Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-466
460. országos ülés 1899. megkötésére kerííl a sor, az osztrák érdek fog újból dominálni. A fából vaskarika: a közös autonóm vámtarifa pedig nem fog bennünket megvédenni. T. képviselőház! A mikor erről a román búzaszerződésről megemlékezünk, kitérőieg egy pillanatra áttérek az őrlési engedély kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Áttérek azért, mert Komjáthy Béla t. képviselőtársam tegnap ezt beszédébe szintén behozta és sBJát véleményéül kifejezte, miszerint ennek az őrlési engedélynek a fen tartását ő helyesli. Kénytelen vagyok, hä már felszólaltam, kijelenteni, hogy ezzel a felfogással én nem értek egyet. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Nézetem az, hogy a legsürgősebb, legéletbevágóbb feladatok egyike az, hogy ez az őrlési engedély megsziintettessék, még pedig sürgősen szüntettessék meg. Próbáljuk ezt a kérdést egy kissé fejtegetni! (Halljuk! Halljuk!) Mik voltak a malmok Magyarországon hajdan, a mikor még a vasúti összeköttetés bölcsőkorát érte? Voltak kartell nélküli, tisztességes polgári haszonra működő áldásos közvetítők. (Úgy van! a sisélső baloldalon.) És hogy állott akkor, és hogy áll ma a fogyasztás? A fogyasztásról, tudjuk, konstatálva van, hogy Magyarország termését ma a vámkörzeten belül értékesíteni lehet, tehát a vámkörzeten kivííli külföldre való kivitelnek a szüksége fenn nem forog. Mire való tehát ilyen körülmények között az, hogy néhány, kielégíthetetlen, szerződéses viszonybán álló malom a maga kiélgíthetetlen érdekeinek az okából féléves vámmentességgel és szállítási vámtarifakedvezménynyel láttassák el ? Nincs ennek semmi, a magyar gazdaközönségre üdvös értelme, ennek csak kára van; ezt a kivételes állapotot az én nézetem szerint, ellentétbe a Komjáthy Béla úr felfogásával, nem fentartaní kell, de megszüntetni, inkább ma, mint holnap. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A másik dologra vonatkozólag azonban, a melyet a t. miniszterelnök úr a vámközösség meghosszabítása egyik indokául felhozott, a vámtarifa kérdésére vonatkozólag a tegnap nyilatkozott Komjáthy Béla képviselőtársammal már egy véleményen vagyok. O azt mondotta: Ha Magyarország és Ausztria között nincs vámközösség, úgy eo ipso nincs érvényes közös átalános vámtarifa sem. Én is ezt tartom. Az osztrák-magyar vámtarifának az érvénye addig tartott csak, a meddig köztünk és Ausztria közt szövetség volt; minthogy pedig szövetség nincs, minthogy tulajdonképen ilyen szövetséget maga ez a törvényjavaslat sem kontemplál, annálfogva elérkezettnek tartom az idejét annak, hogy az önálló magyar átalános vámtarifa megalkottassék, és ugyanazért leszek is bátor ebben az irányban juiiius 22-én, csütörtökön. Q\ határozati javaslatot terjeszteni elő. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Azt a törvényjavalatot, a melynek czélja az ország gazdasági közösségének továbbra is lenyügözése, a magam részéről nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt tartom, hogy csak az önálló gazdasági berendezkedés az, a mely nekünk a jövő megélhetést minden téren biztosítja; ugyanazért, a mikor ellene nyilatkozom ennek a törvényjavaslatnak, egyszersmind kijelentem azt is, hogy pártolom és elfogadom a Kossuth Ferencz képviselő úr által benyújtott határozati javaslatot, és bátor leszek a magam részéről ahhoz egy határozati javaslatot beadni, a mely két pontból áll. Ez a határozati javaslat pedig a következő: »Határozati javaslat. A képviselőház utasítja a kormányt, hogy 1. az általános magyar vámtarifát haladéktalanul kidolgozván, azt még ez év folyamán terjeszsze a törvényhozás elé; 2. az őrlési kedvezmény késedelem nélkül való megszüntetése iránt intézkedjék.« (Élénk helyeslés és ellenzés a szélső baloldalán.) Perczel Béni jegyzőí Széll Kálmán miniszterelnök ! (Halljuk! Halljuk! Helyre! Helyre ! kiáltások.) •f-Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Ha én a vitának mostani stádiumábau és ily korán veszem a t. ház szíves figyelmét igénybe, ezt két okból teszem. Először a tárgy fontossága iránti tekintetből és tiszteletből, a mely, gondolom, igényli, hogy daczára annak, hogy midőn ezen törvényjavaslatot benyújtani szerencsém volt, elmondtam nézeteimet, és motiváltam a javaslatot, mégis ebben a nagyfontosságú kérdésben korábban nyilatkozzam, mielőtt a t. ház többi szónokai elmondják nézeteiket. A másik ok pedig az, hogy az imént és tegnap elhangzott két beszéd, különösen a tegnapi beszédek egyike oly erős vehemencziával támadta ezt a javaslatot és azon elveket, a melyeken ezen javaslat sarkallik, hogy nem várhatom be a vitának további folyását a nélkül, hogy meg ne tegyem észrevételeimet azokra, a miket abban a két beszédben hallottam. (Halljuk!) Mindenekelőtt azt jegyzem meg, (Halljuk! Halljuk!) hogy egészen természetesnek tartom, hogy azok, a kik a pragmatikusan közös ügyeket nem ismerik el helyesen definiáltaknak, a kik a personál-unió alapján állanak, és az 1867: XII. törvényczikknek pragmatikus rendelkezéseit akarják megváltoztatni, az önálló vámterületnek mint posztulátumnak felállítása mellett törnek lándzsát. Abba a programmba, a melyen én állok, és a melyen ez a párt áll, — s a mely abból áll, hogy az országnak az 1867: XII. törvényczikkben a pragmatika szankczio alapján körül irtbelk ormány-