Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-466
82 466. országos ülés 1899. Június 22-én, csütörtökön. nálni a mi gyengéinket. Mi ellenben Ausztria összes bűneit együttvéve és egész összhatásukban, a melyet évszázadok óta érzünk, nem tartjuk elegendőnek, hogy vele szemben egyszer már állást foglalva, azt kérdezzük, hogy: quo usque tandem? Nemcsak mi, de már a külföld is elítél bennünket, elítéli azt a meghunyászkodást, azt a tehetetlenséget, a melylyel Ausztriával szemben közgazdasági kérdéseink rendezéséből viseltetünk. Méltóztassék elolvasni a külföldi lapok bírálatát. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a kezemnél egy nyilatkozat. Nem a mostani kormányra, de az egyezkedés folyama alatt elkövetett bűneinkre vonatkozik és azt mondja, — az osztrák parlamenti működés képtelenségére hivatkozva, — hogy beállottnak tekinti az időt, hogy Ausztriától gazdaságilag különváljunk és ezt igen tekintélyes közgazdasági czikk mondja (olvassa) : »Nur auf diese Art wäre Ungarns gesetzlicher Standpunkt gehörg gewahrt geblieben, nur so hätte ihm Báron Bánffy den nöthigen Nachdruck verseimfft. Zur stunde hat er es zu wege gegebracht, dass Ungarn sein wirthschaftíiches Selbstbestimmugsreeht in dem Augeublicke von sich wirít, in dem ein Traum der Patrioten aus den 60-er Jahren in Eriül!ug geht und das Land in die Lage kommt, auf der Bahn seiner staatlichen Selbstständigkeit einen Sebrítt weiter zu thun. Nachdem er Monate hindurch eine Trennung von Osterreich als ein Unglitck bezeichnete, steht der ungansche Ministerpräsident augenblicklich mit leeren Häuden da und harrt mit Bangen der Sitzungsberichte aus dem Wiener Reichstage. Die Magyarén, die im Sinne eines Gesetzes, dass ihnen eiuer ihrer grössten Söhne ;ils theueres Vermäcbtnis hinterliess, der bestehenden österreichisehen Verfassung mit dem Aufgebote ihres ganzen Könnens zu Hülfe eilen sollen, warten heute ungeduldig, ob uud wann ihr der beriichtige §. 14. den Todesstoss versetzen wird.« A helyzet nem változott azóta, mióta ez a ezikk megjelent. Nem Soroksáron íiták ezt, hanem abban a szövetséges birodalomban, a melynek irántunk való jóindulatáról és jó véleményéről igen sokat beszélünk, és a melyre igen sokat adunk, Németországban. Itt rátérek arra, a mit e kérdésben tárgyalunk. Ausztriában eddig az én tudomásom szerint, az én tapasztalatom és legjobb meggyőződésem szerint ellenségeinknek két osoportja volt. Az egyik csoportja az osztrákoknak az, a melyik nem jutott ahhoz, hogy bennünket valami módon megnyúzzon, a másik pedig, mely attól fél, hogy kiszalaszt bennünktt nyúzó karmai közül. Ausztria népeinek más csoportja tudtommal nincsen. Most a működés szinterére hozunk egy harmadik, még pedig egy nagyon veszélyes, az eddigiekknéí talán még veszélyesebb csoportot, a melyikben legalább még a gondolata megvan annak, hogy alkotmányosan akarja magát vezéreltetni s már most ezt látva, bátran mondhatjuk, a mit a t. miniszterelnök úr annyira perrhoreszkál, ha emlegetjük, hogy igenis közjogi érzékenységünk rovására igen nagy konczessziókat tettünk Ausztriának, mert provizóriumot, vámszövetségi provizóriumot bizonytalan időre kötöttünk Ausztria akarata ellenére, Ausztria népeinek megkérdezése, hozzájárulása nélkül és olyan formában, a melyet ezelőt egy esztendővel ebben a parlamentben mindenki törvénytelennek, vámszövetség megkötésére, vagy prolongálására alkalmatlan módnak tartott. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Az idézett 14. §. ránk nézve nem közönyös, mert annak alapján reméli a t. kormány, hogy ezen törvényben önálló intézkedés firmája alatt életbeléptetett vámszövetséget Ausztriában is életbe fogják léptetni. Méltóztatnak igen jól tudni, hogy ezen 14. §. előzményéül szolgál az osztrák alk Jtmánybeli több rendelkezés, s így a 14. § ra általánosságban most már nem is hivatkozhatunk. De lássuk, hogy mit tartalmaz a 14. §-a az osztrák ReichsGresetznek. A 14. §. határozottan megmondja, hogy mik tartoznak a Reichsrath hatáskörébe. Ezt az osztrák törvényt úgy hívják: Wodurch das . . . Grundgesetz über die Reichsvertretung von 26. Február 186Í. abgeändert wird. Tehát egy alkotmány változtató törvényről van szó, a melynek igen szigorú magyarázatot kell tulajdonítani, mert a mit magunk annyira óvatosan tartunk a magunkra nézve irányadó közjogi kérdésben, hogy a forma a lényeg, s hogy a ki a formát megsért 1 , a lényegét is megsérti, midőn annyira féltékenyen őrizzük Deák Ferencz Nagyománya nyomán ezt a magyarázatot: ép olyan szigorú magyarázatott kell elvárnunk a másiktól, s várhatnak azok tőlünk az ő közjogukra névé is. A 14. §. azt mondja (olvassa): »Der Wirkungskreis.... des Reiehsratkes umfasst allé Angelegenheiten, welcke sich auf Rechte, Pflichten uud Interessen beziehen, die allén im Reichsrathe vertretenen Köuigreicheu und Länden gemeinschaftlich siud.« Jön a felsorolás (olvassa): »Es gehören daher znm Wirkungskreise des Reichsrathes; a) Die Prüfung und öenehmigung der Handelsverträge und seiner Staatverträge die das Reich oder Theile desselben belasten, oder einzelne Biirger verpflichten.« D) pontjában azt mondja (olvassa): »Die Regeimig des Geld — Münz und Zettelbank-weseus, der Zoli, und Handelíangelegenheiten etc.
