Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-498
498. országos ülés 1899. deczembur 4-én, hétfőn. s>3 úr, és vegye észre az a nagy tábor, a melynek ezeket a szentségeket védelmeznie kellene, hogy a közös hadügyminiszter durva kezekkel nyúlt ahhoz az oltárhoz, hogy lerombolja azokat a szentségeket, a melyeket mi bíztunk a miniszterelnök úrra, és amelyeketa miniszterelnök úr magáéinak vall. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek elmondása után, t. képviselőház, nincsen más hátra, minthogy azt a választ, a melyet az igen tisztelt miniszterelnök úr adott ma nekem, nagyon szomorúnak tartsam és tudomásul ne vegyem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De tudomásul veszem, t. képviselőház, és tudomásul veheti az egész nemzet, hogy önben, igen tisztelt miniszterelnök úr, a ki kormányzatát nagy ígéretekkel kezdte meg, a melyek megvalósítása elé jogosult várakozással nézhettünk, mindnyájan csakhamar és alaposan csalódtunk ! (Többször megújuló, élénk helyeslés^ éljenzés és taps a szélső baloldalon) Széll Kálmán miniszterelnök: T képviselőház ! (Folytonos, nagy zaj és felkiáltások a a szélső baloldalon: Éljen Barabás! Malijuk! Ralijuk! jobbról.) Pár szóval . . . (Folytonos zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Tartozom azzal önmagamnak és ennek a t. képviselőháznak, hogy ne Nagyjam megjegyzés nélkül azt, a mivel a t. képviselő úr viszonválaszát befejezte. A felett nem ítélek én, nem is Ítélhetek, sem most, sem máskor, hogy joggal mondhatja*e a képviselő úr, hogy bennem csalódott. Én állítom, — mert úgy tudom és úgy érzem, — hogy a mit Ígértem, és a mit én Ígérek, azt betartom legjobb tehetségem szerint, és betartottam. Tényekkel bizonyíthatom. {Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és báloldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Eu megmondottam, hogy engem kormányzatomban és minden eljárásomban igen is az a három nagy és eszményi czéí vezet, jogot, törvényt és igazságot szolgáltatni mindenkinek a hazában, különbség nélkül. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Frázis! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Sokszor gúnyolták a jelszavamat, többet e házon kivűl, mint e házban. Hát tessék! Ha önöknek kedvük van, tegyék, de azért én nem tántorodom el attól, (Élénk éljenzés a jobb- és baloldalon.) hanem igyekszem becsületesen és tettekkel bizonyítani, hogy ezt a hármas jelszót követem minden lépésemben . .. (Élénk éljenzés a jobb- és baloldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Marjay Péter: Megmutatta a quótánál ! Széll Kálmán miniszterelnök:... nem nézve sem jobbra, sem balra ; azt azonban természetesnek fogja tartani mindenki, hogy a mint ezt mindenki fentartja magának, hogy azt, a mit felállít, azt az elvet, a mit kimond, minden egyes esetben úgy alkalmazza, a hogy azt érti, a hogy jó értelemben felfogida és alkalmaznia kell és lehet a saját meggyőződése, a saját nézetei szerint és nem másoké szerint. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ebben az esetben eltértem jelszavamtól. Én kíváncsian vártam azokat, a kik engem ezért kigúnyolnak, hogy jöjjenek elő hát tényekkel, hogy hol tértem el tőle. Hát ime most itt van e^y, megvizsgálom, vájjon igaz-e; mert az, a mit t. barátom mond, bármilyen szépen, bármilyen emfazissal mondja is, még nem csalhatatlan igazság. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Igaza van!) Hát az a kérdés, jogtalanság-e, törvényteleniég-e, a mi történt? — mert csak akkor jönnék jelszavammal ellentélbe, ha ez az eset állana. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igen! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Hát én azt állítom, hogy nem. (Nagy zaj és ellenmondások a szélső baloldalon). Thaly Kálmán: A magyar nyelv ellen igen! Megalázták a magyar nyelvet! Polczner Jenő: Menjen Bécsbe miniszterelnöknek! (Derültség a szélső baloldalon. Folytonos zaj. Ás elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Lehet, hogy önöknek a nézetök más. Az felfogás dolga. Ha az a hadügyminiszteri rendelet abból a törvényes hatáskörből, a melyet neki meg kell tartani, átlépett volna, és túllépte volna a törvény rendeletét és rendelkezett volna egy oly kérdésben, a mely nem tartozik reá, akkor igazuk lenne. (Folytonos, nagy zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ha az ő törvényes hatáskörén túl ment volna, akkor biztosítom a t. képviselő urat, hogy az a rendelet nem maradna érvényben. (Folytonos zaj a szélső baloldalon.) Bátkay László: Magyarország miniszterelnöke védje meg a magyar nyelvet! (Élénk helyeslés és taps a szélső baloldalon.) Justh Gyula: Nem méltó a házhoz az ilyen beszéd. (Folytonos nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszter elnök: Hát a ki nekem bebizonyítja, hogy a törvény előírja, (Folytonos zaj és mozgás a szélső baloldalon.) vagy megengedi, hjgy egy katonai aktusnál nem a hadsereg szolgálati nyelvét kell használni: akkor én megadom magamat. (Helyeslés a jobboldalon.) De ezt önök nem fogják tudni nekem bebizonyítani. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Kubik Béia: Hát a katonai eskü? (Folytonos zaj a szélső baloldalon).