Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-463

í9. június 14-én, hétfőn. gifj 463. országos ülés 18$ fogok, — a mire azonban még visszatérek, — hogy bizonyos esetben a bank közössége megszűnik. Ezenkivíü benne vannak e kiegyezésben az összes fogyasztási javaslatok, és benne van mindaz, a mi a t. ház asztalán fekszik. Beszámoltam tehát ezekben azzal, hogy tartalma annak, a mit javaslok, teljesen identikus azzal, a mi programmomban Ígérve volt, és benne volt azon szerződésszerű megállapodásokban. Egy eltérés azonban van és ez abban áll, hogy míg az a programm és az a szerződésszerű megállapodás e rendezés lejárati idejét 1903, illetőleg 1904-re tűzte ki, én azt leszek bátor javasolni, hogy a rendezés az önrendelkezési alapon s azzal a régi tartalommal, a melyet vázoltam, 1907-ig tartson. Leszek bátor most kifejteni, miért tartom ezt elfogadhatónak? Azért, mert az az alapgondolat, melyet előbb kifejtettem, s mely az 1903 kimondásában jutott érvényre, benne van teljesen abban is, a mit most javasolni bátorkodom. E nélkül javaslatba nem hoztam volna. Javaslatba hozom ezt azért, mert abban a törvényjavaslatban, melyet le fogok tenni a ház asztalára, fel van véve három igen fontos új rendelkezés, mely az országot kétségtelenül teljesen biztosítja aziránt, hogy a nemzetközi szerződések lejárata daczára annak, hogy kitoljuk a rendezést Ausztria és Magyarország között 1907-ig, ezzel a terminussal össze fog esni. (Általános helyeslés.) Leszek bátor ezeket most egész preczize a t. házzal megismertetni. Azután a szakasz után, mely a régi javaslatban is benne volt, és a mely azt mondja: »utasíttatik a kormány, hogy a császári királyi osztrák kormánynyal tárgyalásokat indítson meg legkésőbb 1901-ben vámszövetségnek alkotmányos úton az 1867: XII. törvényezikk 68. §-a alapján való létesítésére«, — mert ahhoz ragaszkodom, hogyha lehet, ez a vámszövetség létrejöjjön, — következnék egy új szakasz, a mely egészen új határoziuányokat tartalmaz s rendelkezéseiben világosan és határozottan írja körííl az ország jogait. Ez pedig így szólna (olvassa): »Amennyiben 1903-ig az 1867 : XII. törvényezikk 61. §-a értelmében a vám- és kereskedelmi szerződés létre nem jönne, a nemzetközi szerződések hosszabb időre, mint a jelen törvény hatályának tartamára, tehát az 1907-en túl terjedő időre nem köthetők.« (Általános helyeslés.) Másodszor fel van véve az, hogy mivel a nemzetközi szerződések lejáratának esetéről is kell gondoskodni, s mivel nem lehetne e két határidőt összeejteni a nélkül, hogy azon szerződések egynémelyike esetleg fel ne mondassék, kikötve és preczizirozva van az ország azon joga, hogy a lejárattal biró szerződéseket, önön saját elhatározásából felmondhassa, a lejárattal nem biró szerződéseknél pedig ki van mondva, hogy azok az ország kívánatára 1903-ra felmondandók. (Helyeslés balfelöl.) Ezen diszpoziczió így szól: »Mindkét államnak jogában áll a lejárattal biró kereskedelmi szerződések felmondását azon módon követelni, a mint azt az 1878: XX. törvényezikk 3. czikke elrendelte; a lejárati határidővel nem biró kereskedelmi szerződések a két állam bármelyikének kívánságára az 1903. évre felmondandók*. (Élénk helyeslés balfelől.) Ekképen tehát teljesen biztosítva van és teljes hatályossággal világosan ki van domborítva és kétség ahhoz nem fér, hogy az országnak jogában vau akkép intézkedni, hogy az Összes szerződések lejárati határideje azon idővel összeessék, a meddig ezen törvény által Ausztriával a rendezés történik. De kellett még egy más esetről is gondoskodni; arról, hogyha a szerződések átalábtn nem jönnek létre, akkor a mint méltóztatnak tudni, mérvadó — mert hiszen védtelenül nem Nagyhatja magát a monarchia a külfölddel szemben — az autonóm vámtarifa. Az autonóm vámtarifának azonban igen sok lényeges hibája és hézaga van. Vannak sérelmes pontjai Magyarországra; vannak sérelmes és hézagos pontjai Ausztriára nézve; egyiknek se jó az, azonban az autonóm vámtarifának nincs lejárati határideje. (Halljuk! Halljuk!) Ez az eddigi törvények szerint mindaddig tart, a míg tart a közös vámterület. Ezenkívül szükség van rá feltétlenül a külfölddel kezdendő tárgyalásoknál. Ennek rendezéséről kellett ebben a javaslatban gondoskodni. Akképeu történt ez a rendezés, és ez az, a mit én propoziczióba hozok, hogy világosan kimondjuk, miszerint a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt, az autonóm vámtarifa új autonóm vámtarifával helyettesítendő, (Helyeslés balfelől) a mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi. (Helyeslés balfelől.) Ezenkívül felvétetett a javaslatba ezen feltételeknek és ezen kikötéseknek szankeziója isaz ország ezen jogainak és a törvény ezen kijelentéseinek biztosítására. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy azon törvényjavaslat is, a mely provizorie rendezi ezen ügyeket Ausztriával, ezen esztendőre, a viszonosság megsértésének esetére úgy intézkedik, hogy a magyar kormány utasíttatik haladéktalanul törvényjavaslatot előterjeszteni: az ország összes gazdasági és pénzügyi rendszabályainak megvédésére. Ezen régi rendelkezéshez hozzá van toldva egy új rendelkezés, a mely az ország jogait feltétlenül biztosító, előbb említett megállapodásoknak betartását a viszonosság szankcziója alá helyezi, amely így szól: »Haa4.§-ban megállapított feltételek, — azok, a melyekről szóltam, — hogy a nemzetközi szerződéseket hosszabb időre nem szabad kötni, mint 1907-ig, hogy a vámtarifát a tárgyalások megkezdése előtt újjal kell felcserélni, és hogy a szerződések felmondása-