Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

64 460. országos filés 1899. junta 22én, csütörtökön. hosszú időkig. Magyarországra megrázkódtatás­sal, kárral járna. Ügy-e? Hát erről is szó­lok ! Az én nézetem szerint, az én aprecziáczióm szerint az a különbség, hogy Magyarország­nak imminenter talán nagyobb kellemetlenséget és nálunk nagyobb rázkodtatást okozna, a mit azonban Magyarország utóbb — megengedem — hosszú időn át, de könnyebben kiheverne. Ausztria az imminens rázkodtatásokat könnyebben heverné ki, mert tőkegazdag, de állandóan káro­sulna, mert ipara számára elvesztené teljesen és örök időkre a magyar piaczot. (Általános élénk helyeslés.) De épen azért, mert így van a dolog, de part et d'autre, mindkét részre nézve, — látják, őszintén beszélek, — azért mondom, hogy becsületes, tisztességes, az igazi gazdasági érdeket számba vevő és a maga egészében kielé­gítő szerződést kötünk, akkor én preferálom a vámközösséget az ily egyezség alapján. (Élénk helyeslés jobb és baloldalon.) És preferálom külö­nösen ez idő szerint. Necsak azt méltóztassék felvenni, a mit mindnyájan tudunk, hogy Magyarország gazda­ságilag bizonyos visszaesésben van. Nem is leltet csodálni, mert a íöldmívelési érdekek nagyon sokat szenvedtek az utóbbi időben; hisz a búza ara, a filoxera, a sertésvész és nem tudom, mi mindenféle kalamitás eléggé motiválja ezt; mon­dom, nemcsak ezt veszem fel; veszem az egész Európa vámpolitikai helyzetét. (Halljuk! Halljuk!) És azt állítom, hogy az európai vámpolitikával szemben, a mely igenis az utolsó 10 év óta a iegpregnánsabban a nyers termények iránti véd­vámban talált kifejezést, minekünk az osztrák piaez kétségtelenül még becsesebb. Nekik is, de nekünk is. És nem szeretném, ha egyköny­nyen abba az izolált helyzetbe jutna Magyar­ország kereskedelmi-politikai ügyeiben, hogy mi elzárjuk magunkat nyugaton, és kelet felé nyis­suk ki a kapukat. Mert legyenek kegyesek, igen tisztelt képviselőtársaim, Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla t. képviselőtársam azt meg­gondolni, — a miről egészen megfeledkeznek, — hogy ha ipart nagyobb mértékben bírunk is fejleszteni, raiutáo azt az ipart oly homogeni­tással még sem lehet fejleszteni, hogy az Magyar­országon egészen és minden készítményére nézve fejlődésével arányos fogyasztó közönségre talál­jon. Annak kivitelt is kellene biztosítani. Annak az iparnak kivitele pedig csak kelet felé mehet. És azért áll az, a mit mondtam, hogy könnyen izolált helyzetbe juthatunk, mert akkor kelet felé nyitni kell a kapukat. És a kereskedelmi szer­ződéseknél mindketten, Ausztria és Magyarország is együttesen jobban érvényesítik érdekeiket. Mert nagyobb terület előnyösebben szerződhetik De egyet elismerek, és ez az, a mit Kos­suth Ferencz és Komjáthy Béla t. képviselő­társaim mondanak, hogy ez az egyezség és min­den vámközösség egyben nagyon hátrányos Magyarországra nézve, abban, hogy iparfejlesz­tés tekintetében nem engedi meg azt, a mit különben az önálló vámterület alapján tenni lehetne. Ez kétséget nem szenved. (Igaz! Úgy van!) A mi iparunk egészen más mértékben fej­lődnék az igaz, de azért nem lehetetlen az ipar­fejlesztés a vámközösséggel sem, mert az iparfejlesztésnek vannak módjai így is. Azok az iparok, a melyeknek meg vannak a maguk ter­mészetes előfeltételei, igenis, fejleszthetők vám­közösség alapján is és jól konstruált külföldi szerződések védelme alatt, a mint az eredmé­nyek ez irányban némely iparágnál mutatják is. Polczner Jenő: De csak itt-ott! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát igenis, mondjuk, több ágában az iparnak. Itt felelek Komjáthy Béla t. képviselő úr­nak, a ki azt mondta, hogy csak két ipart ismer Magyarországon, a mely fejlődött, és ezeket is agyonüti ez az egyezség: a malomipart és a petroíeum-ipart. A malomipart ez az egyezség nem fogja agyonütni. A malomiparnak bizonyos hátrányt az őrlési forgalom rendszerének átala­kítása fog ugyan okozni, de ez nem egészen az önálló vámterületnek és a közös vámterületnek a kérdése, ez egy izolált gazdasági kérdés, a mely a maga merituma szerint ítélendő meg. Vannak, a kik ellenzik, vannak, a kik helyeslik; de ha be is hozzuk, — a mint be fogjuk hozni — nem tartok attól, hogy megöli a malomipart. Én a malomiparra nagy súlyt helyezek mezőgazdasági érdekből. Hiszem, hogy azt a hátrányt, a mely ebből a malomiparra háramlik, ellensúlyozó rendszabá­lyokkal jóvá lehet tenni. (Helyeslés jobbról és a középen.) A másik a petroleum-ipar. Ez nagyon fon­tos ugyan, de mégse általános és tágabb ipart képez, Magyarországnak nem általános iparága, Komjáthy Béla t. képviselőtársam a, régi időkre nyúl vissza, midőn azt mondja, :hogy az a tör­vény a petroleum-ipart agyonüti. Nem, kérem, a mai árai mellett az orosz petróleumnak ez a törvény nem tesz különbséget. Ezen alapon sem tudna szubszisztálni úgy, a mint eddig szub­szisztált, hanem más forrásokat kell keresni. Aquirál is ilyeneket Galieziában, keres Magyar­országon is és a kormány mindent megtesz, hogy Magyarországon segítse a kutatásokat. De be tudnám bizonyítani, hogy a mai árai mellett az orosz petróleumnak a petroleum-ipar kétségtele­nül szenved, és ezen árak miatt és nem az egyez­ség miatt szenved. Tovább ezen thémát nem akarom fejtegetni, — pedig szeretném, — mert ez nagyon messze vezetne; de egyet meg kell mondanom, azt, hogy beismerem, megvannak a külön vámterü-

Next

/
Thumbnails
Contents