Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-499
£Q 499. országos ülés 1899. áeczember 5-én, kedden. külkereskedelmünk az utóbbi évtizedekben határozottan rohamosan hanyatlott. Természetes dolog, hogy a szövetség jó arra, hogy minél nagyobb hadsereggel álljunk itt fedezetű], de nem használjuk fel arra, hogy igenis mi is részt követeljünk azon előnyökből, a melyeket a hármas szövetség külkereskedelmi szempontokból nyújthatna, de a melyeket mi nem használunk tel, hanem felhasznál helyettünk saját szempontjából igen okosan Németország. Tanuljunk nagy Németország példáján, a mely nem Nagy elmúlni egy hadjáratot sem, a hol Vöröskereszt egyletével meg nem jelennék ; megjelenik még oly államban is, a melylyel feszült viszonyban van, mert jól tudja, hogy ez nemcsak erkölcsi, hanem határozottan anyagi haszonnal is jár. Ez az én meggyőződésem, ezt akartam válaszúi mondani és sajnálattal bár, de tudomásul veszem a t. miniszterelnök úr válaszát. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Ralijuk! a jobbóldalon.) Major Ferencz t. képviselő úr oly nagy felháborodással utasította vissza azt a pár igénytelen szót, a melyet az elébb kifejteni bátorkodtam, hogy ezzel a nagy bosszankodással szemben talán meg fogja engedni a t. ház, hogy igazolásomul néhány szót mondjak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hogy általában mily összeköttetésben van a hármas szövetséggel ez a kérdés, nem igen tudom megtalálni. De nemcsak ez, hanem még kereskedelmünknek Törökországban való hanyatlása sincs logikai összefüggésben a hármas szövetséggel. Az egészen más térre tartozik, hogy a hármas szövetségnek, annak a politikai, belső nagy szövetségnek gazdasági téren minden tekintetben a köztünk és Németország között levő viszonyt illetőleg megvan-e minden konzequencziája. De a mi a külföldi kereskedelmi ügyünknek hanyatlását, vagy a mint a képviselő úr mondja, hátrafelé menését illeti, az valóban nem áll összefüggésben ezzel. Ugy látszik, hogy a t. képviselő úr nem szereti a hármas szövetséget, és azért tette ezt a pár megjegyzését. Major Ferencz: Csak példát hoztam fel. Széll Kálmán miniszterelnök: Erről beszéljünk máskor! Szívesen, ha akarja, mert azt gondolom, hogy e téren könnyű lesz védelmünk. A t. képviselő úr nem is azért szólalt fel, hanem azért, mert azzal a magatartással, a melyet én tolmácsoltam, politikát csinálunk oly kérdésben, a mely tisztán humanitárius. Legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy a mint én az ő felszólalásában politikai motívumot nem kerestem, mert nincs is, úgy az én válaszomban, illetve abban, hogy én nem akarom kényszeríteni a Vöröskereszt-egyletet, hogy Afrikába menjen, politikai motívum nincs. Ebben még lupéval sem lehet felfedezni a legkisebb politikai momentumot, vagy annak gyökerét, vagy baczillusát. De tovább megyek. Ezen egész felháborodást méltóztassék a Vöröskereszt-egyletnek előadni, a mely egészen autonóm testitlet. Nem is azt mondtam én, hogy a Vöröskeresztegylet menjen el oda, csinálja, vagy ne csinálja ezt vagy azt, hanem én azt mondtam, hogy miért nem akarok én oda hatni. De ha a Vöroskereszt-egylet, mely autonóm testület, elhatározza, hogy ő oda akar menni, nekem a legkisebb kifogásom sincs ellene; sőt előmozdítom, a mennyire ez egy kormánytól kitelik. De arra, hogy én avatkozzam be az egylet dolgaiba és a felelősséget én viseljem anyagi és más tekintetben, kedvet nem éreztem. Sőt még annyi politika sincs a magatartásomban, hogy én még a hatásgyakorlástól is idegenkedem. Ezeket kellett megjegyeznem a t. képviselő úrnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Következik a határozathozatal. A kérdés az, tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök úr válaszát Major Ferencz képviselő úr interpellácziójára? (Igen!) A ház tudomásul veszi. Miután a legközelebbi ülés ideje és napirendje meg van állapítva, az ülést bezárom. (Ás ülés végződik d. u. 2 óra 10 perczkor)
