Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-506
506, országos tiéd 1899. deczember 14-én, esfitSrtSkon. f | jj kívánságára a kormányak kötelessége az ilynemű adatokat a nemzet színe elé terjeszteni. Igenis, vannak ilyen adatok. Csak néhányat akarok felsorolni, a melyekre én is nagy súlyt fektetek, hogy mire költik Ausztriában a milliókat és mire költjük mi? Nem beszélek arról, hogy Ausztriában az árvízkárosultaknak húsz millió forintot adtak, mert hiszen ott árvízkárosultak ritkábban vannak, mint nálunk, tehát ők tehetik; ha nálunk annyi milliót adnának évenként, a hányan kárt szenvednek, akkor a magyar állampénztár zárszámadási feleslegei nagyon megcsappannának. Fontos az, hogy Ausztriában a tanítóképezdékre 4-3 millió korona fordíttatott, nálunk pedig í 46.000 korona kiadás és 220.000 korona beruházási előirányzat cn'méu, vagyis öss/.esen 366.000 korona. Ez a kulturális haladásban oly óriási lépésekkel előrehaladó és ez az annyira felmagasztalt állam, mint a t. miniszterelnök úr tegnap elénk festette, összesen 366.000 koronát képes áldozni e czélra. Vészi Jószef: Hozzá kell számítani a felekezeti képezdék kiadásait is. Barta Ödön 5 Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy hozzá kell számítani a felekezeti tanítóképezdéket is. Bocsánatot kérek, a felekezeti tanítóképezdék nem számíthatók az állami tanítóképezdék közé, mert a felekezeti tanítóképezdék javadalmazását a felekezetek viselik és így az ezekre fordított kiadások nem az államot terhelik. Ausztriában a népnevelés tartományilag van szervezve ; a tartományoknak pedig erre a czélra külön jövedelmi alapjuk van. Ne téveszszük tehát össze a dolgokat. Én nem akarom konfundálni a kérdést. Csak egy pár reprezentatív számot akartam itt bemutatni. Ugyancsak itt van Hegedüs Lóránt fiatal, de jeles közgazdászunknak adatai között, hogy mezőgazdasági kiképzés czímén Ausztria előirányoz 480.000 koronát; nálunk e czímen a földmívelési tárcsánál 96.494, a kultusz tárczánál 76.700 s így összesen 173.194 korona van felvéve. Abban az iparilag előrehaladott államban, Ausztriában tehát több, mint kétszer annyit áldoznak mezőgazdasági oktatásra mint nálunk. Az ipari oktatásra nálunk 2,099.409 korona fordíttatik, Ausztriában pedig 8,222.000 korona. Vágyig daczára annak, hogy köztudomásúlag Ausztria iparilag tízszerte, vagy még annál is nagyobb mértékben előrehaladottabb mint Magyarország, ott mégis az iparoktatásra, mint az iparfejlesztés legintenzívebb tényezőjére, négyszer akkora öszszeg van előirányozva, mint nálunk. Midőn íehát már annyiszor kitűnt, hogy a számítási alap rossz és stigmatizálva van 1867. óta annyiszor, valahányszor ez a számítás szóba került és mégis megtörténhetik — persze az önök által mindig hangoztatott elvi alapon, — hogy az utolsó kísérletnél is minden olyantól elzárkóznak, mely alkalmas volna az ellenfél követeléseinek jogtalanságát kimutatni : ez mindenre jó, csak arra nem, hogy bizalmat ébreszszen a kormány iránt (Ügy van! a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, hogy ha talán egy kissé visszaélek szíves türelmükkel, midőn rátérek azon kérdésekre, melyeket a quótajelentéssel kapcsolatban eddig elhallgattunk, (Halljuk! a szélső haloldalon.) A t, ház minden tagjának tudomása van yrró], hogy az 1896. évi quötabizottság, mint nyomatékos argumentumra mutatott reá arra, hogy Magyarország vagyonosságának csak egy tényezője van és ez a földmívelő osztály, és hogy konklúziójában odajutott, hogy azt vetette fel, hogy vájjon Magyarország vagyonossági tényezőjének ily helyzete mellett lehet-e Magyarország lakosságának egy és elsősorban főfontosságú osztályát, melynek sorsa a kívüle álló köröknek v.igyoni viszonyaira is döntő hatással van, szabad-e annyira megterhelni és annak megítélését az osztrák bizottságok belátására bízta. De minthogy az osztrákok belátására e tekintetben számítani nem lehet, s minthogy arra a tapasztalatra jutottam, hogy a t. kormány saját belátását is úgynevezett politikai érdekből és okokból igyekszik elhomályosítani, méltóztassanak megengedni, hogy egy tényezőre mutassak, a mely a legutóbbi 'dőben annyira élénken foglalkoztatta a közvéleményt. Ez a migy tényezője Magyarországnak, melyet minden adóemelés, adóteher oly érzékenyen érint, a magyar földbirtokos és földmívelő osztály. És most mi történik? A quótabizottságok tárgyalásain a közösügyi előirányzatok, póthitelek, a 30 milliós delegáczionális túllépések alakjában ezen osztálynak egyrészről, nem mint Ugron Gábor oly szépen kifejezte, — tollát szedik ki, hanem valósággal vérét szedik a nemzetnek; másrészt hozzáfogtak a teljes mértékű kisajátításhoz is, amennyiben már most hivatalosan hivatkozások is történnek arra, hogy Magyarország földbirtokából két millió katasztrális holdra, tehető, a mi osztrákok tulajdonába ment át! (Igás! Ügy tan! a szélső baloldalon.) A mikor a deposszedálás egyik irányban a nemzet erejének külföldre hurczolása által van folyamatban 32 év óta, és most a deposszedálás másik neme, a valóságos kisajátítás is folyamatban van. és ennek megakadályozására a magyar kormánynak vagy ereje, vagy bátorsága nincs, kérdem, miként akarják állítani, hogy Magyarország fogja a quóta magasabb arányának megszavazása után a hatalmi súlypontot képezni, melyre az úgynevezett monarchia nagy súlya rá fog nehezedni. A t. miniszterelnök úrnak igen fontos adata volt, a melyben arra mutatott rá, hogy hányszor 27*
