Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-503

132 808, orsiágos ülés 1899. deczember 11-én, hétfőn. hogy a quótában emelés történt volna. A két dolog tehát nem függ össze egymással. Már most, ha az átutalási eljárás eredményével hasonlítjuk össze ezt az eredményt, erre nézve én azt mondtam a pénzügyi bizottságban, hogy mivel bizonyos megállapodások következtében a mi előnyünkre fog számíttatni 6,415.000 forint... Polónyi Géza: Mikor? 1900-ban! Lukács László pénzügyminiszter: 1900ban, inert arról van szó, akkor van a kiadások emelkedése és akkor van a bevételek emelkedése. De hogy a kiadások emelkedését az 1900-ik évre megállapíthassam, mégis csak össze kell hasonlítanom az 1899-ik évivel, mert különben miből számítom ki az emelkedést, ha nem teszem meg az összehasonlítást? Már most összehasonlítva a kiadások emelkedését a bevételek emelkedésével, kiderül, hogy 369.000 és néhány korona mint többlet mutatkozik. Azt hiszem tehát, t. képviselőház, hogy egészen helyesen számítottam, úgy a kérdés alapját tekintve, valamint az átutalási eljárással is kapcsolatban. Abba a kérdésbe, hogy csökken-e az átutalási eljárás eredménye vagy nem, emelkedik-e a közösügyi költség jövőre vagy nem, ez alkalommal nem kivánok belemenni. Ha az átutalási eljárás eredménye csökken, ezt nem tartom káros és veszedelmes szimptómának, mert ez a magyar ipar fejlődésének jelenségét képezi. (Úgy van! johhfelol.) Azt hiszem, t. ház, egy félreértésre vezethető talán vissza mindkettőnk részéről ez a diskusszió, és én részemről kénytelen vagyok ismételve fenntartani azt az állításomat, hogy arra a kérdésre, a melyet a pénzügyi bizottság hozzám intézett, én korrekt és helyes választ adtam.(Élénk helyeslés jobbfelól) Tóth János jegyző: Madarász Imre! Madarász Imre: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Mintán a t. ház tegnapi határozata szerint a mai ülésen még interpelláeziók is fognak tétetni és ezek idejéül tegnap félkettő lett megállapítva, addig pedig alig egy negyedórányi idő van hátra, nagyon kérem a t. házat, méltóztassék kegyesen megengedni, hogy beszédemet holnap tarthassam meg. (Helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Ma !) Elnök: A képviselő úr kérést intézett a i házhoz; kérdem, megadja-e a ház a kért engedélyt? (Igen!) A ház Madarász Imre képviselő úrnak megadja a kért engedélyt arra, hogy beszédét holnap tarthassa meg. Áttérünk a napirend szerint azon interpelláczióra, a melyet Barta Ödön képviselő úr a szombati ülésen jelentett be, és a kereskedelmi miniszter úrhoz kivan intézni. Barta Ödön: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bejelentett és a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézendő interpelläczióm következőleg hangzik (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az osztrák vasúti miniszter egy magyar nagyiparosnak előzőleg már elfogadott és legelőnyösebbnek talált ajánlata feletti szerződéskötést egyedül azért hiúsította meg, mert az ajánlat elfogadása után az ajánlattevő a törvényben biztosított viszonosságban bizva, habozás nélkül megmondotta, hogy főtelepe Budapesten van? 2. Minthogy az osztrák kormány ezen ténye az 1899:

XXX. törvényczikk 5. §-a szerinti intézkedéseketprovokálja, szándékozik-e a miniszter úr a törvény említett §-ában kötelezőleg előirt intézkedéseket haladéktalanul megtenni ?« Ezen interpelláezióm megte'telére, a mint hogy azt nem volt nehéz kitalálni, egy közlemény indított engem, a melynek czáfolatát eddig meg nem találtam. A közlemény ismerteti azt, hogy az császári és királyi vasúti minisztérium nemrég nagyobb famennyiség szállítására pályázatot hirdetett. A pályázat nyilvános volt és semmiféle korlátozáshoz nem volt kötve. A pályázat eredménye szerint a legolcsóbb ajánlattevőként e

gy °ly vállalkozó jelentkezett, a ki Boszniából volt hajlandó a szükségelt fatalpakat az illető vasút számára szállítani. A véletlen akarja úgy, hogy ez a kérdés, a mely az 1878 : XX. törvényczikk XIV. czikkéből származik, mely az ipar folytatásából a két állam lakosai részére a kölcsönösséget biztosítja, kapcsolatba jöjjön egy másik kérdéssel, a melyet nagyon kellemes dolog lesz, ha megmagyaráznak, és ez az, hogy hova tartozik Bosznia? Az eset tudniillik úgy oldódott meg, hogy az illető konszignácziót kapott arra nézve, hogy az ő ajánlata a legolcsóbb, és behivatott a szerződés megkötésére. De mikor a szerződéskötés alkalmával őszintén megmondotta, hogy főtelepe Budapesten van, nem használt semmit sem az ő argumentácziója, hogy boszniai fát fog szállítani, mert neki telepe ott van, és hogy Prága mellett is van egy telepe ; mindez nem ért semmit, és arra, hogy teljesen diszqualifikáltassék a pályázatkiíró hatóság előtt, elégséges volt az, hogy neki Budapesten telepe van. Teljes tudatában vagyok annak, hogy a versenyből való kizárás sokkal erősebb fegyver a mi kezünkben az osztrákokkal szemben, mint a milyen fegyver ez az ő kezükben. És ez a ténya melyet konstatálok és a melyet a kereskedelem, ügyi miniszter úr már előzetesen egy fejbólintással megerősített, abban nyilvánul, hogy mi vagyunk a vámszerződés és szövetség tartama alatt az elnyomottabbak, a mi iparunk nem képes arra a versenyre, melyet velünk szemben az osztrákok képesek kifejteni. Teljes mértékben