Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-500

46 600. országos ülés 1899. deczember 6-án, szerdán. hibát követett el. Ha visszatekintünk történelmünkre, alig volt kedvezőbb perez, a midőn, ha Magyarország erős akarattal birt volna, (Igás l Úgy van! a szélső baloldalon.) ha férfiai el nem fáradtak volna a küzdelemben, ha a perez előnyeiért nem akarták volna veszélyeztetni a jövőt, leginkább lehetett volna Magyarország önállóságát megteremteni. (Igaz! Úgy van! a szélső halóidálon.) Milyen volt a helyzet 1867-ben ? Egyik oldalon állt Ausztria önkényuralom alatt, de polgárai gazdagok voltak, mert századokon át az ő javukra bennünket kizsákmányoltak. Az ország lakossága azonban más-más felé gravitált. Másfelől állt Magyarország, jogilag függetlenül, de polgárai szegények voltak, mert a felettük levő törvényes hatalom századokon át az ő kizsákmányolásukon dolgozott. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ausztria és a dinasztia mint nagyhatalom, egyetlen reményét abban találta fel, ha Magyarországgal kibékül, ha Magyarország erejét a magáéval egj esítheti. Magyarországon a kishitűség pedig úgy gondolta, hogy feláldozzák a függetlenség egy részét azért, hegy a megmaradt részt biztosíthassák. Abból indult ki a két állam, hogy ők érdekeiket tekintve egymásra vannak utalva. Közössé tették a külügyet, közössé tették dügyet, de az akkori államférfiak mégis érezték, hogy a nemzet érdekeit cserben Nagyták, és mintegy védelmet keresve, mintegy a jobb jövő lehetőséget biztosítani akarva, a 67-es törvényben világosan azt mondták, hogy a kiegyezés kölcsönös paritáson alapszik. Csakis ezzel szemben vállalhatták magukra a költségekhez való hozzájárulást. Ez a párt, a melyhez szerencsés vagyok tartozni, akkor is ellenezte ezt a kiegyezést, rámutatott arra, hogy az egy lejtő, a melyen megállani nem lehet, a melyen Magyarország jövőjét biztosítani senkisem képes, a mely Magyarországot a szolgaságba, saját fajával együtt a megsemmisülésbe viszi. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ha még eddig azt vetették a túloldalról szemünkre, hogy ez egy ósdi felfogás, mi csak frázisokon nyargalunk, s mintegy bizonyítani akarjuk akkori felfogásunk helyességét, ma már nincs szükségünk arra, hogy védekezzünk ezen vád ellen, mert segítségünkre jött e napokban egy nyilt levél, melynek tartalma s egész értelme a mi állításunk támogatására siet. T. ház! Ha nem lejtő lett volna a 67-es kiegyezés, ha azon az abpon csakugyan lehetne Magyarország jogait megvédeni, Magyarország kívánságát teljesíteni, ebben a nyilt levélben benne lenne-e az, hogy igazságtalan dolgokat kell Magyarországnak elfogadni, hogy erre a politikai kényszer bennünket rákényszerít? Ebben •A levélben el van ismerve, hogy gazdasági életünk egy másik államtól függ, sőt rámutat arra, hogy a fejedelemtől sem várhatunk jobbat, csak azt, a mi rossz, a mit hazánkra nézve károsnak tartunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az én felfogásom szerint, a 67-es kiegyezésnek egy mellőzhetlen feltétele a paritás. Mi az a paritás? (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ha csak nem azt akarjuk, hogy papíron legyen, mint a hogy van, a paritás, az nem lehet más, mint hogy mindenik államnak ugyanaz a jogj ugyanaz a hatás, ugyanaz a haszon biztosítassék. Ha nincsen paritás, akkor józan észszel, becsülettel, hazafisággal a hozzájárulási arányról még csak beszélni sem szabad. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassanak nekem elhinni, hogy akkor, midőn a 67-es kiegyezést megalkotó férfiak a hozzájárulási aránynak időről időre való megállapítását kikötötték, lehetetlenség, hogy más gondolattól lettek volna indíttattva, mint attól, hogy ezen időben való meghatározás jogot adjon a nemzetnek a paritáson netalán esett csorbát kiköszörülni, vagy az elkobzott paritást visszaszerezni. (Igazi Úgy vonla szélső baloladlon.) 1867-ben még a nemzet elég naiv volt, s azt hitte, hogy százados küzdelmek után a kiegyezés megalkotóit a becsületes meggyőződés, az igazi önzetlen jóindulatú szándék vezette. Még akkor a vezérlő államférfiak abból indulhattak ki, hogy a paritás meglesz, még akkor bizalomból abban a hitben járulhattak hozzá a quótaarány megállapításához, hogy a törvénybe fektetett paritás az életben is meglesz, mert ha nem ebből a szempontból indultak ki, ha abban a tudatban adták oda a nemzetnek erejét egy másik állam érdekében, hogy a paritás nem lesz meg, akkor nem csak könnyelműséget de nyilt hazaárulást követtek el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Két független állam a paritás alapján szerződhetett együtt és a hozzájárulási arány józan észszel és hazafisággal bírálva, nem lehetett más, mint hogy mit ér az egyiknek, mit a másiknak a közösség, mit érnek az egyiknek, mit a másiknak a közös ügyek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nézzük, t. képviselőház, mit ér nekünk, mit ér Ausztriának az 1867-ben megalkotott közösség és közös ügy. Ausztria és a dinasztia megkapta ezen kiegyezéssel fenmaradásának biztosítékát. Emlékezzenek vissza önök arra a korra; ha Magyarország akkor megmarad a régi álláspontján, ha inkább tűr és szenved, (Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor ott a »jóinduiatu szándék« sohasem lett volna oly erős. Ha Magyarország erős lett volna a szenvedést tovább tűrni, — mint volt több ideig, — akkor az akadaverré