Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-482

78 482. országos ülés 1899. október 10-én, kedden. lés a szélső baloldalon.) De hiába. A Bánffy kor­mány utóda haladt ugyanazon az úton, a melyen Bánffy megindult. (Igaz! Ügy van! a szélső bal­oldalon.) Ebben az egyben politikája nem változott; ő is védi a Hentzbügyet, mint Bánffy, de nem maga, mert ő nem tudta védeni, hanem maga helyett desztinálta a honvédelmi miniszter urat, ö maga pedig annak háta mögé bújt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megvártam volna a mostani t. miniszterelnök úrtól, hogyha nem tudott segíteni azon, hogy a szobor oda ne helyeztessék, ha nem volt módjában megakadályozni, legalább azt tehette volna, hogy a nemzet nevében, mint kormányelnök, tiltakozzék azon katonai hatal­maskodás ellen, melylyel azt a szobrot a had­apródiskola udvarára helyezték. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) "De a t. miniszterelnök úr azt mondta múlt­kori beszédében, hogy ez a szobor csak sirjelző, semmi egyéb! Én figyelmeztetni akarom a t. mi­niszterelnök urat, hogy megfeledkezett arról a hadügyminiszteri rendeletről, a melyet, hogy em­lékezetébe hozzak, fel fogok olvasni (olvassa) : »A legmagasabb parancsnoki helyről meg­bízom Esczellencziádat — már mint Lobkovitzot, — az ő Felsége által kegyesen elrendelt emlék áthelyezésével. Exczelleneziád azonnal közli az alantas tisztekkel és katonákkal, a legmagasabb hadúrnak e nemeslelktí elhatározását. Azt az emléket tehát, a melyet császári és királyi apos­toli Felsége hálás elismerésének jeléül azon kato­nái iránt, akik hősies kötelességük teljesítésében Buda védelmében 1849-ben elestek, olyan helyre szállíttatja, ahol a derék hadi tettek színhelyén maradnak továbbra, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) valamint a serdülő katonai ifjúság szemei előtt a vitézség és hősiesség soha el nem múló emléke lesz. (Zaj a szélső baloldalon.) 0 Fel­sége minden katonái ezt a legkegyelmesebb elhatározást hálás emlékezetükben fogják meg­őrizni, mint a katonai erények megtisztelő kegyeletének megújuló kifejezését. Ez a hadi parancs a hadsereg minden parancsnokával, csapa­taival, intézetével közöltessék!* T. miniszterelnök úr! A miniszterelnök úr, a mikor a múltkor védelmébe vette ezt a Hentzi­ügyet, s Lobkovitz térparancsnok beszédére helyezkedett, ki azt sirjelzőnek állította, akkor tökéletesen megfeledkezett erről a hadügy minisz­teri rendeletről, a melyet sem vissza nem vontak, sem meg nem változtattak, sőt felelősségre sem vonták azt a minisztert, — egy hajszála sem görbült meg neki — azért, hogy ezt a másod­szori arczúlütést a magyar nemzet közérzülete ellen elkövete. Tehát a miniszterelnök úr nem lát ebben semmi sérelmet, nem látja azt a való­ságos második arczúlütést, a melyet a magyar nemzetnek adtak, (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) és azt tarja, hogy tőrje csak ezt a nyo­morult magyar nemzet, a mely meg van puhítva, a mely nem érzékeny semmi iránt, a melyből minden nemzeti érzés nyoma ki "van ölve a Tisza­és Bánffy-kormányok által. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem látja-e, hogy buzdító az az emlékszobor ott, hogy a magyar ifjúságból katonák neveltessenek, olyanok, mint a milyen vitéz Hentzi úr volt! Legyenek szószegők, eskü­szegők, hogy térdenállva imádkozzanak kegye­lemért, gyávák legyenek, és megcsalják azt, a kinek hálával tartoznak. Nem volt az, uraim, egyéb, mint egy szolga, a ki két gazdát szolgált, saz egyiket, akinek hálával tartozott, megcsalta! A t. miniszterelnök úr a honvédek kiren­delését sem tartja sérelemnek. Azt kérdem, hát csak papiroson önálló katonai intézmény a hon­védség, tényleg nem az? Nem külön fizeti azt a magyar államkincstár ? Nincs annak nemzeti magyar lobogója, magyar vezényszava ? Eddig úgy tudtam, hogy a honvédelmi miniszter annak a feje, de most látom, hogy a hadügyminiszter az, mert az parancsol, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a t. honvédelmi miniszter csak aufpasz káplárja neki. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék visszaemlékezni a császári 50 éves jubileumra. Hisz oda is berendelték a tar­talékos honvédtiszteket. Mi közük volt ezeknek az 50 éves császári jubileumhoz, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy érmeket osztogattak nekik erővel, akár akarták, akár nem? Az az 50 éves császári jubileum megmutatta, hogy milyen nap volt az az évforduló; az a nap volt az, a mikor Olmützben kitörölték Magyarországot az alkot­mányos államok sorából és bekebelezték Ausz­triába. Erre a jubileumra elment a magyar kormány tisztelegni. Még az iskolás gyermekeket is kirendelte a kormány. (Ügy van! a szélső bal­oldalon.) Hát alkotmányos Magyarország ez? Hát nem alkotmányos álarcz alatti abszolutizmus-e az, hogy itt katonai uralom van az országban, azok parancsolnak és a magyar kormány nem meri nekik megmondani, hogy ne tovább! (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem vérlázító-e az, hogy a magyar királyi honvédség meghajlik a Hentzi-szobor előtt, e zsoldos előtt, meghajtja zászlaját, az az alkotmányos testület, a mely a magyar alkotmányra teszi le esküjét? Sőt oda parancsolják a főparancsnokot is, egy magyar királyi herczeget, annak is meg kell hajolni az előtt a zsoldos szobor előtt, és ő is ott ünnepel a többivel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Higyjék eb uraim, nem tesznek hasznos szol­gálatot a magyar királynak azok a kormányok, a melyek nem fedik fel a valóságot a koronának és eltitkolják a magyar nemzet közérzületét. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az ilyen

Next

/
Thumbnails
Contents