Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-498
498. országos fllés 1899, deczemlter 4-án, hétfőn. öjl Kubik Bélai Nem pergett olyan könnyen a nyelve! (Derültség jobbfelöl.) Barabás Béla: A válaszból kiveszem azt, hogy a valóságnak megfelel, miszerint a közös hadügyminiszter úr kiadta azt a rendeletet, a melyért én a kérdést a miniszterelnök árhoz intéztem. A másik, még szomorúbb tény és valóság az, hogy ez a rendelet tovább is érvényben marad, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) mert az igen tisztelt miniszterelnök úr — úgy látszik, — meg sem kísérelte, vagy ha megkísérelte, nem adtak rá semmit, hogy a magyar nemzet törvényes nyelvét mélyen sértő ezen intézkedés visszavonassák. Nem a következményekkel törődöm én sokat, és nem az okozott büntetések bántanak engem súlyosan, hanem bánt maga az ok, a mely ezen büntetésekre erőszakosan alkalmat képez. Az igen tisztelt miniszterelnök úr volt szives hangsúlyozni, hogy nem a magyar nyelvért büntették őket, hanem azért, mert a katonai fegyelemnek, a katonatisztek figyelmeztetésének nem engedelmeskedtek. Bocsánatot kérek, egy nagyon egyszerű hasonlatot mondok én el. Valaki rám szegzi revolverét s azt mondja: add ide a pénzedet szép szóval, mert ha nem adod ide, keresztül lőlek. Nem adom oda, keresztül lő és azzal menti magát, hogy nem azért lőtt keresztül, mert a pénzt nem adtam oda, hanem azért, mert nem engedelmeskedtem. (Tetszés a szélső baloldalon:) Ez a revolver, ez az erőszakos fegyver, a közös hadügyminiszter rendelete, a mely oda volt szegezve minden magyar fiúnak a keblére. Figyelmeztették: tégy így, tagadd meg becsületes, tisztán érzett nemzeti gondolkodásodat és a „Hier" szóval felelj, mert ha nem, becsukatlak és kell tűrnöd tisztességedért a martirságot. (Ügyvan! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez erőszakos és durva fegyver volt, és ha nem ütötte ki a miniszterelnök úr ezt a közös hadügyminiszter úr kezéből, akkor nem járt el helyesen, törvényesen, és nem teljesítette kötelességét. (Igaz! Ügy van! Zaj a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Hozzászegődött az osztrák szoldateszkához! (Folytonosan tartó zaj a szélső baloldalon.) Barabás Béla: A magyar nyelv ellen Magyarországon rendeletekkel semmiféle intézkedést keresztülvinni nem lehet, nem szabad; csak törvényesen, törvényes formákkal, Magyarország hozzájárulásával. Nekünk közös hadügyminiszteri rendelet nem imponálhat, és ha imponálhatna, ha keresztül tudná vinni, mi volnánk a világ leghitványabb, leggyávább nemzete, (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Magyarországra ránehezedett az úgynevezett katonai mindenhatóság, mely nem ismer semmi nemzeti érzést, s a magyar katonától, — mert azt hiszem, a kit Magyarországon soroznak be, az magyar katona, — rossz néven veszik, ha magyarnak vallja magát. Ez a nagyon erőszakos rendszer, egyúttal alkotmányellenes is. Nagyon mélyen sérti nemcsak önérzetünket, hanem ezredéves alkotmányunkat is. Kezdjük a legfőbb hadúrtól, menjünk le az utolsó közbakáig Ha a legfőbb hadúr felölti magára katonai zubbonyát, elolvad Magyarország Szent István koronája, elvész az István-palást, elvész minden, csak áll felettünk az egyedüli osztrák császár. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az osztrák császár nem ismer magyar alkotmányt, nem ismer semmit, egyesegyedül, mint katona áll az általa kormányzott államok élén, nem tiszteli minden állam alkotmányát, mely alkotmány biztosította nyelvünket, ezredéves érzésünket és honfiúi kegyeletünket. Nézzük magát a katonaságot. Az az ember, a kit katonának besoroznak, s a ki felveszi a katonai mundurt, elismerem, odabent nem szakítt-itik el családi összeköttetéseitől, nem vetik szemére vallását, nem szenved hátrányt foglalkozása miatt. Csak egy van, — épen az, a minek a katonába erőt kell öntenie, a minek lelkesedést kell benne gyújtani a küzdelem vészes óráiban, — csak a nemzeti érzés az, a mit kifacsarnak a magyarnak szívéből, hogy osztrák katona lehessen. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Ez vonul végig egész katonai rendszerünkön.. Ha visszamegyünk a zajos múltba, ott látjuk az 1848-iki tizenkét pont között: az idegen katonákat vigyék el tőlünk, és a mieinket hozzák vissza. Nézzünk szét ma: az idegen tisztek áradata van egész Magyarországon, a kik gyűlölik a magyart, nevetségessé teszik, kínozzák a magyar katonát, arczába köpnek, csak azért, mert magyar, kik durva kezükkel sértik a magyar érzületet a magyar fiúban, és ha fellázad hazafiúi érzülete, súlyos büntetéseket szabnak ki rá. Katonai fegyelemről beszélnek! Hej, be hitvány katonai fegyelem lehet az, a mely arra a nyomorult »Hier« szócskára is rá van szorulva. (Élénk helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Az a törvény, melyet az igea tisztelt miniszterelnök úr czitál, nem vág ide, mert akármiként van is az a katonai ellenőrzési szemle, az illető tartalékosra nézve nem katonai cselekmény, mert polgári ruhában jelenik meg s katonai cselekményt nem végez; de ha katonai cselekmény volna is, akkor is minő ok szolgált arra, hogy az eddigi gyakorlatot megváltoztassák. Hiszen azon törvény létrejötte után, a melyre a t. miniszterelnök úr hivatkozott, már megtörtént a magyar szavú jelentkezés; miféle indo'ok lehettek azok, melyek Magyarországot sújtják azért, mert másutt is önérzetes kijelentésre akadnak. Ennek semmiféle értelme sincs. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)
