Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

s() 466. országos fllés 1899. janins 22-én, cstttörtSkSn. Ausztriában nincsen alkotmányosság, hogy nem lehet alkotmányosan vele vámszövetséget kötni, abban a perczben az osztrák közös miniszternek a mi kereskedelmi dolgainkba beleszólása nincsen, mert még külügyeink is az 1867-iki törvény világos rendelkezései szerint a magyar minisztérium utasítása szerint vezetendők. Én ide kértem világosságot, hogy mért méltóztatott ezt másként stilizálni. Én nagyon félek és nagyon alapos aggályaim vannak arra nézve, hogy osztrák részről ezen lejárati határidővel nem biró szerződések felmondásánál is az 1878 : XX. törvényczikk III. czikkelye szerinti eljárást fogják elöirni, ez pedig, hogy valahogy hire ne menjen, titokban megmondom, a román szerződés fentartása végett történik, a mely reánk nézve ugyan nagyon káros, de nagyon előnyös Ausztriára nézve. (Igaz ! Úgy van ! a baloldalon.) Kötelességem azonban a t. háznak tudomására hozni, hogy az igen tisztelt miniszterelnök urnak e kérdésben az a loyális álláspontja van, hogy ebben csak stiláris kérdés fekszik és a stiláris jellegen kivííl ennek egyéb fontosságot nem tulajdonít. A t. miniszterelnök úr azon nézetben van, hogy ezen kijelentése a törvénynek ezen stiláris fogyatkozását bőven kárpótolja. Kötelességem kijelenteni, hogy én a miniszterelnök úrnak kijelentését teljes tisztelettel, respektussal és szavahihetőségét megérdemlő bizalommal is fogadtam, de az Ausztriával kötendő szerződéseknél senkinek a föld kerekségén nincsen meg az az ereje, hogy egy törvénynek azt az intencziót biztosíthassa, a melyet annak tulajdonítanak, hogyha a törvénynek világos kifejezése erre módot nem ad. Én az Ausztria iránti bizalmatlanságnál fogva és mert a múlton okulni nagyon okos dolog, kértem és kérem ma is, sőt felelősségem tudatában követelem, hogy a mi a szavakban nincsen világosan kifejezve, az utólag világosan kifejeztessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert az Ausztriával létesítendő minden törvényben, minden hézag bűn és Magyarország alkotmányának gyengítésére vezet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nincsen annak valami különös magyarázata, t. képviselőház, és nem is meglepő, ha Ausztriáról így gondolkozik az ember, mert Ausztriánál ugyan soha senkisem tételezett fel alkotmányos érzületet (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Csakis nagy opportunisták tehették ezt, de ezeknek csoportja is már nagyon megfogyott, és igaza volt báró Simonyi Lajosnak, a midőn itt e házban azt mondotta, hogy az- a nemzet, a mely csak idegen befolyással akarja megnyerni alkotmányát, arra nem érdemes és nem lesz képest azt fentartani. Nincsen olyan jóslat, a mely szebben teljesedett volna, mint ez az osztrákoknál. És ha egy ilyen nemzettel, vagy jobban mondva konglomerátummal szemben, a mely annyifelé húz, hogy maga sem tudja merre szakadhat, azzal a konglomerátummal szemben törvényt alkotunk és ebben oly magyarázat számára Nagyunk hézagot, a melyet az esetleg időrőlidőre változó pártok mindegyike külön-külön a maga czéljaira értelmezhet, akkor ebben közjogi óvatosság nincsen és akkor azt nekünk, mint közjogi ellenzéknek kritika nélkül Nagynunk btín volna. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Harmadik kérdésem arra szorítkozott, — és itt kénytelen vagyok visszamenőleg rámutatni az igen tisztelt miniszterelnök úrnak előbbi nyilatkozataira, — hogy mi történik, ha a viszonosság megsértése mellett Ausztria velünk szemben ezen törvény végrehajtását lehetetlenné teszi, ha bele kényszerít olyan rendszabályokba, melyekkel mi ugyan fenyegetődzünk, melyeket azonban nem vesznek komolyan az osztrákok, mert tudják, hogyha megsértik a viszonosságot, akkor előáll az ideje annak, hogy a t. túloldal elérkezettnek lássa az időpontot, midőn élő jogainknak testet kellene adni, hogy tudniillik az önálló vámsorompót fel kell állítani, de az osztrákok igen jól tudják, hogy akkor nem az következik, hanem újabb alkudozás a fölött a kérdés fölött, hogy miképen maradhassunk tovább is ilyen viszonyban. De mégis, minthogy a törvényben benne van, foglalkoznom kell ezzel. (Halljuk! Halljuk!) Ha megtörténik, hogy a viszonosság megsértetik, ennek a következménye nem lehetne egyéb, mint az, hogy, ha a viszonosság megszűnik, akkor közgazdaságilag ismét teljesen önálló, független Magyarország áll szemben egy ugyancsak teljesen független Ausztriával, mely ugyan erősebb pénzben, azonban nem erősebb jogban és ez a Magyarország úgy akar intézkedni, a hogy neki tetszik, mert azt a törvény előírja. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a baloldalon.) Ez nem történhetik meg a miniszterelnök úr saját álláspontja szerint sem, és pedig azért nem, mert nem valósulhat meg az, a mit a t. miniszterelnök úr sem tart kizártnak, hogy az önálló vámterület létesíttessék és a vámsorompók felállíttassanak, mert azt mondja a t. miniszterelnök úr, azt mondja az előadó úr az előadói székről, azt hirdetik az uralkodó párt összes orgánumai, hogy az önálló vámterületet létesíteni, sorompókat felállítani önálló jegybank nélkül lehetetlen, btín, merénylet; de ebből a szemponból nem véve fel a vitát, kérdeztem a t. miniszterelnök úrtól és kérdezem most is: nem látja-e a veszélyt, a mely ebben rejlik, hogy magának a törvényszerzésnek kiindulási alapja van veszélyeztetve, mely abban állott, hogy a határidők mind összeessenek. Hiszen a bankszabadalom apodikticze 1907-ig, fakultative