Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

466. országos ülés 1899. június 22-én, esiitSrtökon. gg megy. Nem áll meg itt, hanem megformulázza a maga vádjait még a következőképen. Ne vegye rossz néven a t. ház, foglalkoznom kell velük, hiszen harmadfél óráig — pedig ott közel ültem, — nem hallottam egyebet; mint a golyózápor, úgy hullottak a vádak az én árva fejemre ; úgy védekezem, a mint tudok. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a képviselő úr, hogy a miniszterelnök kijelentette, hogy fentartotta a kiegyezési javaslatoknak egész meritumát, pedig hát hiszen azt mondja a t. képviselő rtr, hogy ebben az ő javaslatában semmi más nincs, mint kiviteli jutalom és egy pár banális tétel; nem mondta ezt a szót, de a hogyan kritizálta a jogi állapotot fentartó rendelkezéseket és a 4. §-t, ezt igenis ilyen értelemben tette. Azt mondja: hát hol a bank, hol a valuta, hol az adópótlékok és a többi rendelkezések; a múlt kormány kijelentette, hogy ezekben vannak a nagy vívmányok és ezeket ez a kormány eltitkolja, hogy vannak is, és hogy mindezek a dolgok vannak-e, azt az Isten tudja. Nohát, t. képviselőtársam, én ezt leszek szerencsés egész tisztelettel, de egész határozottsággal bizonyítani. A képviselő úr azt mondja, hogy hol hát a bank, nem lehet azt tudni, ezt mondja szórói-szóra, tessék utána nézni, hol a bankparitás, az állam részesedése, új organizáczió, új direkczió Budapesten, mind az az előny hol van, mert a miniszterelnök úr kijelentette, hogy ez még mind bizonytalan. Ezt én sohasem jelentettem ki; ellenkezőleg kijelentettem, hogy az egész bankegyezmény változatlanul, sérletlenül fennáll paritásostól, az új statútum mindenestől, benne van a budapesti igazgatósági új szervezése és az állami részesedés. Hát elfeledte a t. képviselő úr, hogy a bankegyezményről szóló javaslatot fentartottaui egészében; azt indítványoztam, hogy a ház tárgyalja azon szövegben, a melyet a pénzügyi bizottság előterjesztett; fentartottam tehát egészében, az osztrák kormány sokáig vonakodott ebbe belemenni, — de megegyeztünk, csak azt tettem hozzá, hogy miután 1907-ben az esetre, ha megszűnnék a vámközösség, megszűnik a bankközösség is, erről a három esztendőről kell a financzíális következményekre nézve és a bank kártalanításáról gondoskodni és ezt majd utólag fogom bejelenteni a képviselőháznak. Hát ez azt jelenti, hogy függőben tartottam a bankegyezményt, a paritást és minden egyebet? Bocsánatot kérek, ez kritikának kritika, de nem igazságos, nem hűséges és nem objektív kritika. Azt kérdi a t. képviselő úr, hogy biztosítva van-e a valutarendezés ügye ? Hát legalább is annyira van biztosítva, ha nem jobban, mint eddig volt és ez, őszintén kijelenthetem, a múltfkormány érdeme, mert a régi bankegyezményben vai\meg. (Mozgás a szélső baloláViZow.) Legyen csak nyugodt a t. képviselő úr,én magamnak vindikálom a mi ebben a megoldásban és az én javaslatomban van az ország jogainak és érdekeinek biztosítására, de igenis elismerem, a mia vámszövetség alakjában tavaly előterjesztett vám-és bankjavaslatok meritumátilleti, mert aztarégi alapon tartottam fenn, (Mozgás és zaj.) hogy a valutarendezés egész proczesszusa hatalmas lépéssel vitetik ez által előre. Ott van a pénzügyi bizottság jelentésével kapcsolatos négy valutatörvény; azok a praestácziók, a melyeket Ausztria tesz a maga részéről, a melyeket mi teszünk, a miket a bank tesz, és az állam tesz, és az a kooperáczió, a melyek körül van irva, és pedig részletesen, igenis arra fognak szolgálni, hogy a valutaügy végre valahára rendeztessék. Ne méltóztassék tehát úgy állítani oda a kérdést, mert ha ezt odahaza elolvassák, még az én választóim is azt fogják megütődve mondani, hogy hát mindez függőben van a bankra nézve. Hiszen t. barátom azt mondta, hogy a közvéleménynek itt kell megérlelődni és itt kell megbeszélni minden dolgot. Hát én is ezt mondom, de helyesen kell megbeszélni és alaposan és híven, a mi a fődolog és objektíve kell megállapítani. (Úgy van! jobbfélol.) T. barátom azt kérdi, hogy mi van azokkal a fogyasztási adó pótlékokkal és azt mondja, hogy ez a minisztérium magának törvényhozási jogokat arrogál, mert az adópótlék benne volt azokban a javaslatokban, de ezekben most nincs szó róla. Hát én a pénzügyi bizottságban kijelentettem azt, a mit most újra bátor vagyok kijelenteni, hogy a régi vámszövetségi javaslatnak ezen pontja, a mely arról szól, hogy fogyasztási adópótlékok is vethetők ki az egyik vagy a másik állam részéről, de ha kivettetnek, egyenlő mértékben vetendők ki: evidencziában tartandók stb., hogy ez semmiképen sem fog kivonatni a törvényhozás ellenőrzési s elintézési jogköréből, és mert abba nem illik bele, mert ez egy egyoldalú törvény, mert ez nem vámszövetségi törvény, hanem anyagi dolog s mert ez az ország egy nagyon fontos jogát, az adó kérdését tángálja: a pénzügyminiszter el is készítette ezen törvényeket és mint annak idején bejelentette, kéthárom nap múlva előterjeszti ezeket a háznak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csak legyen nyugodt a t. képviselő úr, nem lesz itt eltitkolva semmi, (Derültség és helyesés jobbfélol.) Már most azt kérdem ezek alapján: hogyan formulázhatja a dolgok ily állása mellett kifogásait olyképen, hogy az én eljárásom könnyelmű eljárás, és hogy ez az én javaslatom és a miniszterelnök eljárása semmi egyéb, — szórói-szóra czitálom, mert szeretem az autorhoz magam hiven hozzátartani, — ez a jogfeladásoknak egész tömkelege. (Mozgás a szélső baloldalon.) Midőn ezt hallottam, megvallom, megijedtem s megnéztem a javaslatot még egyszer, hogy nem járt-e ez a javaslat az