Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-505

Jg4. 505. országos fllés 1899. űeezember 13-án, szerdán. kezőket iktassa, mintegy későbbi miheztar­tás és utasítás végett a t. háznak a jegyzököny­vébe (Halljuk I Halljuk ! Olvassa) : >>Útasításúl adatván a bizottságnak, hogy javaslatában azon irányelveket szigorúan tartsa szem előtt, melyeket Deák Ferencz t. képviselő úr beszédében kifejtett.« 32 esztendővel ezelőtt még így gondolkoz­tak a quótáról. így gondolkoztak azért, mert 32 évvel ezelőtt azt hitték, hogy a 67-es alap maradandó állandó mű, és daczára a miniszter­elnök szavainak, a melyekkel beszédét bevé­gezte, mégis azt a kérdést intézem én önökhöz: hiszik-e önök azt, hogy ez a 67-es alap szilárd és maradandó lesz? Én nem hiszem. Lássuk csak, hogy is állunk ezzé] a 67-es alappal? (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk azt, hogy három évtized alatt Ausztriában a viszonyok teljesen megváltoztak. Ezelőtt 32 évvel Ausztria erős, egységes és német volt. Azoknak az államférfiaknak, a kik ezelőtt 32 esztendővel megkötötték a kiegyezést Ausztriával, a német szabadelvűekkel kellett egyezkedniük és ezekkel szemben kellett volna Magyarország jogait megvédelmezniük. Hogy ál­lunk e tekintetben ma? Ma a Lajthán túl teljes felfordulás van. Egy chaos állott ott elő, olyas valami, a mi arra enged következtetni, hogy ez a mi osztrák szomszédunk az egész világ­nak örömére és a mi örömünkre, de az önök nagy bá­natára nemsokára tartományi részeire fog bo­molni. Ez nem lehet máskép, mert a történelem nagyon jó tanítómester és a történelem megta­nított minket arra, hogy minden igazságtalan és méltatlan eljárás megboszúlja magát. így álla­nak bosszút a Lajt lián tál lévő nemzetiségek azért, mert ötven esztendővel ezelőtt Ausztria minket e nemzetiségek által akart meggyilkolni. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ismétlem, hogy 32 év alatt a viszonyok teljesen megváltoztak, 32 évvel ezelőtt az abszolutisztikusán kormányzott Magyarország gyengesége volt Ausztriának, az alkotmányos Magyarország erő Ausztriának, mert Magyarország adja meg Ausztriának nagy­hatalmi állásához azt a hatalmi élesztőt, amely nélkül a nagyhatalom csak színpadi menydör­géssé silányul. (Úgy van! Úgy van!a szélső bal­oldalon.) Lehetetlen be nem látni, hogy kormány­férfiaink most a quótaalkudozások alkalmával, országunknak ezen hatalmát és erejét ki nem használták, a mi igen nagy hiba. Legyen meggyőződve a t. ház, hogy ha önök komolyan nem ajánltak volna Ausztriának többet 28°/o-nál, azt is elfogadta volna Ausztria; mert kénytelen lett volna idfogadni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ausztriát ugyanis aTkotmanyos Magyar­ország nélkül nagyon rövid ideig turnék meg a szövetséges társak abban a saját családi czél­jaikra alakított diplomácziai Ringben, melyet köznyelven hármas szövetségnek nevezünk ; rövid ideig turnék meg, főleg most, midőn a germán, szláv és angol nép faj oknak hnllámesapásai Ázsia és Afrika partjain törnek meg. Sajátságos, hogy az osztrákok ezt a quóta-kérdést teljesen másként fogták fel, mint mi. Nem a lovagiasság szempont­jából, hanem praktikus szempontból. Nem lovagias­kodnak, hanem a helyett, hogy Magyarország áldozatainak nagyságát méltányolnák, belátnák, vagy esak emlegetnék, mit tesznek? Felhasználják az ellenünk felbujtott fajgyűlöletet és a magyar nemzettel szemben folyton több és több követeléssel állanak elő. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Nagyon sok okunk van azt elhinni, hogy daczára ezen mes­terségesen felszított fajgyűlöletnek, sem az osztrá­kokat, sem a cseheket nem lehetett volna bele­kényszeríteni abba a szégyenletes szerepbe, hogyha ama bizonyos bécsi kéz, melyet Thaly Kálmán t. képviselőtársam oly szépen jellemezve említett fel, nem biztatta volna úgy a cseheket, mint az osztrákokat, hogy Ausztriának Magyarország ez­után még jobb fejős tehene lesz, mint eddig. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézzük már most, hogyan állunk ezen túl­zott osztrák követelésekkel szemben? A közvéle­mény, a lemondás politikai iskolájában czivilizá­lódva, csendes és néma. A quótabizottság és a kormány hajlandók engedni az osztrákok túlzott követeléseinek; lemondólag, mintha a győztes Brennus kardját dobnák a mérleg serpenyőjébe a túlkövetéléseikkel, pedig nagyon jól tudják, hogy a quótának legkisebb emelése is Magyar­országra nézve valódi szerencsétlenség. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy ha valódi magyar nemzeti szempontból akarja az ügyet megítélni a t. ház többsége, akkor a független­ségi párt álláspontjára lesz kénytelen helyezkedni. Ha azonban a képviselőház többségének nézeteire, véleményére, elhatározására az osztrák szempon­tok lesznek az irányadók, ha megmaradnak eddigi áJláspontukon, hát önök osztrákabbak lesznek maguknál az osztrákoknál, a kik épúgy nem akarják a kiegyezést, a quótát, mint mi a füg­getlenségi párt, akkor önök ebben a quótafel­emelésben azt bizonyítják be, hogy nem a jog, törvény és igazság alapján akarnak uralkodni, (Úgy van a szélsőbalon.) hanem folyton az osztrák tiz-parancsolatnak az a bekezdése lebeg szsmeik előtt, hogy »tiszteljedaz osztrákot, hogy rövid élettí lehess e földön.« Mert, nemcsak a lefolyt 32 éves múlt, de a régebbi idők is azt igazolják, hogy nekünk magyaroknak Ausztriára semmi szükségünk nincs. Minket Ausztriával semmi közös érdek, sem­mi közös emlék nem csatol össze. Nem csatol össze ma már alkotmányjogi viszony sem, mert nálunk van alkotmány, — igaz, olyan a milyen, — Ausztriában nincs. De még tovább megyek és anélkül, hogy a Lajthántúli viszonyok bővebb

Next

/
Thumbnails
Contents