Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-503

303. országos ölés 1899. deczember 11-én, hétfőn. 123 ország ügyeit a haditanács, a Hofkriegsrath intézte és ebben a titkos tanácsban Magyarország ügyinek referense nem a magyar nádor, vagy a magyar kanczellár, hanem a Hofkriegsrath alelnöke, Tiell volt Miután Magyarországot fegyverrel visza hódított tartománynak tekintette, a Leopold régime és a quóta ősapja, Kolonies kardinális, Leopold császár Kolonies tanácsára 1696-ban (Halljuk! Halljuk!) Magyaroszágnak nagy urait, a jó hazafiak közül is válogatva, tanácskozásra hivatta Össze Bécsbe s itt történt az az előterjesztés az országnak az összbirodalomba való heolvasztására nézve, a melyben a quótát is lesz szerencsém, mint egyenesen kijelöltet, felmutatni. És pedig nem akarván az összes Kolonics-tervezetekkel foglalkozni, csak egy adatot olvasok fel azon magyar történetíróból, a ki közjogunkbnn a legerősebb volt, tudniilik Szalay Lászlóból, a mint ő részint fordította, részint jellemezte azon 1696-iki bécsi tanácskozásokat és Kolonies tervezetének lényegét. Szalay László az 8 V. kötetének 30. lapján igy ir. Csak ezt az adatot olvasom föl. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »í696-ban Bécsbe hivatta össze az ország főbbjeit. Kolonies most már esztergomi érsek és mint ilyen s az ország főkanczellárja, méltóságának egész súlyával s nyerseségével határos Őszinteségével elmondotta, a mit jónak, szükségesnek tart. Mert nem látott üdvöt maga s az ország számára a katholikus egyházon kivűl, nem ijedett vissza mondani: Én Magyarországot rabbá fogom tenni, azután koldussá s így majd németté és katholikussá fog válni. S mert Magyarországnak újjászervezésétől — ez az a bizonyos szisztéma, a mint ő azt értette, — nemcsak felséges urának s az országnak, hanem a katholikus egyháznak is javát bizalommal várta, meggyőződésének hevével vetette a gyűlés elé az indítványt.« Itt jönnek már most Szalay László szerint összegezve Kolonies szavai: »Nincs, a mi inkább érezteti velünk ő császári-királyi Felségének atyai jóságát, — monda, — mint abbeli eltökélése, hogy Magyarországgal úgy f

og bánni, mint többi örökös tartományaival.« (Mozgás a szélső haloldalon.) Notabene akk >r ott semmi alkotmány sem volt. »Ebbeli czélzatának előmozdítására — úgymond Kolonies — alkalmazkodjunk a lehetőségig azon tartományok törvényeihez.« Tehát az örökös tartományokéihoz. »Számtalan sok részlet van Magyarország alkotmányában, (Mozgás a szélső baloldalon.) — úgymond —, a melyek változtatást igényelnek, hogy annál biztosabban érjünk ezélt, ne űzzük fűzzük a szokásos jogtételeket, hanem tartsuk meg azt, a mit ügyes kezek belőlük kiválasztottak* . . . (Derültség a szélső báloldalon.) Kiket érthetett Kolonies ügyes kezek alatt ? Természetesen olyan Lustkandel és Schmerling-féle embereket. » . . . s toldjuk meg avval, a mit a politikai érettség tanácsol hozzájuk.* Az önök jelszavai is, uraim, {A jobboldal felé mutat) politikai érettség és ügyes kezek! . . . »s kérjük meg alázattal ő Felségét, hogy ezen intézkedéseket helybenNagyja, és örök torvények gyanánt hirdesse.« (Derültség és mozgás a szélső baloldalon.) Ekkor a csábítás terére lép. ^Mindazok — úgymond, — a kik valóban nemes származásúak a nemzetben — az akkori viszonyok szerint — akkora vagyonnal bírnak, hogy némi fénynyel környékeztethessék magukat, grófi, bárói és lovagi czímeket fognak nyerni.« . . . (Élénk derültség a szélső haloldalon.) Thaly Ferencz; Udvari tanácsosságot s (Ügy van! a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: íme a Bánffy Dezső eszközei ! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Van is özönnel azon korból eredő grófi és bárói czím, ha végigmegyünk a családok történetében. »Ez azután új fényt fog kölcsönözni az ország nemességének és azt, valamint a többi örökös tartományokét, tiszteletre méltóvá fogja tenni (Mozgás a szélső baloldalon) — különben nem lett volna az — s végre azon rendetlenségek és igazságtalanságok megelőzésére, a melyek az adó kivetése és a közterhek felosztása alkalmával napirenden vannak Magyarországon — tudniillik minden országgyűlés külön vetette ki az adót — állandó és örökös adót kellene megállapítani, mely méltányosan fogna felosztatni (Nagy zaj a szélső baloldalon.) — kérek egy kis figyelmet, itt ugrik ki mindjárt a medve — s arányban a többi örökös tartományokkal viselt adóval. A gyűlés örömmel és hálaadással vállalhatná el egyharmadát (Zajos derültség a szélső baloldalon.) azon összegeknek, melyeket ő Felsége egyéb országai a szükséghez képest — még ez is itt vau — viselni fognak.« íme, uraim, itt a 33°/o« (Zajos derültség a szélső baloldalon.) Kolonies, kifundálta még a százalékot is. (Derültség a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós: Kolonies utódai! Thaly Kálmán: De még azt is hozzátette, hogy a »szükséghez képest«. Ma sem lehet meghatározni, hogy évről-évre mennyire változik, mennyivel emelkedik, a quótához való hozzájárulás, íme ő már azt is tudta és hozzátette, hogy »a szükséghez képest«, csupán az arányt állapítva meg 33°/o-ban. íme, uraim, kétszáz esztendős a quóta és bár 1696-ban egy magyarnak, a ki főpapi méltóságban volt, Széchenyi Pál gróf kalocsai érseknek bátor fellépése egyelőre legalább elhárította ezen veszedelem életbeléptetését, végleg nem háríthatta el, mert Kolonies hatalma győzött s öt év múlva, 1701-ben csakugyan 16*