Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-502

502. országos Ölés 1899. deczember 9-én, szombaton. 96 barátom elég érdekesen fejtegetett, de nézzük meg a hitelstatisztikáját. (Mozgás a szélső bal­oldalon,) Ha valaki Magyarországon azzal a pretenzióval, hogy tudományos ember, oly elmé­lettel lép fel, hogy Magyarországon a tökeszer­zés és tőkebefektetés a legutóbbi időben emel­kedett, akkor azt, t. képviselőház, ki keli tömetni. (Élénk derültség és helyeslés a szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Nem tudja a t. képviselő úr, hogy a hány bank az utolsó tíz esztendő alatt Magyarországon alakúit, az majdnem mind kül­földi pénzen létesült. Nem tudja a t. képviselő úr, hogy a Länderbank, az Unióbank és az Oesterreichische Boden-Credit Anstalt mennyi pénzzel szerepel a budapesti piaczon. Nem tudja a t. képviselő út; hogy például csak a körúti vasút prioritási kötvényeinek elhelyezésénél, a hol 19 millió forintról volt szó, az azt közvetítő bank csak szenzál volt és az egészet a Länder­bank fedezte. Hát az Agrárbank alapítása, t. ház? Hát az nem mind Minkus úré-e és mégis Magyarország számlájára akarja írni a t. kép­viselő úr. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, minek menjek tovább, csak még egy tényt akarok felhozni. (Halljuk! Sálijuk!) A ki Magyarország viszonyaival foglalkozik és nem tudja azt, a mire nézve nekem teljes biz­tos értesüléseim vannak, hogy csak magának a prágai Länderbank portefeuille-jében 20 millió forint értékű váltó van a budapesti piaczról, a ki nem tudja azt, hogy a kereskedelmi forga­lomban egyedül a gyarmatárúk mennek négy hónapi vásárra, négy hónapi szokásra, 2°/o-os kasszakontó mellett, minden egyéb iparczikk hat havi szokásra megy 5°/o-os kasszakontó mellett, a mi annyit jelent, hogy a ki harmincz nap alatt fizet, az négy 'hónapi kredit mellett 2°/o-os, a másik pedig hat hónapos kreditnél 5°/o-os elen­gedésben részesül; a mi azt teszi, t. képviselő­ház, hogy az a pénz, a mely Magyarország piaczán ez idő szerint Ausztriából csak az ipari váltók terén hozzánk jut, az 8 —12°/o-os. Miutáü pedig mindenki tudja Magyarországon, hogy ezeknek a váltóknak az összege legkevesebb 300 millió forintot tesz ki, hát vegye tudomásul a t. képviselő úr, hogy tisztán ipari váltók kamata fejében Magyarországból évenkint 36 millió forint megy át Ausztriába, a melyet végső elem­zésében, mint fogyasztó, a magyar gazda fizet meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A ki ily tényeket nem lát és ezzel akarja menteni magát, a quótabizottságban való eljárása tekin­tetében, az legalább engedje meg azt, hogy ne számítson arra, a mit tudományos auktoritásnak szoktunk mondani. (Igaz! Úgy van! a szdső baloldalon.) Az előbb annak demonstrálására elfelejtet­tem felhozni egy adatot, miszerint az urak csak­ugyan nem részletes adatok alapján alkudoztak Ausztriával. (Halljuk! Halljuk!) Nekem nemcsak a Neue Freie Presse ezikke áll mint bizonyíték rendelkezésemre, hanem itt van egy hivatalos iratom is. Mit mond az osztrák quótabizottság az ő saját jelentésében? Ez a jelentés hitelt érdemlőleg állapítja meg, hogy a quótabizottság egyenesen megszegte a törvényt, mert adatok nélkül kezdette november 11-én az alkudozást. Azt mondja erre vonatkozó jelentése (olvassa) : »Zu einem neuerlichen Austausche von Berechnungen zwiachen den beiden Deputationen auf Grund der erwähnten Tabellen ist es nicht gekommen, nachdem gleich zu Beginn der Ver­handlungen ungarischerseits die Anregung ge­macht wurde, den bisherigen Weg der Berech­nungen zu verlasSen, von jeder Berechnung abzusehen und auf Grundlage einer concreten Ziffer weiter zu verhandeln.« (Mozgás a szélső baloldalon.) Az osztrák quótabizottságnak hivatalos je­lentése tehát igazolja, hogy az 1899. quóta­bizottság a törvény világos rendelete ellenére minden adatok nélkül egyenesen a számokkal való dobáíódzás és alkudozás terére lépett. Már most térjünk át annak konstatálásära, miként és milyen viszony áll fenn az 1867 : XII. törvényczikk alapján Magyarország és Ausztria között. Az 1867 : XII. törvényczikknek nem első, . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Polónyi Géza: ... és nem is utolsó sze­rencsétlensége az, hogy már a vám szövetségben leköti a közös költségek fedezésére a közös vám­jövedelmek bevételét. Mit eredményez ez? Elő­ször is azt, hogy Magyarországon nincs ember, ki meg tudná mondani, hogy mennyi hát az, a mit quóta fejében Magyarország a közösügyi kiadásokra fordít. Még pedig miért nincsen ? Mert azt, hogy a közös vámjövedelmekből mennyi az, a mi Magyarország fogyasztó közönsége által viseltetik, senki megmondani nem tudja. Azt meg tudjuk mondani, hogy a közös vámterületeken egyenesen fogyasztás alá kerülő árúk vámja mennyi, csakhogy ezek nem egyenesen érkeznek Magyarországba, hanem Ausztriába mennek, ott való feldolgozás révén kerülnek ide, mint másod­termékek, vagy az osztrák kereskedelem közve­títése által. Barta Ödön: Vagy hamis átbélyegzéssel is k ! Polónyi Géza: Ebből pedig természet­szerűen következik az, hogy azt megállapítani, külön vámterület hijján, hogy mennyi az, a mennyivel a másik állam ehhez hozzájárul, egy­szerűen lehetetlenség. Már most mi ebből a helyes konklúzió? Maga a quóta egyenesen utalja és ösztökéli a nemzeteket arra, hogy a közős vámterületet szüntessék meg és az öuálló vám­13*

Next

/
Thumbnails
Contents