Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-480

180. országos ülés, 1899. október 3-án kedden. 27 rendelkezik a honvédelmi miniszterrel és a honvédelmi miniszternek adhat utasítást arra, hogy ilyen, vagy olyan intézkedést tegyen. És ha már lehetetlen azt a történeti preczedencziát mellőzni, hogy még csak röviddel ezelőtt a magyar honvédség tényleg kivonult Hentzinek az emlékéhez, a mely most legújabban mint harczi emlék szerepel, akkor, hogy legalább ne fedezzünk egy másik hamis tételt a história előtt, tudniillik azt a hamis tételt, mintha a magyar honvédség jogutódja volna annak a császári hadseregnek, a mely annak a tábornoknak emlékét ülte, okvetlentíl szükséges volna, hogy a honvédséget magát hivatalosan képviseltessük a magyar tábornokok gyászünnepélyén. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek azok, a miket sine ira et studio elmondani óhajtottam, a nélkül, hogy csak legtávolabbról is szándékom lett volna az ügybe elmérgesítő motívumokat belekeverni. Konstatálva azt, hogy a miniszterelnök úr álláspontjában mégis bizonyos tekintetben haladást látok, magam részéről nem tehetek egyebet, minthogy, habár elfogadom a miniszterelnök úr indítványát és ragaszkodom is ahhoz, kérjem a képviselőházat, hogy fogadja el Kossuth Ferencz képviselő úr indítványát is és kérjem a miniszterelnök urat, jelezze, mik azok az indokok, a melyek a kormányt gátolják abban, hogy törvényhozással szolidaritást nem vállal, mert ez messzemenő jelentőségű lehet további állásfoglalásunkra. És nyíltan kijelentem, én igaz hive vagyok a Felség és az uralkodó család iránt tartozó loyalitásnak, de azt a hiperloyalitást, a mely a Felséget fölébe helyezné a nemzetnek, sohasem fogadnám el, azt az elméletet pedig, mely megosztaná a nemzetet úgy, hogy a kormány csakis a királynak kormánya, soha nem fogadnám el. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Ezek alapján kérem a t. házat, méltóztassék Kossuth Ferencz képviselőtársam indítványát elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) jPerczel Béni jegyző: Kossuth Ferencz! /Koj

suth Ferencz: T. ház! Tegnap röviden indokoltam indítványomat. Röviden tettem ezt azért, mert indítványom indokolására tulajdonképen elég lett volna e két szó: hazafias kötelesség! (Tetszés a szélső baloldalon.) Elismerem, hogy a miniszterelnök álláspontja haladást jelez, de azért lehetetlen, hogy ne fájlaljam azt, hogy nem fogadja el egészben indítványomat. Fájlalom azt, hogy a magyar kormány nem tartja kötelességének megjelenni az első felelős magyar miniszterelnök sírjánál, kivégeztetésének 50-ik évfordulója alkalmából; és fájlalom azt, hogy a magyar honvédség nem tekinti magát azon dicső honvédség jogutódjának, a mely honvédség a magyar honvéd nevet az egész világ előtt dicsővé tette egykoron. Ezt a két tényt szívemből fájlalom. Csodálkozom azon, hogy lehetnek oly okok, a melyek meggátolják a kormányt abban, hogy indítványomat elfogadja, mint a hogy vannak is; máskép, ha kegyeletet érez, nem vonakodnék kegyeletét teljes mérvben bebizonyítani. Csodálkozom azon is, hogy be nem látja a kormány annak igazságát, a mit tegnap mondtam, hogy nem jól szolgálja sem a koronái, sem a nemzetet az, a ki a nemzet és a király érzelmeibe ellentéteket igyekszik belemagyarázni, vagy ilyen belemagyarázatot eltűr. De, t. ház, érzem azt, hogy hiába érvelnék azok előtt, a kik nem fogadják el, — mert nem akarják, vagy nem merik elfogadni — indítványomat. Nem fogom tehát a ház figyelmét tovább igénybe venni, esak azt ismétlem, hogy indítványom megokolására két szó elégséges, s e két szó az, hogy: hazafias kötelesség. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kivan még valaki szólani? I Madarász József: T. képviselőház! {HalljulcT'Halljuk!) Kötelességet mulasztanék el, ha azok után, a mik ma e házban történtek, fel nem szólanék. Jól tudom, hogy a 32 év óta uralkodó rendszer miatt e nemzetnek mindinkább haladnia kellett az erkölcsi sülyedés és közromlottság útján; jól tudom azt is, hogy a jelen kormány ezen közromlottság meggátlására is létestílt. Mégis lehetetlen fel nem szólalnom épen azért, mert szerintem a 48-iki első kormányelnöknek, Batthyánynak és a vele együtt kivégzett, úgy emlékszem, felsőházi volt elnöknek Perényi bárónak, továbbá Jeszenák bárónak, volt közlekedési kormánytag, Csányi Lászlónak és a volt képviselőházijegyzőnek, Szacsvay Imrének, stbieknek kivégeztetése époly méltó tárgya a gyászünnepélynek, mint az aradi vértanúk kivégzése, sőt bizonyos tekintetben talán még mérvadóbb tárgya is. Ezért kötelességem felszólalni épen nekem, a ki élő tanúja vagyok (Éljenzés a szélsőbalon.) azon nagy időknek, és a ki 1848-ban is ismert köztársasági elveimnél fogva, tisztelve mindig a létező alkotmáuyos szabadság rendelkezéseit, (Helyeslés a szélső baloldalon.) gróf Batthyány Lajosnak épen azon tárgyakban, a melyekre őt engedékenysége, az uralkodóház iránti hűség és bizalma vezette, és én látva a veszélyt, a mely azokban rejlik, ellenfele voltam a 48-iki nagy időkben is. Mondom, épen ezen okból kötelességem kijelenteni annyit, és figyelmébe ajánlani a t. kormánynak azt: emelkedjék fel az államférfiaknak nagy sorába és tanulmányozzák gróf Batthyány Lajosnak tetteit. Engem, a ki ellenfele voltam, most 52 év