Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-482

482. országos ülés 1899. október^lO-én, keddeu. :' juh!) Altalános, osztatlan örömet keltett az egész országban e legmagasabb elhatározás, mert ebben a nemzet félreismeri)etlentíl azon intencziót látta, hogy imádott királynénk emléke balzsamként hasson fájdalmas sebeinkre, és halálában fejezze be az ö szent emléke a nemzet és király között a múltban előfordult félreértéseknek teljes feledését. Ezen felfogás hatása alatt állott a kérvényi bizottság, a midőn a szóban forgó szobor-műnek a hadapródiskolába való áthelyezési ünnepe, annak a nemzeti kegyeletet állító lag sértő inczidense alkalmából a képviselőház elé terjesztett kérvényekkel foglalkozott, de főleg hatása alatt állott a kormányelnök úr által ezen ügyre és különösen azon ünnep inteneziójára és jellegére vonatkozólag e házban a napokban oly tapintatosan és megnyugtatóan mondottaknak, (Zajos derültség és ellenmondások a szélső baloldalon.) és azon határozatot hozta, hogy a kérvényeknek az irattárba tételét javasolja a t. háznak. (Ellenmondások a szélső báloldalon.) Midőn ezen javaslatot előterjeszteném, ezzel egyidejűleg, a t. ház idevágó határozatához képest, kérem a t. házat, hogy az ezen kérvényekre hozandó határozatokkal egyidejűleg az időközben a berettyóújfalusi függetlenségi és 48-as párt, a hódmezővásárhelyi népgyűlés, valamint a békésmegyei függetlenségi és 48-as párt által ezen tárgyban beadott kérvényeket is elintézetteknek kimondani méltóztassék. (Helyeslés jőbbfelöl. Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk a különvéleményt!) Elnök: Kérem a különvéleményt felolvasni. Major Ferencz jegyző (olvassa: a Kubik Béla és Thaly Ferencz képviselők által beaoott különvéleményt.) Thaly Ferencz: T. ház! »Recrudescunt inclytáe gentis Hungarae vulneraU Bizony kiújulnak a jeleB magyar nemzet sebei, mert nem akad magyar kormány, mely e sebek meggyógyítására törekednék, kuruzslással mérgesítik el a hegedni készülőket is. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha végig tekintek ennek a szerencsétlen Hentzi-ügynek történetén a múltban és a jelenben: igazán nem tudom, mit csodáljak inkább, a folytonosan inzultált nemzet türelmét-e, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) vagy a szándékos sértések egész lánczolatát? Szándékosnak kell lennie e sértéseknek, mert annyira naivnak nem tarthatom az intéző köröket, hogy ne tudták volna és ne tudnák azt, hogy a követett eljárás az előzményekből kifolyólag a magyar nemzet érzelmeit, érzékenységét, a magyar nemzet becsületét a legerősebben érinti. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ki volt Hentzi? Ha mellőzöm is jellemzésénél azon részeket, melyek vita tárgyát képezték, mint a magyar kormánynak tett esküje és Kossuth Lajos előtti megalázkodásának történetét, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) bár hivatalos akták nélkül is, tisztában vagyunk jellemével. (Helyeslés a szélső báloldalon.) De az vitatásra nem s?.orúl, az kétséget nem szenved, hogy 8 az osztrák császár zsoldos katonája, szolgája volt, ki mint ilyen tört hazánk függetlensége, szabadsága és királyi esküvel szentesített jogaink, alkotmányunk épsége ellen (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és harczolt durva, vandál módra, egy védtelen várost pusztítva, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mely érdemeiért neki és társainak emlékszobrot is emeltetett az osztrák császár. Botránykő volt ez emlék mindig a magyar nemzet szemében (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) s bizony nem jó szolgálatot tettek 67-ben az úgynevezett kibékülés idejében azok, kik tehették volna, hogy e szobrot akkor Magyarország területéről el nem távolították. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Bár az is lehet, hogy meg-kisérlették, lehet, hogy kudarczot vallottak, az azonban bizonyos, hogy az a fátyolvetés nem sikerült, mert egyik oldalon nem volt őszinte. (Úgy van! Igaz! a szélső baloldalon.) A Jansky-ügyből, a gróf Szapáry kormánya alatti Hentzi-botrányból világosan látniok és tudniok kellett az intéző köröknek, hogy mint korbácsütésre sziszszen fel a nemzet, midőn hazájának megrontó't, ős alkotmánya eltipróit ünneplik, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor, midőn önvédelmi harczunk hőseit, nagyjait és vértanúit a magyar kormány, a hadsereg nem létezőknek tekinti. (Úgy van! Igaz! Szégyen! a szélső baloldalon.) Nem kell-e tehát világosan szándékosságot keresni és találni a legutóbbi esetben az áthelyezés történetében és lefolyásában, a hadügyminiszter hirhedt rendeletében, melyért báróság lőn jutalma és a magyar honvédség kirendelésében? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Miért kellett megbolygatni a sirokat? Nem lehetett volna-e ezt az emléket a temetőben elhelyezni, — ha már eltávolítni nem akarták végleg — hogy pusztán csak síremlék legyen, mely mint ilyen nem bántja többé a nemzet önérzetét; (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) ha azt akarták volna, hogy napirendre térjen az ország e szerencsétlen ügy felett, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) meg kellett bolygatni a sirokat, hogy felidézzék újra és újra az általok képviselt szellemet; mert mint emlékszobornak kell annak az emléknek továbbra is szerepelni. A mire az emlékszobor tanít, az a hadtestparancsnok beszédjében is benne van, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) annak be kell töltenie azt a hivatást, mit a hadügyminiszter megrendelt; mert hiszen ez a nemzetet vérig Bértő rendelet sem vissza-