Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.
Ülésnapok - 1896-483
98 483, országos illés 1869. október 11.-én, szerdán. magukviseletét; de épen azért, mert én 1865-, 66-, 67-től fogva mindig azt mondom, hogy törlendőnek tartom a 67-es kiegyezést, visszaállítandónak tartom hazánk ősi történelmi, alkotmányban biztosított önállóságát, és függetlenségét, természetes, hogy nem tehetek mást, mint hogy csatlakozom a kormány fád alá helyezését indítványozó különvéleményhez. (Helyeslés a szélső lalóldalon.) Elnöki Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki a kérdéshez szólani ? Ha szólni senkisem kíván, a vitát bezárom. B. Fejérváry Géza honvédelmi miníáztCF: T. képviselőház! Én a magam részéről a vita alatt nem kértem szót és nem is szándékozom az ügy érdeméhez hozzászólani, Hogy pedig minden félremagyarázásnak, vagy félreértésnek elejét vegyem, meg is mondom, hogy miért nem teszem. Nem teszem azért, mert elsősorban a t. kormányelnök úr Kossuth Ferencz képviselő úrral szemben már nyilatkozott e kérdésben, másodszor azért, mert magam is még a múlt évi novemberben e kérdéshez szót kértem volt, és harmadszor azért, mert a felszólalók e kérdésekben, tehát a t. 48-as és függetlenségi párt bennem mindig az egyoldalú katonát látja. (FelMáltások a szélső baloldalon: Úgy is van, a hogy van.') Én be akartam várni azt, hogy pártunk részéről valaki nyilatkozzék, még pedig lehetőleg olyas valakit akartam bevárni, a ki katona sohasem volt, katonai fegyelem alatt sohasem állt. Nyilatkozott Horánszky Nándor t. képviselőtársam. (Egy hang a szélső baloldalon: Már azt is besorozták!) S miután én azokat, a miket mondott, teljes mérvhen osztom és ezért köszönetemet is nyilvánítom, osztozom texmészeíesen a miniszterelnök úr kijelentéseiken és nyilatkozataiban is, ennélfogva nem láttam szükségét annak, hogy szót kérjek és a t. ház türelmét igénybe vegyem. Egy észrevételem azonban van, a melyet el nem Nagyhatok. (Halljuk! Halljuk !) A vita folyamán többször, tegnap és ma is a felszólaló t. képviselő urak rám fogták azt, hogy én a hadügyminiszter ismert rendeletét tapintatlannak jelentettem volna ki. Bocsánatot kérek . . . szó szerint akarom feloha^ni az akkoriban mondottakat. Thaly Kálmán: Halljuk szó szerint! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Legyen szabad egy pár sort felolvasnom (olvassa): »Már moet, midőn tegnap a lapok utján tudomásunkra jutott ez a rendelet, ott állott a magyar kormány, hogy vagy ellene, vagy mellette foglaljon állást. Azt hiszem, ez tiszta dolog. Mi helyénvalónak tartottuk igenis, hogy mellette foglaljunk állást. Megmondom, miért. Én azt hiszem, hogy akkor, a midőn méltóztatnak ismerni ő Felsége ama kijelentését, hogy a hadsereg szelleme csakis a király szelleme lehet, akkor, a midőn a helyzet a mai napon olyan, hogy józan emberről lehetetlen feltételezni azt, hogy a magyar közérzületet, a magyar kegyeletet, a magyar önérzetet, a magyar büszkeséget szántszándékkal sérthesse, . . . Thaly Kálmán: Bárcsak úgy gondolkoznának ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter í . . . akkor előttünk ki van zárva a hadügyminiszter rendeletének olyatén értelmezése, a mely máskülönben, megengedem, jogos felháborodásra szolgáltathatott volna okot. Hát kérem, mellette foglaltunk állást, mert pozitive tudom, hogy a hadügyminiszter ezt a rendeletet, — melynek egyes passzusait, megengedem, szerencsésebben lehetett volna fogalmazni, — határozottan csak úgy értelmezi.« Ezt mondottam és egy árva szóval sem többet, tehát tapintatlanságról egyáltalában nem volt szó. Ezt akartam, t. képviselőház, konstatálni, és kérem, méltóztassék ezt tudomásul venni. Elnök : A miniszterelnök úr kivan szólni. Széll Kálmán miniszterelnök: T. kép vilelŐhaz ! Szokásom ellenére, hivatkozhatom arra a gyakorlatra, melyet követtem, a mióta e helyen ülök, bevártam ezúttal a vita bezárását. (Halljuk! Halljuk'.) Nem azért tettem ezt, hogy alkalom ne maradjon a t. ház szónokainak arra, hogy szavaimra .újból vissza ne térhessenek, de azért gondoltam ezt megtehetni, mert be nem várva ezt a vitát, a múlt hó 29-én, megelőzve a kérdés tárgyalását, kötelességszerűleg előadtam azon indokokat, a melyek ezen ügyben a kormányt vezetik. Kötelességszerűleg, mert azt hittem és hiszem, hogy tartozom e háznak és tartozik a kormány mindig, ha mulasztással vádolják ós vádolják azzal, hogy ily kényes és nagy érdekekben, a nemzeti becsület és önérzet kérdéséhen, követett el mulasztást, be sem várva a vádnak bővebb indokait, előadni a maga álláspontját, a maga indokait, hogy a megindulandó vitában a t. ház minden tagja véleményt alkothasson magának és a szerint mondjon a kormány eljárása felett Ítéletet. (Helyeslés a jobboldalon.) Én ezt egész őszinteséggel, egyszerűen, világos és határozott szavakkal, de jó előre teljes előzékenységgel megtettem akkor, hozzátettem, hogy nem szándékozom azoknál, a miket mondottam, többet mondani az érdemleges vita alatt sem. Ha most mégis felszólalok és felszólalásra kénytelennek érzem magam, ez legyen nekem megengedve azért, mert bár elismerem, hogy a vita nyugodt, mérsékelt hangon folyt le, daczára annak, hogy az élt itt-ott nem nélkülözte, — hiszen csak ma, egy előttem szóló képviselő azon csodálkozott, hogy villám nem sújtotta le ezt a
