Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

166, országos öles 1399. junins 22-én, csütörtökön. 75jött létre, ezért tehát a magyar korona országaira nézve a önálló vámterület jogi állapota állott elő. Hát, ha ennek a bevezetésnek van valami politikai, vagy jogi jelentősége, akkor nem elég őszinte az a bevezetés, mert akkor ebben kellett volna elmondani azt, a mi az indokolásban van, hogy miért nem jött létre. Azért, mert mi nem akartuk megcsinálni? Azért, mert mi megakadályoztuk? Vagy azért, mert olyan követelésekkel állottunk elő, a melyeket Ausztria a maga exisztencziájának veszélyeztetése nélkííí nem teljesíthetett? Nem! Hanem azért nem jött létre, mert egy ilyen viszony létesítésének egyik legkardiiiálisabb és az 1867-iki törvényhozás szerint elengedhetetlen feltétele: az osztrák alkotmányosság hiányzik. A kinek van bátorsága az osztrák "alkotmányosság hiánya mellett is megalkottatni egy törvényt, legyen bátorsága a bevezetésében azt mondani, hogy azért nem jött létre, mert nincsen meg az osztrák alkotmányosság. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyen meséket nem való a törvénybe belevenni. (Mozgás a baloldalon.) Bocsánatot kérek, ha t. képviselőtársamnak a nézete e tekintetben eltérő, azt nagyon szívesen megfogom hallgatni, de legyen meggyőződve, hogy a magam nézetét megfogom indokolni minden zavarás ellenére is. (Halljuk ! Halljuk.') Megteszem azt most is. Azért tartora sérelmesnek e javaslatot, mert benne el van hallgatva valami, még pedig az, hogy nem merjük Ausztriának a szeme közé vágni azt, hogy : nálatok nincsen alkotmányosság, mert ennek a hiánya a kérdéseknek egy egész konglomerátumát forgatja fel, felforgatja a közösügyes intézményt, és mindazt, a mire Ausztriának igen nagy szüksége van. (Mozgás a jobboldalon.) Méltóztassanak megnyugodni abban, hogy én nem űzök ebben a kérdésben rabulisztikát; az én álláspontom az, a melyet 1897. deczember 17-én az 1898 : I. törvényczikk tárgyalása alkalmával itt kifejtettünk, és a mely tekintetben teljesen egyetértettünk gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunkkal : hogy tudniillik e tekintetben vámszövetségről beszélni többé nem lehet. Hogy én ezt nem ezen, vagy más szavakkal indokolom e meg, az tökéletesen mindegy; de álláspontunk egy és ugyanaz. Ezután most már megmondhatom, hogy én a törvényjavaslat 1. §-át azért tartom közjogilag sérelmesnek, mert mikor a bevezetésben elmondja, hogy hogy állunk, micsoda jogállapotban létezünk, akkor megvalósítja egyúttal a vámszövetséget, még pedig megvalósítja nováczió útján, ideiglenes hatással, és az osztrák alkotmányosság létének negácziója mellett, tehát úgy és oly módozatok mellett, a melyeknek mindegyi két kizárta az 1867-iki törvényhozás. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebben a kérdésben szívesen felveszem a vitát bárkivel is, igen szívesen veszem, ha valaki álláspontomnak, nézetemnek helytelenségéről a törvényből merített argumentumokkal és a törvény hisztórikumából merített adatokkal meggyőz, mindaddig azonban, míg ez meg nem történik, határozottan merem állítani, hogy az a szókörú'ii forgolódás, a mely 1897. óta Magyarország közgazdasági ezen kérdéseinek rendezésénél folytonosan nyom bennünket, most sem szűnt meg; nem merjük a gyermeket nevén megnevezni, nem merjük a szálakat, a melyek Ausztriához fűznek bennünket, elszakítani, pedig teljes jogunk, nemcsak, de a törvény rendelkezése szerint imminens kötelességünk is volna ez. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor azt mondtam, hogy ezen javaslat első szakasza szövetségi viszonyt tart fenn, akkor azt a kötelezettséget is vállaltam, hogy ezt bebizonyítom. Ha valaki kétségbe vonja, azonban nem hiszem, hogy valaki kétségbe vonhatja, akkor kénytelen volnék, ha ma obstrukczió volna, ezen törvényjavaslatokat felolvasni, ezek: az 1878 : XX. törvényczikk, 1887: XXIV., 1891 : XXIX., 1892 : XVíIL, 1893 : XLV. és 1897 : VIII. törvényczikk. T. képviselőház! Nem akarok mindegyikkel részletesen foglalkozni. (Halljuk! Haljuk! a szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Méltóztatnak igen jól tudni, hogy az 1878 : évi XX. törvényczikk a vámszövetségi törvény, ennek meghosszabbítását tárgyalja a második, az 1887-iki, azután van a Lloyd-szerződés, azután van az érme- és pénzrendszerről szóló, azután a vámszövetség módosításával a találmány és szabadalomról szóló, azután a váms/.övetség módosításával a hajózási és kikötő-illetékekről szóló. Mindezek a törvények szoros összefüggésben állanak magával a vámszövetséggel. Az 1878: XX. törvényczikk 1—22. czikkéig terjedő rendelkezések pedig egyenesen és kizárólag az Ausztriával fennálló váraszövetséget szabályozzák. Nos hát, hogyha én egy vámszövetségről szóló szerződést fentartok, egyebet teszek-e mint, hogy egy vámszövetségrői szóló szerződést kötök? Az én tiszteletteljes nézetem szerint nem. Ha véglegesnek tekintem ezt a szabályozást, a mely ebben foglaltatik; akkor sérelmes az 1867: XII. törvényczikk rendelkezéseivel szemben, mert szövetséget kötni csak az alkotmányos Ausztriával lehet. Ha pedig ezt provizóriumnak tekintem, akkor benne vagyunk az 1898: I. törvényczikk egész vitájának anyagában, és akkor nagyon szeretném tudni, hogy mivel indokolják azt meg, hogy a mit akkor egyenes kizártnak tekintettünk, ma az megtörténhetik? Hogyha kizártnak tartottuk a provizóriumot 1898-ban, miért tartjuk lehetőnek 1899-ben a bizonytalanságig? végtelenségig ? E szempontból ennek a törvényjavaslatnak 10"