Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-502

96 502. országos ölés 1899. deczember 9-én, szombaton. menjen fel az első emeletre, hogy azután együtt találkozva kellemesen énekelhessék el a Gotterhaltét. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Mások máshoz hasonlítják. Bármennyire frivolnak látszik, de sohasem quadrál jobban ez az eljárás, melyet itt követtek, ama bizonyos ószeresnek, handlénak észjárásához: »Zehne verlangt er, achte meint er, sechse ist es werth, um viere gibt er's her, werd' ich ihm bieten i.wei.« (Derültség.) ilyen a quótabizottság eljárása. Ez egy handlé észjárához teljesen méltó; de hogy két kormány között és két állam között történjék ily módon koczkavetés, hogy a nép verítékkel szerzett adófilléreivel ily módon járjanak el, ezt a handlé-szerepet nem vagyok hajlandó olyannak sem elismerni, mely az 1867 : XII. tcz. szelleméből folyik; sőt ellenkezőleg, legyen ezen törvénynek dicséretére mondva, ez ezen törvénynek szellemével homlokegyenest ellenkezik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De hát miképis történt ez a dolog? (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Igaz-e az, t. ház, hogy az 1899-iki quótabizottság nem csak részletes adatok nélkül, hanem egyáltalában adatok nélkül, sőt adatok ellenére fogott a kiegyezéshez? Klasszikus tanukat fogok idézni, érdekes is a tanúság. Először is az osztrákokra appellálok. Mit mondanak az osztrákok? November 13-án a »Neue Freie Presse», (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.), a miniszterelnök úr ismeri ezt a lapot. . . . (Derültség a szélső baloldalon) Széll Kálmán miniszterelnök: Ő is! Polónyi is! (Derültség.) Polónyi Géza: azt mondja (olvassa) : »Zwei Ueberraschungen < ... Tessék jól meghallgatni, mert vádolja a miniszterelnök urat. Széll Kálmán miniszterelnök: Mit csinál ? (Felkiáltások: Vádolja !) Polónyi Géza: Csodálatos, de igaz. (Fel kiáltások a szélső baloldalon : Lehetetlenség ! Olvassa): »Zwei Ueberrasehungen habén den dürren Ziffernhandel der Deputationen sehr interessant gemacht. Der alté Kolónián Tisza« ... (Élénk derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Ismerjük!) Nemzeti katasztrófa nem is törléahetik meg nélküle. (Derültség.) . . . »Der alté Koloman Tisza erhob sich plötzlich« — ezt a »Neue Freie Presse« mondja ! — »und mit einer Handbewegung waren die Massen von Papier verschwunden, die ausgeklügelten Rechmmgen, die Nuatieu, Tabellen, kurz der ganze Rohstoff, der zu Quoten verarbeitet werden soll. Wir konnten uns, sagte Herr von Tisza, über die Grundlagen der vjelumstrittenen Zahl nicht einigen, aber villeicht gelingt die Verstandígung in Bausch und Bogén (Derültség a szélső baloldalon.) über eine systemlose Zahl. Dieser Einfall war selbstverständlich kein Naturproduct,« —- itt jön a vád — ?>sondern der dramatische Stoss, den eine geschickte Regié vorbereitet, um eine sehleppende Handlung weiter zu schieben. In diesem Antrage war die Politik des Herrn von Széll zu erkennen, (Mozgás a szélső baloldalon. Félkiáltások: Szép!) der Wunseh des ungarischen Minister-Präsidenten, dem Kaiser die schwere, kaum erfüllbare Pflicht der Entscheidung nicht aufzuerlegen. Nun kam ein Schauspiel, das die Monarchie seit mehr als drei Jahrzehnten nicht erlebt hat. Früher waren dreissig und siebzieg Percent für die allgemeine Quote ziemlich feststehend, und jetzt musste gefelscht, vorgeboten, nachgelassen, zugeschlagen werden, wie auf einem Pferdemarkt. (Élénk mozgás a szélső baloldalon.) Ezt írja a »Neue Freie Presse.« Miért fontos ez, t. képviselőház? Mert eddig a magyar parlamentben — a miniszterelnök védekezett is ez ellen, — mindig az a szó hangzott, hogy a kormány a korona háta mögé akar bújni. Most ez a német lap, az osztrák objektives Verfahren mellett, a nélkül, hogy konfiskálták volna, megfordítja a dolgot s azt mondja, hogy »Széll wollte decken den Kaiser.« Ezt mondja a »Neue Freie Presse«. (Derültség a szélső baloldalon,) Itt egy kis szerepcsere történt. A »Neue Freie Presse« szerint a koronát bújtatták a kormánj^ háta mögé. Ugy-e ez alkotmányos dolog? (Ügy van! jobbról.) Helyes, t. ház, minden kérdésben, csak a quótakérdésben nem. Mert az 1867 : XII. törvényczikk a felséges királyt azon esetre,ha a két nemzet között egyezmény létre nem jön, arbitrárius bíróvá teszi. Itt a koronát nem fedheti a kormány, nem is szabad. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Ez nem egyezhetik meg az igazságérzettel, mert a Felségnek azon adatok alapján lehet és kell döntenie, a melyet nemcsak a quótabizottság, de a parlament is szolgáltat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A koronának a fedezése ily alku által azt jelenti, t. ház, hogy akkor, a mikor a quótabizottság arra az álláspontra lépett, megtagadta nemcsak az 1867: XII. törvényczikket, hanem a Felség iránt tartozó azon tiszteletet is, melyet alkotmányunk irányában követel. És miért? Azt mondám, hogy a quótabizottság nem csak adatok nélkül cselekedett, hanem adatok ellenére. Méltóztassék a 21. §-t elöl vásni, a mely azt mondja, hogy a Felség maga is az elébe terjesztett adatok alapján itél, tehát a Felségnek sincs megadva a törvény szerint a jog, hogy politikai okok alapján Ítélkezhessek s így az alkotmány szerint azt a 0'6°/

0-nyi többletet, melyet a quótabizottság elfogadott, a Felség nem fogadhatná el, mert azt nem adatok, hanem csak politikai indokok támogatják. Azt mondtam, hogy önök adatok ellenére határoztak. Hát nem emlékeztek önök, t. ház és t. quótabizottság 1899-ben arra, hogy 1897-ben és