Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-463

ö>4 465. országos ölés 1899. junins 14-én, hétfán. Ugron Gábor: T. ház ! Elismerésemet kell nyilvánítanom a miniszterelnök úr eljárása iránt. A szerződést, melyet a pártok kötöttek, nemcsak megtartotta, de annak legkisebb változtatását is előbb a szerződést kötött pártoknak azon tagjaival, kik azt létrehozták, közölte; őszinteséggel, nyíltsággal járt el, a mihez mi eddig szoktatva nem voltunk. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső haloldalon.) Változtatás történt a határidőkben és változtatás történt a tartalomban is a paktumhoz képest. A határidők 1907-re kitolattak. Ez mindenesetre áldozat. S midőn ehhez hozzájárultunk, súlyos okaink voltak reá. Első okunk az volt, hogy a miniszterelnök úr kormányzati progranimja és a cselekedeteiből kiáramló szellem, melylyel az ország kormányzását egynéhány hó óta vezette, meggyőződést nyújtott és biztosítékot szerzett nekünk aziránt, hogy itt az országban a törvények uralma vissza fog térni, az önkény és törvénytiprás hátra lesz szorítva, (Igaz! Úgy van! balfelől.) az alkotmánynak összes szabványai, melyeket részint őseink, részint a mi korszakunk lerakott törvénykönyveinkben, szigorúan és beíííszerint végre lesznek hajtva. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Második okunk volt az, hogy a 67 ben kötött kiegyezésnek egy nagy hibája, a melyre mi már régóta rámutattunk, most feltűnően szembeötlőit. Az 1867: XII. törvényczikk igen sok ügyben, különösen az Ausztria és Magyarország közt eldöntető kérdések ügyében, ha a megegyezés nem jön létre, a döntést az uralkodóra bizza s így az uralkodó igen kellemetlen helyzet elébe állíttatik. A jelenlegi körülmények közt is, midőn a két állam kormánya megegyezni nem tudott, az uralkodó kellemetlen helyzetben volt. Választania kellett, vájjon azt az igazságot, melylyel Magyarország bír, a mely igazságot felismert és akkor, midőn a mostani miniszterelnök a pártokkal való tárgyalások után kötést hozott létre, nem csak felismert, de el is ismert, hogy azt az igazságot maga a király elbukni engedheti-e, vagy nem. De másfelől azt is láttuk, hogy Ausztriában ezt a kényszerhelyzetet fel akarták használni arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy tekintet és kímélet nélkül az uralkodónak kényes és feszélyező helyzetére, őt döntésre kényszerítsék , döntésre kényszerítsék épen akkor, a midőn Ausztriában egy nagy tevékenységű és nagy lármájú párt a németeket arra izgatja, hogy az osztrák birodalmi köteléket felbontsák, hogy a nagy német birodalomhoz való csatlakozás vágya mind élesebben domborodjék ki, s mind hevesebb lángra lobbanjon. (Úgy van! a szélső baloldalon.) S akkor mi loyalisnak, kötelességünkbe állónak tartottuk azt, (Helyeslés jobbf elől.) hogy a magyar királyt ebből a kényes helyzetből kiszabadítsuk, (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) azzal, hogy mi hozzájárulván azon változtatáshoz, mely akiegyezést Ausztria-Magyarország között lehetővé tette, ezt elősegítsük. T. ház! Sokat lehet ezekről a törvényjavaslatokról beszélni, de annyi kétségtelen, hogy a múltban megkötött szerződésekkel szemben a jelenlegi kiegyezés, a melynek keserves tárgyalásairól ad hírt a miniszterelnök úr, meggyőzött minket arról, hogy, ha Magyarországnak kormányférfiai erősek, kitartók és a törvényre és alkotmányra minden tekintetben támaszkodnak, sikert értek volna el a múltban, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és sikert fognak elérni a jövőben. (Úgy van f Úgy van ! a szélső baloldalon.) De meggyőzött arról is, hogy azok a kormányférfiak, a kik egy más, az országra sokkal hátrányosabb, az ország szabad rendelkezését megsemmisítő kiegyezéshez hozzájárultak, azok azt az erőt, a metyet a törvények nyújtottak nekik, azt a helyzetet, a rnetyet Magyarországnak a önfentartási ösztöne nekik megteremtett volna, nem igyekeztek volna kihasználni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mert ennek a kiegyezésnek létrejötte elítéli azt a kiegyezést, a melyet sokkal rosszabbul kötöttek meg, remélem, tudni fogják, hogy a politikai életben az ilyen bukások után a konzequencziákat levonni illik. (Úgy van! a szélső baloldalon. Derültség és mozgás jobbfelől. Halljuk ! Ralijuk !) Bartha Miklós: Mit keres ott azon a helyen Lukács László miniszter úr ? (Mozgás. Halljuk! Halljuk !) Ugron Gábor: Az előterjesztett törvényjavaslatok reánk nézve semmi előnyt nem nyújtanak, csak hátrányokat és akadályokat nem állítanak fel. A hátrányokat és akadályokat nem szaporítják, hanem némely tekintetben könnyebbé teszik ránk nézve, hogy elveink valósításának útjából az akadályokat és hátrányokat eltávolííhassuk. Minden előny, a mely e kiegyezésből jő, a közös vámterület híveire háramlik; azoknak van okuk helyeselni és éljenezni. Mi csak azt látjuk, hogy az ország egy nyugodtabb és rendezettebb állapotba jut; az országban a keresetképesség fel fog ébredni; megnyerjük az időt, hogy az ország lakosságát meggyőzzük arról, hogy ezután a törvényhozási akezió után, a melyet már az önrendelkezés alapján folytatott Magyarország, bármi következik is be, nem történhetik más, nem jöhet más, mint az önálló vámterület megvalósítása. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Igaza van a t. miniszterelnök úrnak abban, hogy majd 1907-ben más szellem fog uralkodni, az önállóság és függetlenség szelleme, a mely követelni fogja a maga jogát, hogy minden nép, a mit keres, azt bírja saját tulajdonául, és a miért dolgozott, azt meg is tudja tartani, azt ne rabolhassák el tőle, ne vonják el keresményéből, s