Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-504

140 SOI- országos ölés 1899, diczember 12-én, kedden. baloldalon.) Hát, t. quótabizottság és igen t. miniszterelnök úr, önök evvel a semmiképen sem dicsőséges munkáj okkal határozottan a nemzet akaratával helyezték magukat ellentétbe, (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Határozottan a nemzet érdeke ellen cselekedtek, midőn egészen jogosulatlanul, igazságtalanul ujabb terhet róttak a quóta felemelésével a nép vállaira. Önöké tehát, a legelsősorban önöké a felelősség is. A jogtalan és igazságtalan újabb teher megajánlásának azon indokolását, hogy az a béke kedvéért és politikai okokból történt, elfogadni nem lehet. Hiszen ilyen indokokkal, ilyen okokkal el lehetne törülni a magyar alkotmányt, (Igás ! Úgy van! a szélső baloldalon.) fel lehetne adni minden jogot, meg lehetne semmisíteni a közszabadságot. (Igaz! tlgy van! a szélső baloldalon,) De hát akkor mi értelme volna, és általában mi értelme most is annak a sokszor hangoztatott jog, törvény és igazság szavának? Bizony ágy látszik és a tények is bizonyítják, hogy azok csakis puszta hangok, csakis kiáltó szavak a politika nagy mezején, a politika sivatagában. Igen, nem egyebek, mint puszta hangok, csak kiáltó szavak, melyek aztán sokakat megtévesztenek, félrevezetnek és mint valami csábszerek elcsábítják őket oda, honnan a nagy hang jött. De a nemzetet, az egész nemzetet nem csábítják el a szirén hangok. Leghatározottabban mutatja ezt a nyugtalanságnak, megbotránkozásnak azon zúgó moraja, a mely most már naponként hallható az ország különböző vidékein, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mutatja azon rosszaló, kárhoztató Ítélet, a melylyel Magyarország népe a kormánynak a quótaügyben való eljárását fogadta és kiséri folyton. De mutatja itt a parlamentben is ezen megindult vita, a melyben a függetlenségi és 48-as párt úgy a maga, mint a nemzet iránti kötelességének tudatában igyekszik a quótakérdésben álláspontját és a quóta felemelésében rejlő nagy veszedelmet nyilván jelezni a nemzet előtt, (Ügy van! a szélső baloldalon.) igyekszik az ellen határozottan tiltakozni és — ha teheti — igyekszik ettől a veszedelemtől megszabadítani az országot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És én nem vélek csalódni, ha azt hiszem, hogy e tekintetben a parlament más pártjaihoz tartozók között is, sőt a kormányt támogató többségben is vannak többen mi velünk, legalább érzelemben legalább gondolatban ; s nem vélek csalódni abban sem, ha azt hiszem, hogy a quótafelemelésért való felelősségben ott sem osztoznak szívesen mindnyájan. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Fedig valakinek mégis csak felelősnek kell lennie a nemzettel szemben, és a kik a quótafelemel ést megszavazzák, azok okvetlenül egytől-egyig felelősek. Hentaller Lajos: Olajba kell őket főzni! Madarász Imre: Az osztrákok előtt megalázott és a jogaiban megsértett nemzet pedig majd itél a felelősek felett. (Úgy van! a szélső baloldalon,) Én a magam részéről tiltakozom a quótafelemelés ellen és elvetem ezt a javaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző : Smialovszky Valér! Smialovszky Valér: T. képviselőház! (Zaj a szélsőbalon. Halljuk! Sálijuk!) Az igen t. előttem szóló képviselőtársam hivatkozott arra, hogy mindazok, a kik meg fogják szavazni a quótát, felelősek a nemzet előtt, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogy azoknak a felelősséget el kell vállalniok. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igenis, t. képviselőház, mindnyájan tudatában vagyunk ennek a felelősségnek s kell is lennünk, azoknak, a kik azt meg fogjuk szavazni és a mi feladatunk és kötelességünk e tekintetben minden esetre sokkal terhesebb, mint az igen t. ellenzéké. Thaly Kálmán: Üljön ide, akkor könynyebb lesz! (Derültség.) Smialovszky Valér: Erre is felelek; helyesen mondja itt valaki: én nem keresem a könnyebb kötelességet, hanem a mai viszonyok között mérlegeltem azt komolyan, hogy mit kell tennünk. Kubik Bélai A felvidék nyomorát kell enyhíteni! Smialovszky Valér: Erről eleget beszéltem. (Egy hang a szélsőbalon: Igen, de beszélni nem elég! Zaj. Halljuk!Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, legyenek azzal a méltányossággal egymás iránt, a melylyel innét (A jobboldalra mutat.) meghallgatják a szónokokat, hogy ne zavarják folytonosan közbeszólásaikkal. Egypár szellemes közbeszólást csak eltűr a ház, de a képviselő urak szakadatlanul megzavarják a beszéd folyamát. Épen a minap méltóztatott azt a kívánságot kifejezni, hogy az elnök tartson csendet. De én csakugyan többet hallok erről az oldalról (A szélsőbalra mutat.) közbeszólni, mint a szónokot. Kérem, legyenek kegyesek engem abba a helyzetbe hozni, hogy a tanácskozás rendjét fen tarthassam. (Helyeslés és tetszés.) Smialovszky Valér: T. ház! Annál a nagy kalkulusnál, a melyet most csinálunk a kiegyezés egész komplexumában, igaz, hogy a quóta képezi a zárkövet. Az igen tisztelt képviselő urak szeretnék azt oly sarkpontnak tekinteni, a mely archimedesi pont volna arra nézve, hogy annak alapján a 67-es kiegyezést sarkaiból kiemeljék. Bizonyos az, t. képviselőház, hogy az ő álláspontjuk szempontjából ez tökéletesen helyes;