Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-465

M 465. országos ülés 1899. junins 21-én, szerdán. hozzuk be az országba, mert abban a sajátságos helyzetben vagyunk, a mit nem is hinnénk, hogy még a hentesség, a mészárosipar tekintetében is hátrányban vagyunk Ausztriával szemben, mert ott több a vagyon mint nálunk, tehát jobb az életmód. Nem akarok hosszasan immorálni a mellett. hogy micsoda intézkedéseket kellene tenni, hogy az önálló vámterületnek erejét az ország részére kihasználjuk, hanem csak rámutatok arra, a mit Kossuth Ferencz barátom az előbb beszédében már elmondott, hogy igenis akkor, ha mi képesek volnánk az ipart az önnálló berendezkedés útján fejleszteni, akkor a szegény nép számára nevezetes kereseti forrás nyílnék meg, mert akkor csakugyan az egész éven el volna látva munkával, biztosítanók tehát az országkeresetét, előmozdítanák a tőkegyűjtést, — a melynek hiányát különben jelezte a t. előadó úr is, esak azt csodálom, hogy nem tette hozzá, hogy nagy tőkét csak az ipari felvirágzás képes gyűjteni. — (Igaz! Úgy van la szélső baloldalon.) Ha közvetett adóink rendszerét saját érdekeink szerint tudnók berendezni, az Magyarországnak nagy anyagi előnyt biztosítana. Azonban ezzel szemben tudom, meglesz az az állítás, amit a t, előadó úr is mondott, és mindig szoktak mondani, hogy ez óriási árt követelne, mert a piacz elvesztésével járna. Engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy én ezen szempontokra is kellő rövidséggel és tőlem telhető tárgyilagossággal kitérjek. (Halljuk!) Azt mondja mindenki, a ki a közös vámterületnek, a közös gazdasági berendezkedésnek hive, hogy ennek olyan oka van, a mely minden más oknál erősebb és igazabb, és ez az, hogy nekünk kölcsönösen kell egymás számára a piaczot biztosítani. Ha egy ország képes magának piaczot biztosítani, az mindenesetre nagy előny, a melyet kétségbe vonni nem lehet. Azonban, midőn ezt elismerem, nézzük meg egy kicsit azt, mibe kerül nekünk ez a piacz, és vájjon biztosítva van-e az. Mert először is még azzal, ha azt mondják, hogy piaczot kapunk, ez a tény még nincs bizonyítva. Ha pedig a píacznak biztosítása olyan árba kerül, hogy a jövőt kétségessé teszi, akkor annak a píacznak az igénybevétele hazaellenes cselekedet. Magyarország évi összes terményeinek kiviteli értéke 540 millió forint. Ennyi ez a kormány statisztikája szerint és — a mint Kossuth Ferencz t. barátom is mondotta beszédében, — ennek a kivitelnek 75 százaléka Ausztriába irányúi és ott talál piaczot. Hát álljunk meg itt egy kissé, mert ez rendesen egy odadobott állítás szokot lenni. Nem vagyok ugyan úgy ezzel a statisztikával, a mint egyszer Eötvös Károly t. képviselőtársam e helyről mondotta, hogy a statisztika bizonyos ideig nem sokat ér, azután pedig semmit. (Derültség.) Hát habár nem vagyok is teljes mértékben ezen véleményben, de azért mindent annak st-m vagyok hajlandó elhinni. Ebből a 75 százalékból tehát két nagy tételt le kell számítani. Az egyik azon visszaküldött arák tétele, a. melyek az üzletek stornirozása folytán vissza küldettek. Ez is egy jó nagy részt tesz ki, a második rész pedig azon árúk, a melyek az osztrák közvetítő kereskedők útján találják meg a vám- külföldön elhelyezésüket. Ha ezeket számításba vesszük, t. képviselőház, akkor az 540 millióból tényként az áll elő, hogy Magyarország Ausztriába összesen kivisz 140 millió értékűt gabonában és lisztben, 90 millió értékű élő állatot, és 15 millió értékű különféle állati és más terméket. De kérdem én a t. képviselőházat, hogy az önálló berendezkedés esetén Ausztria nem maradna meg továbbra is piaczunknak ? Hiszen ezt a geográfiai helyzetet, melylyel mi Ausztriával vagyunk, a főid színéről nem lehet eltüntetni. Azon közelségi előnyök, a melyek bennünket oda utalnak, hogy terményeinket Ausztriába vigyük, őt pedig arra, hogy szükségleteit nálunk szerezze be, azok meg nem változnának soha. És ez nemcsak frázis, hanem nézzünk a dolgok lényegébe és méhébe. (Halljuk! Halljuk /) Azt hiszik önök, t. uraim, hogy az osztrák piacz azért veszi meg a mi búzánkat, mert velünk barátságban van, vagy azért, mert a vám miatt talán másutt drágábban szerezné be? Nem, hanem azért, mert ez neki legelőnyösebb. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) És ezt nem a vámok teszik, mert azok a vámok, a melyeket mi agrárvámoknak nevezünk, az árképződésre befolyással nincsenek, a mint azt a t. előadó úr is mai beszédében elismerte, azaz hol elismerte, hol nem, úgy, hogy véleményével tisztában nem vagyok. (Egy hang a szélső haloldalon: 0 maga sincs! Derültség.) Mondja meg a háznak bármely tagja, hogyha azon vámok, a melyek az úgynevezett agrárvámok czímén a 84-iki és 87-iki vámtarifával hozattak be, az árképződésre befolyást gyakorolnának, nem igaz-e, hogy akkor Bukovinában is a mi búzánkat fogyasztanák, hogy Galicziában is a mi búzánkat vinnék be s hogy akkor nem tudnánk-e Triesztben is, Dalmácziában is versenyezni az orosz búzával? Ezt mindenki époly jól tudja, mint én, valamint azt is, hogy a közel szomszédság előnyeit élvezi az osztrák piacz. De a hol a közelség már másként alakú!, mint például Bukovinában, vagy Gralicziában, vagy például Odessza felé, hol a tengeri út már olcsóbb, ott már a mi vámvédelmünk daczára sem vagyunk képesek az orosz búzával versenyezni. Felteszí-e valaki itt e képviselőházban, hogy az az Ausztria, a mely változott viszonyok között különben is vesztességeket szenvedne, a meny-