Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-465

4-0 465, országos ülés 1899. jmtlns 21-én, SEerdán. búzáját és aranyban adja el, 58°/o-kal többet kap rupiban az ő búzájáért, mint ezelőtt; és így könnyű neki ezen 58°/o-ból egy részt feláldozni azért, hogy a konkurrencziát a maga javára kiaknázza és így a búzn árát jelentékenyen leverje. A folytonos árcsökkenés előidézéséhez hozzájárul az is, hogy az egész világon a vasutak és más közlekedési eszközök terjednek és a vitelbér mindenütt csökken, úgy, hogy az egész világ óriási búzatermelő területeiről mindig olcsóbban és olcsóbban fogják Európába behozhatni a búzatermelést s ennek következtében hogyha Magyarország egyoldalú termelésben marad, még pedig épen a búzát választja ki az egyoldalú termelésre, olyannyira, hogy ezen egyoldalú termelésnek 40 perczentjét képezi a gabonatermelés, akkor olyan czikket termel Magyarország, a milyennek ára szükségszerííleg évről-évre csökkeni fog, szükségszerííleg és okvetlenül eléri azt a határt, a mely határnál többé Magyarországnak búzát eladásra, a kereskedelem számára termelni nem lesz lehetséges. (Igaz! Úgy van! a szélső hátoldalon.) Midőn ily óriási veszély fenyeget minket, mely veszélyt szeménk elé tár minden adat, melyet a világ közgazdasági állapota ismeretéből megszerezhetünk, akkor teljes lehetetlen, hogy mi elzárkózzunk azon igazság elől, hogy nagy ideje már annak, hogy végre-valahára Magyarország kezébe ragadja azt az önrendelkezési jogot, — nem a papiroson, hanem tényleg, — a mely joggal megvédheti érdekeit. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Más, utánam következő szónok azon párt kebeléből, a melyhez tartozom, még jobban és bővebben ki fogja fejteni azokat az okokat, a melyeket én előadtam, és más okokat is fognak felhozni annak bizonyságára, hogy a tényleges önálló vámterület az egyedüli állapot, a mely az ország érdekeinek feltétlenül megfelel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én szorosan visszaakarván térni az előttünk fekvő törvényjavaslatra, csak azt akarom még megjegyezni, hogy ezen törvényjavaslat szövege szerint Magyarországot folytonos bizonytalanságban tartja, (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) mert folytonosan függ az ország feje felett az a Damokles-kard, hogy az osztrákok megtartják-e, vagy nem a viszonylagosságot. Az osztrák viszonylagosság megtartása nem a mi óhajunktól függ, hanoin az osztrákoktól; többet mondok, még a jelen osztrák kormánytól sem függ, még e kormány sem biztosíthat minket arról, hogy Ausztriában meg fogják-e tartani a viszonylagosságot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Biztosíthat ugyan e kormány arról, hogy a 14. §., a császári szakasz alapján egyelőre megadják a viszonylagosságot, de mindnyájan tudjuk, hogy a császár-szakaszsza] szentesített állapotokat soká fentartani Ausztriában nem lehet; és erre támaszkodni Magyarországnak nem szabad, mert a magyar törvény tiltja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egy másik, igen nagy bizonytalansági ok is van ebben a törvényjavaslatban, a mely rendkívül fontos. Nem tudhatjuk, hogy a külállamok ráállnak-e arra, hogy úgy intézzék a vám- és kereskedelmi szerződéseket, hogy ezen szerződések lejárása mind 1907-re vágjon össze. Abban nem kételkedünk, hogyha a jelen kormány akkor még hatiilmon lesz, igyekezni is fog ezt elérni; de ez nem biztosíték, nem biztosíték még az sem, ha a kormány bírná is a jelengi külügyminiszter igéretét, mert a külügyminiszter nem hallhatatlan ember, sőt az sem bizonyos, hogy ő 1907-ig hatalmon marad. így tehát mi abban igen kevés vigaszt találhatunk, a mit a t. előadó úr említett, hogy akkor nekünk hatalmunkban lesz meg nem kötni a vám- és kereskedelemügyi szerződéseket ; mert azt hiszem, mi az önhittségnek oly nagy fokára még sem emelkedhetünk, hogy kimondhassuk, hogyha a külhatalmak nem akarják, hogy az összes vám- és kereskedelmi szerződések összevágjanak 1907-re, akkor mi az egész világgal vámháborúba bocsátkozzunk; talán könnyebb lenne Ausztriával bocsátkozni vámháborúba akár mindjárt most is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Látom, hogy a t. előadó úr jeleket csinál nekem és tagadja az én állításomat, de én nagyon röviden be fogom bizonyítani, hogy hiába tagadja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ezen törvényjavaslatban az van mondva, hogy olyan szerződések a melyek 1903-ban lejárnak, felmondatnak ; illetőleg tudnivaló, hogy egyetlen szerződés sem jár 1903-ban le, hanem minden szerződés úgy volt kötve, hogy egy évi felmondás szükséges azért, hogy 1903-ban lejárjon. Tegyük fel, hogy mi ezen szerződéseket felmondjuk, vagy pedig csak évről-évre akarjuk fentartani és tegyük fel, hogy az a másik állam, pl. Németország, vagy Olaszország nem akarja megtenni; mi történik akkor ? Az, hogy nem köthetünk vámszer ződést ezen államokkal azért, mert mi elhatároztuk, hogy csak azon feltételek mellett kötünk vámszerződést, ha őzen államok rááílnak arra, hogy 1907-ben járjanak le a szerződések. Ha erre nem állnak rá velünk szemben, akkor mást nem tehetünk, mint az önálló vámtarifát alkalmazzuk. A t. előadó úr pedig igen jól tudja, hogy annak alkalmazása mást nem jelent, mint vámháborút. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Azt hiszem, hogy ezzel elégé demonstráltam, hogy az előadó úr hiába tagadta az én állításomat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Kétségtelen dolog az, hogy a jelen kormánynak igen nagy nehézségei voltak; de