Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-505

Jg4. 505. országos fllés 1899. űeezember 13-án, szerdán. kezőket iktassa, mintegy későbbi miheztartás és utasítás végett a t. háznak a jegyzökönyvébe (Halljuk I Halljuk ! Olvassa) : >>Útasításúl adatván a bizottságnak, hogy javaslatában azon irányelveket szigorúan tartsa szem előtt, melyeket Deák Ferencz t. képviselő úr beszédében kifejtett.« 32 esztendővel ezelőtt még így gondolkoztak a quótáról. így gondolkoztak azért, mert 32 évvel ezelőtt azt hitték, hogy a 67-es alap maradandó állandó mű, és daczára a miniszterelnök szavainak, a melyekkel beszédét bevégezte, mégis azt a kérdést intézem én önökhöz: hiszik-e önök azt, hogy ez a 67-es alap szilárd és maradandó lesz? Én nem hiszem. Lássuk csak, hogy is állunk ezzé] a 67-es alappal? (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk azt, hogy három évtized alatt Ausztriában a viszonyok teljesen megváltoztak. Ezelőtt 32 évvel Ausztria erős, egységes és német volt. Azoknak az államférfiaknak, a kik ezelőtt 32 esztendővel megkötötték a kiegyezést Ausztriával, a német szabadelvűekkel kellett egyezkedniük és ezekkel szemben kellett volna Magyarország jogait megvédelmezniük. Hogy állunk e tekintetben ma? Ma a Lajthán túl teljes felfordulás van. Egy chaos állott ott elő, olyas valami, a mi arra enged következtetni, hogy ez a mi osztrák szomszédunk az egész világnak örömére és a mi örömünkre, de az önök nagy bánatára nemsokára tartományi részeire fog bomolni. Ez nem lehet máskép, mert a történelem nagyon jó tanítómester és a történelem megtanított minket arra, hogy minden igazságtalan és méltatlan eljárás megboszúlja magát. így állanak bosszút a Lajt lián tál lévő nemzetiségek azért, mert ötven esztendővel ezelőtt Ausztria minket e nemzetiségek által akart meggyilkolni. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ismétlem, hogy 32 év alatt a viszonyok teljesen megváltoztak, 32 évvel ezelőtt az abszolutisztikusán kormányzott Magyarország gyengesége volt Ausztriának, az alkotmányos Magyarország erő Ausztriának, mert Magyarország adja meg Ausztriának nagyhatalmi állásához azt a hatalmi élesztőt, amely nélkül a nagyhatalom csak színpadi menydörgéssé silányul. (Úgy van! Úgy van!a szélső baloldalon.) Lehetetlen be nem látni, hogy kormányférfiaink most a quótaalkudozások alkalmával, országunknak ezen hatalmát és erejét ki nem használták, a mi igen nagy hiba. Legyen meggyőződve a t. ház, hogy ha önök komolyan nem ajánltak volna Ausztriának többet 28°/o-nál, azt is elfogadta volna Ausztria; mert kénytelen lett volna idfogadni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ausztriát ugyanis aTkotmanyos Magyarország nélkül nagyon rövid ideig turnék meg a szövetséges társak abban a saját családi czéljaikra alakított diplomácziai Ringben, melyet köznyelven hármas szövetségnek nevezünk ; rövid ideig turnék meg, főleg most, midőn a germán, szláv és angol nép faj oknak hnllámesapásai Ázsia és Afrika partjain törnek meg. Sajátságos, hogy az osztrákok ezt a quóta-kérdést teljesen másként fogták fel, mint mi. Nem a lovagiasság szempontjából, hanem praktikus szempontból. Nem lovagiaskodnak, hanem a helyett, hogy Magyarország áldozatainak nagyságát méltányolnák, belátnák, vagy esak emlegetnék, mit tesznek? Felhasználják az ellenünk felbujtott fajgyűlöletet és a magyar nemzettel szemben folyton több és több követeléssel állanak elő. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Nagyon sok okunk van azt elhinni, hogy daczára ezen mesterségesen felszított fajgyűlöletnek, sem az osztrákokat, sem a cseheket nem lehetett volna belekényszeríteni abba a szégyenletes szerepbe, hogyha ama bizonyos bécsi kéz, melyet Thaly Kálmán t. képviselőtársam oly szépen jellemezve említett fel, nem biztatta volna úgy a cseheket, mint az osztrákokat, hogy Ausztriának Magyarország ezután még jobb fejős tehene lesz, mint eddig. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézzük már most, hogyan állunk ezen túlzott osztrák követelésekkel szemben? A közvélemény, a lemondás politikai iskolájában czivilizálódva, csendes és néma. A quótabizottság és a kormány hajlandók engedni az osztrákok túlzott követeléseinek; lemondólag, mintha a győztes Brennus kardját dobnák a mérleg serpenyőjébe a túlkövetéléseikkel, pedig nagyon jól tudják, hogy a quótának legkisebb emelése is Magyarországra nézve valódi szerencsétlenség. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy ha valódi magyar nemzeti szempontból akarja az ügyet megítélni a t. ház többsége, akkor a függetlenségi párt álláspontjára lesz kénytelen helyezkedni. Ha azonban a képviselőház többségének nézeteire, véleményére, elhatározására az osztrák szempontok lesznek az irányadók, ha megmaradnak eddigi áJláspontukon, hát önök osztrákabbak lesznek maguknál az osztrákoknál, a kik épúgy nem akarják a kiegyezést, a quótát, mint mi a függetlenségi párt, akkor önök ebben a quótafelemelésben azt bizonyítják be, hogy nem a jog, törvény és igazság alapján akarnak uralkodni, (Úgy van a szélsőbalon.) hanem folyton az osztrák tiz-parancsolatnak az a bekezdése lebeg szsmeik előtt, hogy »tiszteljedaz osztrákot, hogy rövid élettí lehess e földön.« Mert, nemcsak a lefolyt 32 éves múlt, de a régebbi idők is azt igazolják, hogy nekünk magyaroknak Ausztriára semmi szükségünk nincs. Minket Ausztriával semmi közös érdek, semmi közös emlék nem csatol össze. Nem csatol össze ma már alkotmányjogi viszony sem, mert nálunk van alkotmány, — igaz, olyan a milyen, — Ausztriában nincs. De még tovább megyek és anélkül, hogy a Lajthántúli viszonyok bővebb