magyarország egy elcsigázott, elnyomott ország volt, és hogy Magyarország nem egyezkedhetett becsülettel és tisztességgel, úgy hogy az egyezség eredményeként soha ezen állapotokból kiszabadulnia ne lehessen. (Úgy van! Úgy van\' a ssélsö baloldalon.) T. ház! Jó lesz e tárgy felől egy kissé