Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-506

200 506. országos ülés Í899. deczember 14-én, csntiírtSkon, a beterjesztett törvényjavaslattal, illetve quótabizottsägi javaslattal szemben, tehetségemhez képest lehető röviden és mégis a dolog érdemének megfelelő argumentáczióval megindokoljam. (Halljuk! Halljuk!) Nem tisztán parlamenti szokásnak hódolok, de a helyzet diktálja, és önként is arra a térre lépnék, hogy elsősorban honoráljam azt a nagy, a ma megjelent lapokban érdeme szerint, vagy talán azonfelül is glorifikált szónoki mesterművet, a melylyel a beterjesztett quótabizottsági javaslatot tegnap a miniszterelnök úr védelmébe vette. (Halljuk! Halljuk!) Csekély tehetségemhez képest igyekezni fogok, lehetőleg azon sorrendben, vagy legalább azon csoportozat szerint, a melyben az igen tisztelt miniszterelnök ár tegnapi beszéde mozgott, kimutatni azt, hogy mennyiben teljesítette az igen tisztelt miniszterelnök úr sikeresen azt a feladatot, a melyre saját szavai szerint vállalkozott. Az igen t. ministerelnök úr azt mondta, hogy szónoki frázisokat nem használ, tehát egész komolyan azt állította, Jbogy ő birái előtt áll és mint vádlott védekezik. Én igen parlamentárisnak, igazán loyálisnak tartom a parlamenttel szemben az igen tisztelt ministerelnök úr ezen nyilatkozatát, a mely szerint a parlament tagjaiban biráit, a parlamentben pedig azt a bíróságot látja, a mely hivatva van nemcsak az ő, hanem az előterjesztett javaslat alkotóinak műve és ténykedése felett is Ítéletet hozni. Engedje meg a t. miniszterelnök úr, és engedjék meg az előttem már szólott képviselő urak, hogy rájuk hivatkozva, azt állítsam, hogy nem volt szükség vádbeszédre, mert nem volt személyileg vádolva, (tfgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) De ha az igen t. miniszterelnök úr személyileg vádoltnak tekintette magát, akkor engedje meg nekem azt a feltevést, hogy ő egész nyugalommal, egész biztossággal lépett a védekezés terére, mert tudta azt, hogy »plus valet favor in judice, quam lex in codice.« Ha az igen tisztelt ministerelnök úr azt tudta volna, vagy azt tételezte volna fel, hogy ez a bíróság egy teljesen érdektelen, minden befolyástól ment fórum, a mely szive sugallata és a magyar nemzet érdekei szerint fogja a verdiktet kimondani, aligha dicsekedhetik el azzal, hogy sikerűit magát birái előtt oly színben feltüntetni, a melyből kifolyólag a felmentésre bizton számíthat. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az igen tisztelt miniszterelnök urnak tegnapi beszéde nemcsak a parlamentre általánosságban, de a parlament tagjaira egyenkint is, igazán nagy lojalitás megnyilatkozása volt. Az imént már jeleztem az egyik részét, a melylyel a parlament működését gálánsán honorálta; a másik részére nézve csak annyit jegyzek meg, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr nem kiméit fáradságot arra nézve, hogy az előtte felszólalt azon képviselőtársaimnak adatait, a mely adatokat magára és álláspontjára nézve kényeseknek vagy kellemetleneknek tartott, lehető részletes ezáfolatban részesítse. Mielőtt beszédem voltaképeni tárgyára áttérnék, engedtessék meg nekem, t. képviselőház, hogy rámutassak a t. miniszterelnök urnak egy balsikerére, a mely ezen eljárása közben őt tegnap érte. (Halljuk! Halljuk!) Megjegyzem, hogy nem azért vállalkozom ezen feladatra, mintha annak, a ki e kérdésben személyileg érdekelve volt, szüksége volna az én védelmemre ; uincsen szüksége az én támogatásomra Komjáthy Bélának. Komjáthy Béla a maga álláspontját igen jól megvédelmezte és én igazán bámultam tegnap, mikor azt hallottam a miniszterelnök úr ajkairól, hogy egy igen fontos tételnél az én t. barátom Komjáthy Béla egy helytelen, valótlan adattal állott elő, a melynek czáfolatára az igen tisztelt miniszterelnök úr a maga hivatalos apparátusa által kidolgozott kimutatásokat látta jónak felmutatói. Ez az adat az volt, a melyre vonatkozólag a hivatkozás közben Komjáthy Béla t. barátom közbeszólókig kénytelen volt szavával állítani, hogy ő a quótabizottság jelentéséből olvasta ki. És hogy ez a kérdés egy napig se maradjon tisztázatlanul, engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr tegnapi állításaival szemben ezt a passzust rektifikáljam. (Halljuk! Halljuk!) Az a kérdés állott a miniszterelnök úr beszéde szerint tegnap a t. ház előtt, hogy minő volt az emelkedés Ausztria bevétele és Magyarország adóbevételei közt az 1868—1893-ig terjedő időben. Komjáthy Béla t. barátom állítása sisó szerint a quótabizottság 1896. évi jelentésének 47. lapján található. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Az igen tisztelt miniszterelnök úrnak adatai, hogy hol találhatók, ezt ez idő szerint nem tudjuk; nem is keressük ; mert én azt hiszem, hogy midőn a t. miniszterelnök úr és a kormány magáévá tette a quótabizottság jelentését, minthogy ezen jelentés 1896-ban, ha nem is volt akkor kormányelnök a t. miniszterelnök úr, de a quótabizottság elnöke volt, az ő személyének hozzájárulásával terjesztetett a ház elé, ezt olyan hivatalos adatnak kell tekintenünk, (Ügy van! a szélső baloldalon.) a melylyel szemben minden más adatnak értéke eltörpül. (Úgy van ! a szélső haloldalon.) Nos hát, ez a hivatalos adat a következő (olvassa): »Csak két rövid megjegyzést a bizottság nem engedhet el magának. Ha még a helyesbített számítás szerint is áll az, hogy 1868-tól 1893 ig- Ausztria bevétele csak 89°/o-kal, Magyarországé pedig 265°/o-kal növekedett, ez csak ujabb megerősítése annak a már előbb hangoz-